-
-
De jól esett annak dolga, ki Sz. Miklósban lakhatik
01 200 FtNagy utat tett meg községünk társadalma a fölszabadulás óta. Korántsem értünk még végére, anyagi erőink híján inkább csak rmeényeinket tápláljuk; iparkodunk felszámolni múltbeli fogyatékosságainkat távoli tervek megfogalmazása helyett. Bizony, göröngyös volt eddigi utunk, de ma már nyugodtan elmondhatjuk: nem csupán útjainkon símítgattunk, hanem új házakkal csinosítgattuk környéküket is. Üzemeket telepítettünk belterületünkön, községünk határában pedig szilárdon megvetette lábát termelőszövetkezetünk. Mindez kétségbevonhatatlan jele anyagi gyarapodásunknak, bizonyítéka annak, hogy élni tudunk atyai örökségünk nyújtotta anyagi lehetőségeinkkel. Bárhonnan nézzük azonban, a föntiek csak egyik része erőforrásainknak. Másutt ugyanígy megtalálható még több és jobb is. De van nekünk olyan erkölcsi-szellemi örökségünk, a múltunk, mely megkülönbözteti Kunszentmiklóst másoktól. Helytörténetünk negyedik kötetét adjuk most az olvasó kezébe, XVIII. századi írásbeli jussunk öt fontos dokumentumát, melyek jelentősége messze túlnövi Kunszentmiklós, sőt a hajdani Kiskunság mezsgyéit. Őseink szólnak bennük hozzánk, hogy megismerhessük gondjaikat, bánataikat, örömeiket. Sokszor csóváljuk majd fejünket nehezen silabizálható üzenetük olvasásakor, még többször sírhatunk, nevethetünk velük, a kajánabbak rajtuk, őszinte lelkek még önmagukon is
-
Bezerédj István és a százéves szekszárdi kaszinó (reprint)
01 500 FtBezerédj Istvánnak előkelő helye van a mult századbeli politikusok vezérkarában. Kiváló szónok. Kortársai „magyar Demosthenes” cimmel ruházták fel. Szerintük azonban az ,emberiségért, az örök jogért s igazságért lángoló lelkesedése olykor túlságokra is ragadta”, amiért „a hideg, számító politikusok gúnyainak is kitette magát”. Valóban az ő nagyságát nem csupán politikai diadalainak szemszögéből kell nézni és lemérni. Barátai, leghevesebb ellenségei egyértelműen megállapították róla, hogy a politikusnál sokkal nagyobb ember és emberbarát. E téren elmondhatjuk, a – legelső! Mert nemcsak mint szónok hirdeti a nagy emberi jogokat és igazságokat, hanem tetteivel is példát adott nemcsak kortársainak, hanem az utókornak is. Bezerédj István mély érzésű, meleg szivü, vallásos, igaz ember, ki a Krisztusi hit, a szeretet verőfényében fürdeti meg nagy emberbaráti elgondolásait. Jövőbe látó szeme nagy szociális igazságokat vesz észre. Jókor megérzi előszelét a később bekövetkezett nagy reformoknak. Mint valami finom különleges szerkezetű szeizmográf már előre jelzi a még ma is tartó földalatti morajt, a szociális problémák feltartóztathatatlan előretörését. S jobbágyszabadító szerződéseivel, önként adózásával, Szedres község alapításával megkezdett telepítési munkájával villámhárítót igyekszik felállítani minden erőszakos forradalmi megmozdulás ellen s nemes példaadásával nem kis része van abban, hogy nálunk a szociális belső átalakulás a világforradalmak széles kilengéseit nem követi s kivéve a nem magyar eredetű, rövid ideig tartott kommunista véres félre siklást, – a békés evolúció medrében folyik le. Csipkelődő, tréfás gúny ragasztja rá Bezerédjre az „örök igazság” nevet. Kitalálója azonban nem is sejti, hogy milyen jellemző igazságot mondott ki ezzel az ártatlan két kis szóval! Szebben, tömörebben nem jellemezhette volna ezt a makulátlanul tiszta és nemes embert. Mert az olcsó élcelődés színarany valósággá formálódott, akárcsak a galvanoplasztikai eljárással a szénporral befeketített viaszminta. Ez a Bezerédjn ragadt, lekicsinyléséül odavetett elnevezés fejezi ki az ő igazi nagyságát, lelke színarany tartalmát, egész karakterét. Mert ő valójában talpig az igazság, az emberszeretet szeplőtelen Graal lovagja. Nagysága éppen abban rejlik, hogy mindég a kis emberek nagy igazságáért küzd egész életén át. S küzd abban az időben, amikor anyai részről való nagybátyjának, a jobb ágysorson először segíteni kívánó Felsőbűki Nagy Pálnak a rendi országgyűlésen azt vágja szemébe egy elkeseredett követi hang: Non stultiset! Vagyis, hogy ne – bolondozzék!
