„Három ​nap egy férfi életéből.
Három nap egy spanyol férfi életéből.
Vége a háborúnak, amely azonban még ránehezedik az egyének sorsára. A jelen: egy éledő ország, egy elaggott, nagyon fiatal ország. A nyaralók paradicsoma: tizennégymillió turista lógatja lábát a vízbe, a tranzisztorok lármájában.
Diego sorsa a forradalom, még ha néha az álom vagy fájdalom alakjában jelentkezik is. Három nap Diego Mora életéből, Párizsban; Spanyolország ránehezedik távoli jelenlétének teljes súlyával. Három nap, amelyet Juan – az elvtársa, fivére – keresésének szentel, akit veszély fenyeget.”

Bernadette Soubirous története és a Lourdes-i jelenések annak idején megmozgatták egész Európát, és ez alól a nagy írók sem kivételek. Franz Werfel 1941-es regénye a lélek felő közelítette meg a témát, míg a csaknem 50 évvel korábban, a Zola tollából keletkezett változat a naturalizmus felől. Zola remekműve elsősorban a csodahívő és reménykedő emberek naturális szenvedései, a tömeg nyomorgása, a hitre épülő „ipar”, egyszóval a naturalizmus felől közelít. Mélységes emberi testi és lelki kínok naturális tablókban vonulnak előttünk, szinte agyonnyom ennyi szenvedés… Látunk érthetetlen gyógyulást, és még több elkerülhetetlen halált. A két igencsak eltérő felfogású regényt egymás után célszerű olvasni; mintegy kiegészítik egymást. A kötetet Bartos Zoltán remek műfordításában adjuk közre.

Walt Whitman ihlette a szerzőt, mikor több évi indiai tartózkodás friss élményei alapján megírta regényét, melynek címét a költőtől vette át.
Angol-India áll a cselekmény hátterében, s ki gondolta volna Angliában a könyv megjelenésekor, 1924-ben, hogy valaha bealkonyul e büszke uralomnak?

A kétkötetes történet főhőse egy harmincas portréfestő, aki, miután elhagyta a felesége, egyszer csak egy neves festőművész hegyi házában találja magát. A padláson korábban ismeretlen képre bukkan, amivel akaratlanul rejtélyes események láncolatát indítja el – derült ki a Láthatóvá váló ideák című első kötet lapjain. Miután végigkísértük, hogyan sodródott bele rejtélyes eseményekbe, s kötött kapcsolatot különös emberekkel, a regény második, Változó metaforák című kötetéből megtudjuk, hogy csak úgy vethet véget a nyugtalanító történéseknek, ha elvégzi a rá háruló, több mint különös feladatokat.

Wass Albert a Mire a fák megnőnek történetét folytatja. Egyetlen család környezetében, egy mezőségi tanya verőfényében és a vele szomszédos kastély árnyékában rá tud tapintani a Kiegyezéstől a Békeidőkig tartó korszak belső életére, mozgató eszméire és tévedéseire. Csak a líra szépsége tudja esztétikailag megszerettetni velünk ezt a súlyos vádirattá komorodó epikát.

Viviane Villamont egy 1942-ben született francia kislány történetét meséli el regényében: felesleges stiláris sziporkák és hamis mentségek nélkül. Pátosz nélkül. Könyörület nélkül. És együttérzés nélkül. Az igazság erejével. Az Ördög és a Nő mindennapi küzdelmét állítja elénk a Szerelem nagy színpadán. Ez a regény ugyanolyan erőteljes, mint a világsikert aratott Kisdarázs, amelyből film is készült, és több mint félmillió példányban kelt el különböző nyelveken.

Egy Porto Alegre-i felhőkarcoló tizenharmadik emeletéről az utcára zuhan egy lány. Öngyilkosság? Bűncselekmény? Az eset nyomasztó emléke – mint sima víztükrön a körkörös hullám – sokáig gyűrűzik sok szemtanú, egy divatos író, egy rongyos rikkancsfiú, egy élősdi szenátor-arisztokrata, egy ostoba nyugalmazott bíró, egy fásult öreg nyomdász, egy csőd szélén álló üzletember-világfi és egy boldogtalan asszony lelkében. És mire fény derül a tragédiára, széles körkép bontakozik ki előttünk, a brazil Dél színes, mozgalmas világa. Veríssimo a bravúros tollú, európai kultúrájú író könnyedségével cseveg erkölcsről és életformáról, eszmékről és felelősségről, és világhírű regénye egy nálunk ismeretlen hangot szólaltat meg: az igényes brazil bestsellert.