Nagy múltú magyar baloldali politikai napilap. Elődlapja, a Munkás Heti-Krónika 1873-ban, a Népszava 1877-ben indult. Eredetileg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapja volt, majd 1948-tól 1989-ig a SZOT központi orgánuma. A rendszerváltáskor privatizálták. Bekötve: 71. évf., 172-196. sz.

1878. december 25-én Légrády Károly indította el az első egyértelműen üzleti alapon álló, mérsékelten konzervatív tömeglapot, a Pesti Hírlapot (a negyediket ezen a néven). Tulajdonosa a Légrády Testvérek kiadóvállalat. A lapalapításhoz a kaució egy részét Tisza Kálmán miniszterelnök tette le. A Pesti Hírlap célja a programadó vezércikk szerint: „…a magyar közönségnek egy jól és fürgén szerkesztett, minden hírt gyorsan közlő, olcsó napilapot nyújtani. Óbégatás helyett tettekre van szűkség” – jelezték már az első mondatok is a pragmatikus szemléletet. Bekötve:

Benne: Esti Szabad Szó; Világosság; Kis Ujság; Uj Magyarország; Szabadság; Világ; Igazság; Szabad Nép; Sloboda; Kossuth Népe; Magyar Szemle; Egység

Benne: Pesti Hírlap; Az Est; Az Ujság; Pesti Napló; Köztársasági Újság; Világ; Virradat; Kisújság; Tanácsköztársaság; 8 órai újság; Fáklya; Hétfői Újság; Népszava; Budapesti Közlöny; Nemzeti Újság stb.

„A politikai élcek a lapban kezdettől a nem kommunista politikusokat és pártokat célozták – a kipellengérezett fő ellenség „Reakczy Jóska” volt –, a kommunista politikusok ugyanakkor dicsérő jelzőkkel és szövegkörnyezetben szerepeltek. A pártszolgálat az 1950-es évekre egyre nyilvánvalóbbá és dogmatikusabbá vált. Ebben az időben előfizetés nélkül csak úgy lehetett Ludast vásárolni, ha mellé egy a Szovjetuniót bemutató (ünneplő) Fáklya újságot is vett az olvasó. A kulákok elleni kommunista politikai támadásokkal és retorziókkal egy időben a Ludas kigúnyolt figurái közt megjelent „Kulák Kelemen” „Zsíros Péter”, „Taszajtó Nagy Gergely” stb. A lap kigúnyolta a perbe fogott Rajk Lászlót és a szovjet tábor részéről támadott jugoszláv kommunista diktátort, Titót is.”