-
A csillagok gyermekei vagyunk
0800 FtTota testes, erős fiú volt, s a híres tanoda (Enyedi Bethlen Gábor Kollégium) súlydobó bajnoka. A hógolyózások réme, a páros vagy páratlan osztályok számára, aszerint, hogy ő melyikbe tartozott. A hógolyók ugyanis Tota kezéből ágyúgolyóként süvítettek, s akit eltaláltak – netán épp fültövön – az egy hétig nem hallotta a matézis magyarázatokat. Különben Tota csendes, magába zárkózó fiú volt, s csak akkor lendült neki, ha kisebb társait sarokba szorították és felhangzott a szemrehányás: „Tota, te olvasol, s minket meg vernek!” Ilyenkor Tota lecsapta a könyvet, s rohant az élre. Csak olyat szeretett csinálni, ami másoknak nem ment. Miután „lerendezte” az ügyet, különösebb büszkélkedés nélkül, visszatért kedvenc „játékához”, a könyvhöz.” Totából tekintélyes férfiú, Dr. Pávai-Vajna Ferenc lett. „Ki az a Pávai”? – kérdezték sokan, sokféle hangsúllyal. Megkíséreljük a választ élete, gyötrelmei és kudarcai felmutatásával. Bemutatjuk elméleti és gyakorlati munkásságát, a geológia, a tektonika terén, hogy mit és mennyit köszönhet neki az ország – de külföldön is a hévíz, a gáz, a szén és egyéb vonatkozásában is. Könyvünket minden ifjú és felnőtt számára kínáljuk, akik szeretik a hasznos, érdekes, fontos, általános és konkrét tudományos ismereteket, s itt-ott az izgalmakat is. Szeretnénk azonban, ha szakemberek is kezükbe vennék Pávai történetét, mert – hitünk szerint – még a geológusoknak is tartogat meglepetést ez a könyv. De a hidrológusoknak, balneológusoknak, reumatológusoknak, bányamérnököknek, barlangászoknak, néprajzosoknak, kereskedelmi és idegenforgalmi szakembereknek, helyhatósági vezetőknek, iskolavezetőknek, szaktanároknak és tanítványaiknak is jószívvel ajánljuk
-
Abony történeti és művészeti emlékei
0600 FtTöbbrétű meggondolásból született ez a tanulmány. Komoly figyelmeztetés számunkra, hogy a második világháborúban szinte teljesen elpusztult Abony régi iratanyagából a Nagyközség 250 évet átfogó irattára, a zsidó hitközség teljes iratanyaga és a róm. kat. egyház írásos emlékeinek jórésze. És ezzel együtt sok-sok tárgyi emlék. A Közbirtokossági irattárból is csak az maradt meg, ami ezekből állami irattárainkba bekerült, vagy aminek töredékeit egyes családok átmentettek. A helyi múlt legrégebbi emlékei legsértetlenebbül a református egyháznál maradtak meg. Pillanatnyilag ez a kis ősi sejt őrzi a helység legrégibb írásos és tárgyi emlékeit. Az a nyersanyag, amit ez a dolgozat összefog, – zömükben tehát egyedi emlékeink. Első célunk azért ezzel a feldolgozással az, hogy ezeknek az emlékeknek a folytonosságát és biztonságát szolgáljuk. Nem mellékes azonban a második cél sem. Szaktudósaink előtt közismert probléma a részterületek összefüggő feltárásának hiánya. Ezt az igényt is szolgálni kívánná a magunk szerény eszközeivel ez a feldolgozás. És talán a kettős célon túl is a legdöntőbb a helyi honismereti cél. Kultúrszintünkhöz tartozó, ha többet tudunk önmagunkról. Mik az eddigi tények témánk körül?! Abony az országhatár minden irányából szinte centrálisán, az Alföld szívében, a Tisza tövében, Szolnok szomszédságában fekszik. Főtere egyik sarkában, szerényen húzódik meg műemlék jellegű kis református temploma. Kevert építési stílusa miatt a Műemlék Felügyelőség szerint különösebben nem figyelemre méltó. Különleges értékét inkább tartozékai adják meg. Kórusának mennyezetét „fára virágokkal cifrázott” kazetták díszítik. Az egyik kórus padanyaga pedig szinte érintetlenül őrzi a XVIII. századi fatemplomból az egykorú jobbágy templombelsőt. Van aztán 4 úrasztali kendője. Keshedő, sárgult szövésükben évszázadok szunyókálnak, Ornamentika anyaguk pedig kazettamintáink tejtestvérei, vagy idegenül elütő. Pár lépéssel odébb az öreg prédikátorház. Írásos feljegyzéseink szerint 1808-ban már renoválták. Stílusa – véleményünk szerint – egyedül őrzi helységünkben a XVIII. sz. első nemesi udvarházak stílusát. Szűk is irattárában pedig a község legrégibb iratanyaga van meg mutatónak azokból, amik körülötte elpusztultak. Mindezeket lassan már csak eltűnő emlékfoszlányok szálai fogják össze. Százados cserépedény maradványaiként hatnak, aminek időette darabjaiból csak türelemjátékkal lehet a megközelítő formát összerakosgatni. Erre a türelemjátékra vállalkozunk, mikor a korai idők áttekintése után megkíséreljük feltámasztani az 1740-es évek s ebbe emlékeinek is megkíséreljük visszaültetni, hogy élőben érzékeljük a történelmet hordozó népünk egykorú problémáit és sorsa forgandóságát. Szűkebb kultúrmunka s egyben szélesebb nemzeti kultúrát szolgáló forrásfeltárás a programunk, amit ez a feldolgozás szolgálni kíván.
