-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Magyar Nemzet III. évf.
0Magyar Nemzet (1940.01.17-12.22): III. évf. 12,201,209,212,222,232,258,276. sz.
Uj Nemzedék (Saly Dezső főszerk., Központi Sajtóvállalat, Budapest): XXII. évf. (1940.01.30-08.01) 23,24,46,47,69,70,73,76,91,151,155157,171,174. sz.
Pesti Hirlap (dr. Légrády Ottó főszerk., Pesti Hirlap R. T., Budapest) LXII. évf. (1940.01.31-11.10): 24,36,57,60,67,122,134,137184,198,256. sz.
8 Órai Ujság (Bethlen András főszerk., 8 Órai Ujság Lapkiadó Rt, Budapest) XXVI. évf. 4. sz. (1940.01.05)
Ujság – Szabadelvű napilap (Pánczél Lajos, Az Ujság R.T., Budapest) XVI. évf. (1940.02.04-03.10): 27,39,57. sz.
Függetlenség (Dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály főszerk., Budapest) VIII. évf. 71. sz. (1940.03.30)
Friss Ujság – Politikai napilap (Budapest), 45. évf. 74. sz. (1940.04.03)
Magyarország – Esti lap (Szvatkó Pál főszerk., Magyarország Napilap R.T., Budapest), XLVII. évf. 202,224,246,273. sz. (1940.09.05-11.29)
Népszava – A Szociáldemokrata Párt Központi Lapja (Szakasits Árpád főszerk., Budapest), 68. évf. 256. sz. (1940.11.12) -
Magyar Nemzet II. évf.
0Magyar Nemzet (1939.01.01-12.10): II. évf. 1,9,28,31,32,36,40,45,49,104,137,269,280. sz.
Uj Nemzedék (Saly Dezső főszerk., Központi Sajtóvállalat, Budapest): XXI. évf. 38,46,63,64,65,66,70,111,241,248,251,252,261,263,282,284,285,286,288. sz.
Pesti Hirlap (dr. Kovács Dezső, Pesti Hirlap R. T., Budapest) LXI. évf. 41,46,113, 128,220. sz.
Esti Kurir (Rassay Károly főszerk., Libertas Irodalmi és Lapkiadó-vállalat rt., Budapest) XVII. évf. 57,58,61,63,214,289. sz.
8 Órai Ujság (Bethlen András főszerk., 8 Órai Ujság Lapkiadó Rt, Budapest) XXV. évf. 34,87,114,267. sz.
Esti Ujság – Politikai napilap (Törs Tibor főszerk., Budapest) IV. évf. 72. sz.
Ujság – Szabadelvű napilap (Budapest) XV. évf. 76,286. sz.
Magyar Jövő – Független politikai napilap (Sikorszky Gyula szerk., Kozma Ferenc és társai lapkiadó és ujságterjesztő váll. b.t., Miskolc) XXi. évf. 76. sz. (1939.04.02)
Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap – Politikai napilap (Fehér Ödön felelős szerk., Miskolci Ujságkiadó R.T., Miskolc) LXVIII. évf. 76. sz. (1939.04.02)
Vásárhelyi Ujhirek – Politikai napilap (ifj. Szathmáry János főszerk., Hódmezővásárhely) I. évf. 82. sz. (1939.05.16)
Nemzeti Ujság (Dr. Tóth László főszerk, Központi Sajtóvállalat Rt., Budapest) XXI. évf. 144,186. sz.