Magyarországon a kiegyezést követően jelentek meg az első vicclapok, s az 1945 utáni években már több mint 20 félét lehetett olvasni. Nagyrészük csak időszakos jelleggel, gyakran csak 1-1 szám erejéig volt kapható. Ez alól jelentett kivételt a kisgazdákhoz kötődő Szabad Száj, a szociáldemokraták lapja a Pesti Izé, az MKP, majd az MDP lapja a Ludas Matyi, valamint a Hüvelyk Matyi. Az 1945-ös választásokon győztes Kisgazdapárt vicclapjának, a Szabad Szájnak első száma 1946. június 22-én jelent meg. Így köszöntötték az olvasókat: „A demokrácia felszabadította az országot, a népet, a lelket, a szívet és a – szájat. Az írót ma nem köti más, mint a jó ízlés és a lelkiismerete, jóllehet ez a legszigorúbb cenzúra. […] Eláruljuk tehát, hogy mi a célunk? A szabad nép, a szabad szó, a szabadság, a világosság, az igazság, a haladás, a demokrácia, a magyar nemzet és a mai világ pártatlan és jókedvű kis újságja akarunk lenni. […] Gondterhes időkben a legjobb orvosságot, a mosoly és a derű édes mézét kínáljuk. Fogadják szívesen.” A lap első éveiben még valóban szabadon viccelődhetett, akár a politikai döntések visszásságairól is. Néhány példa: A B-lista elnöke megkérdezi a sorra kerülő tisztviselőtől: „- Melyik pártnak a tagja? – Kisgazdapárt. Az elnök kissé lapoz az iratok közt, majd így szól: – Bé-lista. A következő tisztviselőtől szintén megkérdi – Melyik pártnak a tagja? – Kommunista. Az elnök ismét lapoz az iratok közt és a jegyzőkönyvvezető halkan megszólal: – Máz-lista.” A letartóztatásokról is születtek viccek: „Maga miért került börtönbe? – Kiraboltam a magyar Gazdasági Bankot. – És maga? – Én pedig ugyanazt megalapítottam.” Illetve „A Buda-déli internálótábor felügyelősége ezúton tudatja az érdekeltekkel, hogy ma este 8 órakor névsorolvasást tart.” Vagy a párizsi békeszerződéssel kapcsolatban: „Hallotta? Új néptörzset fedeztek fel Közép-Afrikában? – Ne mondja! Hogyan bukkantak rá? – Jóvátételi követelést nyújtott be Magyarországgal szemben. Valamint a rekordmértékű inflációval is: „A mai adópengőárfolyamot helyhiány miatt nem közölhetjük.” De a sajtó helyzetét is kifigurázták: „A rikkancsnál: – Van Igazság? – Nem keresik. – Magyar Nemzet? – Nyomás alatt. – Szabad Szó? – Még nincs. – Demokrácia? – Rövidesen feltétlen lesz. – Világ? – Most tördelik. – Hát akkor mi van? – Színház az van.” Aktualitásának és rajzainak köszönhetően ekkor olyan sikeres volt a Király Dezső által szerkesztett 4-6 oldalas hetilap, hogy példányszáma elérte a 65 ezret. Ezt a folyamatot az egyre erősödő kommunista hatalom törte meg, mivel 1948 után a sajtó más orgánumaihoz hasonlóan a vicclapok is egyre kevésbé lehettek szabad szájúak, hiszen a viccek jó részének alapanyagát a politikai élet szereplői adták (volna). S mivel a kommunisták tisztában voltak a viccek szerepével, ezért az MDP kimondta, hogy „Az agitációnak egy éles fegyvere a humor és a szatíra.” Valamint azt is, hogy: „Szatíránknak szeretnie kell vívmányainkat, nem gúnyolódhat eredményeink felett.” Ennek megfelelően alakították át az 1949-es főszerkesztőváltást követően a Szabad Szájat is. Ezentúl már nem lehetett kritikus a hatalmon lévőkkel szemben, hanem éppen ellenkezőleg, ki kellett szolgálnia a hatalmon lévők érdekeit. Vidor Gyula időszaka alatt eltűnt a lapból Rákosi, s megjelentek a lapban a kényszeredett, ízetlen, a szocializmus eredményeit hirdető hírek, például: fényképek az édes Matusek néniről, aki 868 %-os termelésével a legtöbb cukrot gyártja az Édesség héten. Vagy: „Az első félidő után. Jó eredményekkel zárult a 3 éves terv előirányzata az 1949 év első felében. Vas Zoltán mondja a pályáról lejövő focistáknak: – Bravó fiúk! Az első félidő jól sikerült, de a másodikban még jobban fokozzátok az iramot.” A párt vezetése már ekkor elhatározta, hogy meg fogja szüntetni a lapot, az indok az volt, hogy a munkatársak nem paraszti és munkás, hanem polgári származásúak. Végül 1951. március 15-éig hagyták megjelenni. Viszont a szerkesztőkkel sem közölték előre, hogy ez lesz az utolsó szám, így nem köszönhettek el olvasóiktól sem. A Szabad Száj hazai átalakítása után 1949 tavaszán megjelent a lap emigráns változata is Brüsszelben, Ami a Szabad Szájból kimaradt címmel. Itt szabadon viccelődhettek tovább, például Rákosival is: Milyen frizura állna a legjobban Rákosinak? – Középen elválasztva – baltával… A külföldi orgánum hazai elődjéhez hasonlóan szintén 1951-ben szűnt meg. A Szabad Száj mellett a fentebb említett másik két vicclap is megszűnt, egyedül az MDP által fenntartott Ludas Matyi maradhatott meg. Így a diktatúra teljesen befogta az emberek száját, az ötvenes években többször is meg kellett gondolni, hogy ki, kinek, mit mond el, hiszen a vélemény és sajtószabadság, vagyis a Szabad Száj akkor már papíron sem létezett. A politikai viccek elmeséléséért pedig nem egy esetben börtönbüntetés járt. Például egy badacsonyi orvost öt és fél hónap szabadságvesztésre ítéltek a következő vicc miatt: „Churchill Trumanhoz: Hallottad, hogy Sztálin csak tetszhalott volt? Truman: Hogy hogy? Churchill: Hát úgy, hogy neked jobban tetszett, mint halott.” Így megszűnt annak lehetősége, hogy a viccek elmesélésével csökkenjen az emberekben lévő feszültség, s legalább verbális igazságtételt kapjanak a csattanóban kimondott igazságok révén. A diktatúra ezen időszakát már nem a humor, hanem annak hiánya jellemezte.
Forrás: RETÖRKI Facebook oldala (2021.06.23.)

A következő lapok számait tartalmazza: Kis Ujság: 60. évf., 147. , 155., 156., 161., 162., 166., 167., 168. sz., Uj Szó: II. évf., 150., 162., 168. sz., Független Magyarország: VIII. évf., 27. sz., A Világpolitika és a Magyar Szellemi Élet Hetilapja: II. évf., 27. sz., Pesti Tőzsde: 4. sz., Köztársaság: I. évf., 5., 6., 7. sz., Igazság: II. évf., 24. sz., Igaz Szó: II évf., 12. sz., VIlág: 336., 350. sz., Népsport: II évf., 103. sz., Szabad Föld: II. évf., 28., 30. sz., Új Magyarország: II. évf., 28. sz., Haladás: II. évf., 27., 28. sz., Igazság: II. évf., 25., 26. sz., Ifjúság: II. évf., 27., 28. sz., Igaz Szó: II. évf., 18., 14. sz., Esti Szabad Szó: 48. évf., 158., 159., 163., 164., 165. sz., Világosság: 2. év., 162., 163., 164., 166., 167. sz., Szabad Nép: IV. évf., 162., 168. sz., Magyar Nemzet: II. év, 160., 163., 165., 166. sz., Hétfői Kossuth Népe: II. évf., 133., 134. sz., Új Magyarország: II. évf., 29. sz., Szabadság: II. évf., 166., 167., 168. sz., Népszava: 74. évf., 167. sz., Új Ember: II. évf., 30. sz., Közgazdaság: I. évf., 2. sz.