-
Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon
01 400 FtKárpátalja az a tájegység, amely a történelmi Magyarország Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyéinek területén jött létre az ország határainak módosításai során. Azonban földrajzilag, szellemi és kulturális téren is mindig egységet alkotott az ország egészével. A honfoglaló magyarok a Vereckei-szoroson átkelve, itt hozták létre első településeiket. A tatárdúlás után az elnéptelenedett vidékre szászok, rutének, románok települtek, akik ezután együtt éltek az itteni magyarokkal. Szokásaik, nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik összefonódtak, hatottak egymásra, vagy békésen megfértek egymás mellett, kölcsönösen tiszteletben tartva a különbözőségeket. A magyar és a rutén (ruszin) irodalom, történelem, tudomány számos személyisége születése vagy elhalálozása, esetleg munkásságának számottevő része, illetve tárgyi emléke (szülőház, lakóhely, síremlék, szobor, emléktábla, publikált művek) révén kapcsolódik a vidékhez. Ez a kiadvány a Magyar Művelődési Hagyományok Kárpátaljai Lexikonának bővített, javított, átdolgozott kiadása. A kárpátaljai művelődési hagyományokról kíván tájékoztatást nyújtani mindazok számára, akik érdeklődnek a tájhoz fűződő magyar, rutén (ruszin, ukrán) történelmi, irodalmi események, az itt született, vagy munkásságuk révén ide kapcsolódó személyiségek iránt. A kötetbe csak olyan személyek adatai kerültek, akik már nem élnek, tehát munkásságuk lezárt. Ez volt az anyaggyűjtés egyik szempontja. A másik a területi szempont. Ennek érvényesítésével azonban nem mindig tudtunk teljes mértékben a mai Kárpátalja határaihoz igazodni, hisz a vidékünket képező megyék határai és az országhatár is többször változott, ezért inkább a régiót tekintettük kiindulási alapnak.
-
-
Válasz VII. évfolyam I-II.
03 000 FtA Válasz szépirodalmi és társadalompolitikai folyóirat volt 1934 május – 1938 június, majd 1946 október – 1949 június között. A megjelenés helye Debrecen, majd Budapest. A folyóirat szerkesztői az 1930-as években Fülep Lajos, Gulyás Pál, Németh László, Németh Imre, Sárközi György voltak. Elsősorban a népi írók és a szociográfiai irodalom fóruma, 1934–36 között folytatásokban közölte Illyés Gyula Puszták népe c. szépirodalmi szociográfiai jellegű művét. Nem volt bezárkózó jellegű; nemcsak a népi írók, hanem például Hamvas Béla és Szentkuthy Miklós írásait is közölte. A Nyugat és a Válasz szerzői részben azonosak voltak, de a Nyugatból kimaradó szociális problémák iránt érzékeny írások helyt kaptak a Válaszban. 1937-től a Márciusi Front orgánuma volt annak megszűntéig. 1938-ban a debreceni Tovább c. lap próbálta még ébren tartani a Márciusi Front programját, de már a harmadik szám megjelenése előtt betiltották. 1946-ban Illyés Gyula és Sárközi Márta szerkesztésében, illetve anyagi támogatásával újraindult a Válasz (1946. október–1949. június), amely nem zárt munkatársi gárdával dolgozott, az egyetemes magyar irodalomból válogattak, a költői rovatban Jékely Zoltán, Sinka István, Szabó Lőrinc, Vas István, Weöres Sándor versei szerepeltek. A prózai rovatban Kodolányi János, Németh László, Szabó Pál, Veres Péter írásait jelentették meg. Tanulmányokat, recenziókat írt a folyóiratba Bibó István, Gyapay Gábor, Kosáry Domokos, Orosz László, Cs. Szabó László, Szentkuthy Miklós, Újvári Béla. A dogmatikus politikai vezetés miatt szűnt meg, betiltottak minden polgári lapot 1949-ben, a „fordulat” évében. A lap 1945 előtti és utáni történetét Széchenyi Ágnes dolgozta fel, 1997-ben a „Sznobok és parasztok”: Válasz, 1934–1938. Elvek, frontok, nemzedékek és 2009-ben a Lélegzetvétel: Válasz, 1946–1949 című kötetekben.