Pesti Napló (Gratz Gusztáv főszerk., Budapest) 90. évf. 147 (1939.07.01)
Magyarság (Magyar Imre felelős szerk., Magyarság Lapkiadó Rt., Budapest) XX. évf. 61. sz. (1939.08.22)
Az Est – Politikai napilap (Bakos Ákos felelős szerk., Az Est lapkiadó r.t., Budapest) XXX. évf. 262. sz. (1939. 11.17) -
Tamási Áron
0Tamási Áron (1897-1966) már-már csak egyetlen alkotásával, az Ábel a rengetegben című regényével és néhány novellájával 61 az olvasók emlékezetében. Sokan csak a székelység írójának tekintik, aki amint az 1925-ben megjelent Lélekindulás című kötete után írták róla a székelysorsról adott számot (Féja Géza), a „vidékköltészet színeit” mutatta föl (Németh László), „székely szólásokkal” beszéltette hőseit (Áprily Lajos). Arra már kevesen emlékeznek, hogy 1961-ben a hivatalosság ki akarta iktatni az irodalmi hagyományból. A Népszabadságban megjelent könyvbírálatban szemére vetették a „gondolati tartalom nélküli nyelv”-et, a „modorrá, stílusromantikává avasodó” szövegformálást (Bokor László).
-
Turistaság és Alpinizmus. XXIII. évf. (1933)
0Magyar Turista Szövetség és a Magyar Sí Szövetség hivatalos lapja
-
Turistaság és Alpinizmus. XI. évf. (1921)
0Magyar Turista Szövetség és a Magyar Sí Szövetség hivatalos lapja
-
Zalai Hirlap 1918. (VI. évf. 5-294 sz.)
0VI. évf. 5-294 sz. (1918. január 7- december 27.)
Hiányzó számok: 16,17,28,44,50,57,62,73,76,84,89,95,110,112,113,132,138,146,148,149,153,155,162,170,177,178,205,255,262,267,274,285,292.
253. és 282. sz.-egy kisebb része hiányzik. -
-
-
-
Pesti Izé I. évf., II. évf., III. évf. számai, összesen 60 szám
0Pesti izé – szatirikus hetilap
– I. évf. (1946): 3, 4, 5, 6, 7. sz.
– II. évf. (1947): 1,2,3,5,6,7,8,9,11,12,17,21,22,23,28,29,30,31,33,34,36,38,39,40,41,42,43,45,46,47,49,50,51,52(karácsonyi).
– III. évf. (1948): 1,2,3,4,6,8,9,10,11,12,13,14,15,16,24,33,36,37,38,39,42.
Füles – szórakoztató hetilap: I. évf. 2. sz. (1949.10.23.)
Fűrész – szatirikus hetilap (szerk.: Gál György)
– I. évf. (1948) 4 sz.
– II. évf. (1949) 236,7,8,13,16,17,18,19,20,26,28,30. sz. -
-
Nemzeti Ujság XXVI. évf.
0XXVI. évf. 49-97 sz. (1944. március 1- április 30.)
Hiányzó számok: 80, 92, 93.
Hozzákötve:
-A mai nap. XXI. évfolyam, 56 sz. (1944. március 9.)
-Igazság. XXXII. évf. 15. sz. (1944. április 8.) -
Pedagogiai encyclopaedia
0A neveléstudomány szótára, melyben az általános és részletes paedagogika, didaktika és methodika, a statisztika, lélek-, erkölcs- és gondolkodástan, valamint az irodalom, művelődés és paedagogiai történelem főbb részletei betürendben foglalvák.
Segédkönyv tanítók, bevelők, szülők, és iskolai előljárók számára. -
Szebb jövőt! I. évfolyam (szórványszámok)
0I. évfolyam (1941) szórványszámai: 5, 15, 16, 18, 40-49.
II. évfolyam (1942) szórványszámai: 1-6, 8, 10, 11, 13, 15, 28, 46, 53.
IV. évfolyam (1944): 7. szám (II. 12.)
2007. 23-24. szám (VIII. 18.) -
-
A magyar falvak temetői
0A temető halott falu, melyben az élő falu gazdasági és társadalmi törvényei érvényesülnek. Ugyanakkor rendkívül régi hagyományok is sokáig fennmaradtak benne, mert az ősök tisztelete élteti ezeket. A szerző rengeteg nyomtatott, írásos és ábrázolásos forrást a maga csaknem félévszázados gyűjtőmunkájának eredményeivel ötvözve ebben a könyvben. Megismerhetjük a falusi temetőket múltjukban és jelenükben, különösképpen a sírjeleket (kereszt, sírkő, gomba, fejfa, kopja stb.) és mindazt amit erről a különböző tudományágak (régészet, néprajz, nyelvtudomány, művelődés- és vallástörténet stb.) megállapítottak. Ez a könyv az első nagyobbszabású kísérlet a magyar falvak temetőinke sokoldalú bemutatására.