-
Az elátkozott Buda / Buda aranykora
01 500 Ft„Ötödik évtizede foglalkoztat a történelem. Negyedik évtizede foglalkozom Buda középkori történetével. Még 1949-ben úgy alakult a sorsom, hogy évekig részt vehettem a Buda vári palota régészeti feltárásain. Már akkoriban felmerültek bennem olyan várostörténeti felismerések, hipotézisek, hagyományokban való kételyek, amelyeket utóbb – kényszerű, de hasznos vidéki, egri s esztergomi múzeumi évek után –, 1967-től fogva, immár mint a budai ásatások irányítója realizálhattam, s vehettem újabb vizsgálódások alá. Mivel számomra csak az az ismeret vagy hipotézis valós, amelyet kifejezek, feltevéseimet azonnal megfogalmaztam s publikáltam. Ezek időnként vitát váltottak ki. E kötetemet budai régészeti kutatásaim összefoglalásának szánom. Munkálkodásom során tán a leglényegesebb eredmények érzem annak a csak az 1970-es években igazolt feltételezésemnek realitását, amely szerint a budai Várhegyen már a szent királyok korától a tatárjárásig állt a vizekkel övezett Pest város jobb parti faluja, agrártelepe. (1974-ben ennek a kutatása vezetett archeológiai munkám döntő mellékeredményére, a budai szoborgaléria szerencsés felfedezésére). Megítélésem szerint sikerült a rezidenciális Buda korai helyrajzának, telepítése történetének és a királyi palota építéstörténetének szabatosabb meghatározása is. Sajnos, néhány más ásatási kezdeményem – a Táncsics Mihály utcai régebbi királyi nagykúria s vele a Szent Márton-házikápolna, a XV. századi kéthajós zsinagóga és a Ságvári-ligeti pálos főkolostor feltárása – kívülem álló okokból – régészeti torzó maradt. Ezeknek befejezése a jövő feladata. Munkámat az elődök s a kortárs régészek-történészek eredményeibe ágyaztam bele, s képekkel, valamint szövegemben igyekeztem megrajzolni a budai középkor művelődéstörténeti hátterét is.”
-
Madách Imre összes művei II.
01 500 FtMadáchról a férfi, majdnem az öregember képe él mindnyájunkban. Talán a feje idézi fel, a bágyadt szemű, finoman ernyedt vonású, föld felé konyuló bajszú arc, talán a Tragédia érett bölcsessége, a szemünk előtt vénülő világ, a kihűlő szív egyre keserűbb tapasztalatai. Talán a magányos udvarházi élet látványa, a lomha őszi esők, hosszú téli esték, a nyúló idő beléivódott képzetével. A sok kis hétköznapi gond, birtokkal, cselédséggel törődés és a legvégső kérdéseken töprengő belső élet ellentéte, amely az oblomovizmus és vele megint csak az alkonyat emlékét idézi fel, a családi dráma jól ismert részletei, melyek a komoly Keplert tehetetlen öreggé játszották át könnyelmű Borbálája oldalán. Talán kényelmes képzeletünk sorozta a filozófus költőt a vén bölcsek közé. A valóságban alig negyvenegy éves, amikor meghal és munkásságának jelentékeny része első ifjúságára esik. Élet- és alkotóereje valami vad szilajsággal lobban fel már kamaszkorában, a tizenhatodik évben papírra vetett első drámát lázas iramban követik a többiek; húszéves és hat kész színmű várja fiókjában a feltámadást. Görög félistenek és római zsarnokok, magyar lázadók és olasz udvaroncok, régi harcosok és kortárs ficsurak szavalják bennük hol fülsértő, hol tisztán csengő triádáikat életről, sorsról, emberekről. A késői kihegyezett, kiformált szentenciák itt csak elvétve bukkannak fel az egyenetlenül, egymás hegyén-hátán torlódó mondattagokban; parttalan áradás ez, igazi Sturm und Drang, a fausti Tragédia götzi előzménye. S a stílushoz méltó az izgatott tartalom is; tiszta szívek esnek áldozatul az önkény, a gonoszság, a gyávaság mindenkori szövetségének, féfierőt aláz meg a női szeszély, az értelmet őrületbe kergeti a végzet, az ártatlanokat bűnbe sodorja a vaksors. Mint az epe fröcsköl szét a sok keserűség, égi és földi igazságtalanságról, a világ romlottságáról, nyílt ellenségekről. És főleg a kedves és veszedelmes, szelíd és mérgező nőkről, akik a férfiaknak akkor is bajt okoznak, ha javukat akarják, s akik akkor is kellenek, ha romlást hoznak. Drámáiban, szóljon az történelemről, mítoszról vagy a jelen társadalmáról, egyformán a nő a sors eszköze, az örök ösztönző és az örök buktató; Éva már itt, az ifjúi élményben véglegesen testet öltött.
-
A liberalizmus történelme
012 000 Ft„Ez a könyv mérsékelt igényekkel lép az olvasóközönség elé. Beleszorítani a szabadelvűséget, ezt a sokáig ellenállhatatlannak látszó romboló és alkotó erőt, politikai és gazdasági eredményeivel együtt egy kis kötetbe, úgy, hogy ne vétsünk a tudományos alaposság követelményei ellen, csaknem lehetetlen feladat. De célom nem ez volt; mindössze csak annyi, hogy rövid, világos, áttekintő előadásban megismertessem a magyar olvasóval a liberalizmus eredetét, lényegét, politikai, közgazdasági dogmáit, s rámutassak arra, hogy az emberiség a szabadelvű irányzatnak mennyit köszönhet. Azt hiszem, nem végeztem fölösleges vagy hiábavaló munkát. Mint újságíró, azokon a helyeken forgolódva, ahol a napi politika eseményeit tárgyalják, gyakran tapasztaltam, hogy mennyi illúziónak, roszszul értelmezett fogalomnak, és tévedésnek vagyunk áldozatai. Az emberek gyakran szidnak és hangulatok hatása alatt dicsőítenek politikai és társadalmi jelszavakat, melyeknek értelmével nincsenek tisztában. Milyen ellenmondás példáiul az, amikor ócsárolják a szocializmust, de közben követelik a mennél nagyobb mértékű állami beavatkozást!”
-
A’ Kelet népe (reprint)
02 000 FtKelet népe című művében megdöbbentő módon rajzolja meg Kossuth elé, hogy hová vezet az ő politikai iránya, a „szív andalgásaival való kormányzás”. Felvázolta egy közelgő forradalom képét, majd egy Kossuth-hoz intézett kéréssel végzi be művét: „tépje bár személyemet ahogy tetszik, minden ceremónia nélkül, de csak istenért ne használja nimbusát és népszerűségét Magyarországnak zavarba hozására. Még mindenre van idő és azért iparkodtam minél előbb lépni fel; de nemsokára többé nem lesz, mert mindennek megvan bizonyos pillanata, amely ha lepergett, valamint örökre oda van erény s becsület, ugy oda van élet és minden remény”. Kossuth maga, Eötvös József báró, Fáy András, Dessewffy és többen hasztalanul kísérelték meg, hogy aggodalmait eloszlassák.
-
Paletta
06 000 FtEz a könyv – Lóránth László könyve egy halk gesztus a giccs uralma ellen. Egy sor művészt mutat be, akik útjelzők lehetnek a bizonytalan irányt keresők számára. Nem a művészetet menti – az biztosan halad fejlődésének útján. De menteni szeretné a közönséget, az otthonok szomorú sivárságát, a jövő nemzedékeket, amelyek felnőnek és ízlésük elromlik a kontárság lelket őrlő sötétjében.