-
Petőfi Erdélyben
0Huszonhat évet élt, s abból közel egy esztendőt töltött Erdélyben – a Bánságot és a Partiumot is beleértve. Nem sok idő, de ehhez fűződik életének két döntő eseménye: a házasság és a szabadságharc. Ő úgy mondaná: szabadság, szerelem. Amikor Szendrey Júliát eljegyezte, így nyilatkozott: „Ez időtől számítom életemet.” Az „Ott essem el én a harc mezején” is Segesvár mellett következett be.
Erdély volt tehát újjászületésének és halálának színtere. Ez indokolja, hogy születésének 150. évfordulóján, amikor világszerte megemlékeznek róla, a itt töltött rövid esztendő emlékét is felidézzük. -
Szilágysomlyó
0Szilágysomlyó múltja, története szinte minden somlyói lakos gyermekkorában, későbbi éveiben benne van, mert évszázadok óta ennek fennmaradt épületei örökös tanúk, bizonyságtevők.
-
-
Keresztény szerzetesség I-II.
0A mai magyar társadalomnak nincs valós képe a szerzetesekről. Mert ha van, az többnyire vagy karikatúra vagy annyira torz, hogy mögötte jobbára ismerethiányt, tudatlanságot, tájékozatlanságot kell sejtenünk. Az a kérdés olykor ugyan el-elhangzik, hogy „Mit csinálnak a szerzetesek?”, „Végeznek-e valami hasznos munkát(lehetőleg ingyen)?”, de hogy „KI a szerzetes?”, nos ez a keveseket érdekel. Érthető a jelenség, az lenne a redkívüli, ha nem így volna. A szerző, maga is szerzetes, szolgálatot szeretne tenni mindazoknak, akik készséggel tanulnak, nyitottak arra, hogy új ismeretekkel gazdagodjanak, és szeretik annyira az igazságot, hogy esetlegesen téves ismereteiket kiigazítsák. Mit tartalmaz ezért e két vaskos kötet? Tárgyi ismereteket, adatokat, áttekintést, forrásszövegeket néha statisztikát, s mindezek mögött a Lélekj-húzta spirituális erővonalak rajzát.
-
„Exaltatio” és hatalom
0A reneszánsz mágia lebilincselő kérdéskörére immár több mint húsz évvel ezelőtt, még diákkoromban irányította figyelmemet Frances Yates monográfiája, Giordano Bruno and the Hermetic Tradition (1964). Ez a könyv, és Yates szellemi környezetének, a Warburg-iskolának más tanulmányai a reneszánsz kultúrtörténetének egy olyan aspektusával ismertettek meg, mely akkortájt a magyar szakirodalomban szinte teljes terra incognitának számított. Mestereim, Keserű Bálint és Klaniczav Tibor bíztatására az alapvető források és az elsősorban angolszász kutatások megismerése után egy kis könyvben foglaltam össze az európai reneszánszkutatás e téren elért eredményeit (Titkos tudományok és babonák: a 15-17. század művelődéstörténetének kérdéseihez, 1978), s a téma azóta is foglalkoztat. Tanulmanyaim során kezdetben arra kerestem választ, hogy miként magyarázható kultúrtörténetileg az a látszólag ellentmondásos helyzet, miszerint az emberközpontúnak és felvilágosodottnak leírt reneszánsz hozta az okkultizmus és a mágia aranykorát.