-
Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken
03 600 FtÁldozó István: 1973-ban Kapuváron született. A Janus Pannonius Tudományegyetemen földrajz-történelem tanári szakon végzett, 1996-tól pedig az újkori és modernkori történelem PhD program hallgatójavolt. A Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának 1997. óta munkatársa. Kutatási területe az 1938-1945 közötti német-magyar hadiipari kapcsolatok. Erről a témáról a Pécsi Tudományegyetemen a Dokto- randuszi Füzetekben már tanulmánya jelent meg, emellett előadásokat is tartott. Magyarország történeti helységnévtára megyei kötetében az egykori Kapuvári Járás településeinek statisztikai adatait állította össze. írásai Győr-Moson-Sopron. Megye kézikönyvében, Fejezetek Győr, Moson, és Sopron vármegyék közigazgatásának történetéből című kötetben, valamint az Arrabona Múzeumi Évkönyvben jelentek meg. ——– Dr. Filep Antal etnográfus, okleveles muzeológus 1936- ban Szentesen született. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Néprajz Tanszék tudományos főmunkatársa. Az 1950-es évek derekától fő kutatási területe a Kisalföld néprajzi vizsgálata, település-néprajzi elemzése. Folyamatosan foglalkozott a magyar népi építkezés, a településrajz, a történeti etnográfia problémáival. Kutatta a magyar népi kultúra regionali-tásának törvényszerűségeit. Foglalkoztatta a tájtörténet és a térképek történeti, néprajzi, és a légi fotók etnográfiai célú felhasználása. Doktori értekezését Tálasi István akadémikus, egyetemi tanár vezetésével a kisalföldi lakóházak vizsgálatáról írta 1968-ban. Munkásságára nagy hatással voltak Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem tanárai, Vargha László és Major Jenő. Egyetemi stúdiumai alatt Székely György, Sinkovics István, Varga János és Szabad György tanítványaként készült fel a történeti, társadalomtudományi kutatásokra. A magyar nép táji-történeti tagolódása című alapvető történeti, néprajzi mű szerzője közösen Kosa Ferenccel. ——– Dr. Göcsei Imre: 1915-ben született Gyóró községben. A szegedi Állami Polgári Iskola Tanárképző Főiskoláján tanult, majd a Ferenc József Tudományegyetem Apponyi Kollégiumának hallgatója volt. A második világháborúban Dániában került hadifogságba. Hazatérése után a győri Állami Tanítóképző tanára, 1950-1976 között középiskolai szakfelügyelő, s a Zrínyi Gimnázium tanára. A földrajztudományok kandidátusa címet 1975-ben szerezte meg. A Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja, a Magyar Földrajzi Társaság Kisalföldi Osztályának elnöke. Első tanulmányát 1943- ban a Kapuvári-Rábaköz földrajzáról írta, kandidátusi disz- szertációja a Szigetköz természet földrajza címen jelent meg. Több alkalommal adott ki ismeretterjesztő műveket, földrajz tankönyveket, emellett a földrajztanítás történetéről is megjelentek publikációi. Ismert műve még a két kiadást is megért „Az ismeretlen vándorai” című értékes tanulmánya. Kitüntetései: Kiváló Tanár (1964), Állami Díj (1973), Lóczy Lajos-emlékérem (1991), Gróf Széchenyi Ferenc díj (1991), Szent László-érem (1995) ——— Nemeséri Lilla: 1978-ban Oroszlányban született. A NYME Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Karának művelődésszervező szakán 2001 -ben szerzett diplomát. Győr-Moson- Sopron Megye Győri Levéltárában 1999. szeptember 1-jén kezdett dolgozni. Szakdolgozata a Tó-, Sziget-, Csilizközi hajómalmok története volt. A könyvben szereplő tanulmány e szakdolgozat rövidített kivonata, amelyet további kutatásokkal egészített ki. 2003 februárjában Budapestre költözött és jelenleg az Országos Tudományos Kutatási Központban dolgozik igazgatási előkészítői munkakörben. ————– Néma Sándor: 1960-ban született Csornán. A szombathelyi Berzsenyi Dániel történelem-könyvtár szakán végzett 1983-ban, majd 1991-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán levéltár szakon szerzett diplomát. 1983 és 1985 között könyvtáros a győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban. 1986-tól Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának munkatársa, majd 1997 novemberétől igazgatója. Kutatási területe: Győr megye a 18-19. században. Főbb művei: A Győr-sokoróaljai szőlővidék hegyközségi törvényei 1672-1825. (1995), Községi és városi pecsétek Győr-Moson- Sopron megyében a XVIII-XIX. században (1996). Győr- Moson-Sopron Megye Kézikönyvében a megye községeiről szóló rovat szerkesztője. Társszerkesztője a Száz magyar falu könyvesháza sorozat megyei köteteinek, társszerzője a Hédervár című könyvnek. Közreműködője Magyarország Történeti Statisztikai helységnévtára megyei kötetének, és a Győr, Moson és Sopron vármegyék közigazgatásának történetéből című kiadványnak. 1990-től a Szülőföldünk Honismereti Egyesület alelnöke, 2003-ban Honismeretért emlékéremmel tüntették ki. ————– Tanai Péter: 1962-ben született Győrben. 1979-ben mechanikai műszerészként végzett a győri Kossuth Lajos Szakmunkásképző Iskolában, majd 1982-ben érettségizett. 1988júliusá- tól a Xántus János Múzeum néprajzi gyűjteményének kezelője lett. A gyűjtemény kezelői szakvizsgát 1990-ben tette le. Munkaköréből következően a tárgyi kultúra emlékeivel foglalkozik, feladata ezek leltározása, rendszerezése és raktározása, valamint a kiállítások rendezésében is közreműködik. Jelenleg a Pécsi Tudomány Egyetem néprajz szakát végzi. Eddig megjelent tanulmányai: 1994 Kajárpéci muzsikusok. Arrabona 31-33., 1998 A győri múzeum néprajzi hangfelvételei 1961-1975 között. Arrabona 36/1 -2., 2001 Sós Antal és dudái. In: A duda a furulya és a kanásztülök, Planétás (Jelenlévő múlt). Technikai szerkesztőként működött közre a Népművészeti örökségünk 2002-ben kiadott Győr-Moson-Sopron megyét bemutató kötetben. ———– Dr. Unti Mária: Az ELTE-n szerezte diplomáját, s a győri Tanítóképző Gyakorló Általános Iskolájában tanított, majd a későbbiekben a Tanítóképzőben. Ma a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar főiskolai docense. 1990-től 2001-ig a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, Egyetemi doktori disszertációját nyelvészetből (névtan) írta. A Győr-Moson-Sopron megyei földrajzi- név-gyűjtés irányítója, a Csallóköz földrajzi neveinek gyűjtője. Tagja az MTA Magyar Nyelvtudományi Társaságának, a VEAB Nyelvtudományi Munkabizottságának, a Győr Városi Anyanyelvápoló Szövetség elnökségének, a győri Társadalmi Egyesületek Honismereti Munkabizottságának. Tudományos területe: a névtan, ezen belül: Győr-Moson- Sopron megye földrajzi nevei Eddig megjelent főbb munkái: A kapuvári járás, A Csallóköz földrajzi nevei: a dunaszerdahelyi járás, A burgenlandi magyar települések földrajzi nevei.
-
I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648)
08 000 FtA Mohács-utáni Magyarországon egyetlen nagybirtok sem vetekedhetett azzal, amelyet I. Rákóczi György szerzett össze már fejedelemsége előtt, de főleg uralkodása alatt. Ez a hatalmas birtok-komplexum még az erdélyi uradalmak elvesztése (1660) után is elegendő volt ahhoz, hogy II. Rákóczi Ferencnek a leggazdagabb magyarországi nagybirtokos gazdasági és politikai súlyát biztosítsa és ezáltal a szabadságharc egyik legfontosabb erőforrása legyen, de már ezt megelőzőleg, a két Rákóczi György fejedelemsége idején is fontos történeti szerepet játszott: alapja volt a Bethlen Gábor által kezdeményezett állami központosítás továbbépítésének. Ha mindehhez hozzátesszük azt is, hogy ezek a Trencséntől Fogarasig terjedő birtokok a XVII. századi magyarországi mezőgazdaság, különösen pedig a majorsági gazdálkodás legkülönbözőbb típusait képviselik, felmérhetjük az itt közzétett forrásanyag jelentőségét. Ez a bevezetés természetesen nem merítheti ki a közölt adatok minden tanulságát; hivatása csak az lehet, hogy egyrészt megkönnyítse az anyag használatát, másrészt rámutasson azokra a kérdésekre, melyekre a későbbi kutatás ezeknek és más forrásoknak az alapján feleletet adhat.
-
József főherceg tábornagy
08 000 FtJózsef főherceg a Magyarok által legkedveltebb tábornok az I. Világháború egyik legnagyobb géniusza volt. Az Ő életét mutatja be ez a könyv, számos képpel, fényképekkel illusztrálva.
-
A Subich nemzetiségből származó Brebiri Melith család vázlatos története
05 000 FtCsaládtörténeti irodalmunk az utóbbi években örvendetesen gyarapodott. Egymásután jelennek meg nem céhbeli historikusok és genealogusok, hanem a tudományos munkában műkedvelő írók kisebb-nagyobb munkái, amelyek egy-egy család, rendszerint saját családjuk történetére vonatkoznak, kibővítve gyakran a rokoncsaládok történetére vonatkozó adatokkal is. A kritikus legtöbbször nehéz helyzetben van az ilyen munkákkal szemben. Íróikat a feltétlen jóhiszeműség, az igazság keresése és a lehető teljességre való törekvés jellemzi. Előadásukban pedig a hazafiasság és a családi kegyelet, az ősök példát adó magatartásának hangjait ütik meg. Viszont az írók előtt az írott, s különösen a nyomtatott betű szent, csak ritkán merülnek el az eléjük került régibb és újabb adatok vizsgálatába, már csak azért is, mert az ehhez feltétlenül szükséges módszeres tudományos felkészültségnek híjjával vannak. Ezért kalandoznak el gyakran a felvetett kérdéstől messze eső területekre. Nagy súlyt helyeznek a köztörténeti mozzanatok kiemelésére, országos eseményekkel akkor is szívesen és részletesen foglalkoznak, ha azok tárgyukat csak kevéssé érintik. Ellenben rendszerint kevesebb súlyt fektetnek a családok gazdaságtörténeti vonatkozású kapcsolatainak feldolgozására, szociológiai helyzetére jellemző 84megállapítások megtételére. Sőt a legújabbkori, XIX–XX. századi genealógiai értékű adatok pontos megállapítását is sokszor nélkülözzük ilyenfajta családtörténeti munkákban. Pedig Nagy Iván, a Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv és a többi genealógiai gyüjteményes munka korszerű folytatása, tévedéseinek helyesbítése sem képzelhető el másként, csak úgy, ha éppen ilyen aprólékos, látszólag jelentéktelen, de a szintézis szempontjából nélkülözhetetlen, részletmunkákat előbb elvégezünk. Tehát feltétlenül szükséges, hogy családtörténeti íróink munkáikban a genealógiai levezetést a legújabb időkig elvégezzék, mégpedig a lehetőség szerint pontos adatok (anyakönyvek, hiteles iratok, gyászjelentések) alapján. Ez a jövendő kutatás szempontjából is értékessé teszi munkájukat. Nagy gondot fordítsanak azután a család gazdasági helyzetrajzára. Nem csupán birtoktörténetet közöljenek rendszerint peres iratok alapján, hanem a család gazdálkodásával, annak üzemi rendszerével, a jobbágyok helyzetével a család birtokain és hasonló gazdaság- és társadalomtörténeti kérdésekkel is foglalkozzanak. Ilyen természetű feljegyzések még sokfelé találhatók a XVIII. és XIX. századból, s genealógiai íróink ma érdeklődés nélkül szokták félretolni azokat, pedig ilyenfajta kutatások nélkül nem írható meg sem a magyar középbirtok, sem a magyar köznemesség és jobbágyság története. Középkori családokkal való kapcsolatok kérdéseit pedig kritikai és módszertani ismeretek nélkül ne tárgyalják, mert rendszerint a képzelet kritikátlan talajára tévednek. Országos politikai események tárgyalása, mégha azokban a szóbanforgó család egyik vagy másik tagja részt is vett, általában nem illik bele egy kisebb horizontú genealógiai munkába. Genealógiai irodalmunk problematikájának, módszereinek kifejtését sajnálatosan nélkülözik kutatóink. Pedig Szentpétery Imre az irányokat már kijelölte (A magyar történetírás új útjai, Bpest, 1931, 348–51. ll.), de mindennek részletes kifejtésére volna szükség, hogy genealógiai irodalmunk végre megtalálja szilárd tudományos alapjait. Molnár József előttünk fekvő munkája a jobb és értékesebb ilyenfajta munkák közül való. Sok és jól használható adatot gyüjt össze a Brebiri Melith és a rokoncsaládok, különösen a Hiripi-Szuhányi-család történetére vonatkozólag. Az I. rész a Brebiri grófokkal, mint a család őseivel foglalkozik. A II. részben a Brebiri Melitheket tárgyalja. A család magyarországi őse Vid fia Melith Péter, kitől a szerző úgyszólván teljes leszármazási táblát közöl. Adatgyüjtése sok használható anyagot nyujt Csenger mezőváros történetéhez is. Módszer és kritika tekintetében azonban ez a mű is ingadozó, érezhető itt is az elméleti alapvetés hiánya. Kívánatos volna, ha Molnár József tovább folytatná kutatásait a szatmármegyei nemes családok és községek levelesládáiban, további értékes adatokkal gyarapíthatná így történeti tudásunkat is. (Tóth László)
-
Kosmos I.
01 800 FtAz emberiség szellemi történetében vannak évtizedek, melyek évszázadokkal érnek föl. A Kolumbustól Magelhaesig eltelt kerek harminc év bizonyára többet jelentett a földrajzban, mint az egész megelőző évezred. Azonban az egész természettudomány területén semmi sem hasonlítható ebben a tekintetben a 19. század három középső évtizedének a szerencséjéhez – körülbelül a húszas évek végétől a hatvanas évek elejéig számítva e három évtizedet. A technika rendkívüli gyakorlati vívmányai azóta és a természettudományi eszmék fokozódó hatása a nyilvános életünkre szinte azt hitetik el velünk, hogy csak a mi nemzedékünkre – akkor és ma között – esik a tulajdonképpeni nagy haladás a maga szinte aggasztóan gyors iramával. Ennek a három évtizednek a döntő jelentősége pedig abban állott, hogy egész csomó új kutatási ágat teremtett meg s hogy meglepő módon kitágította az egész természettudományi horizontot az egymást követő csupa úttörő egyes cselekvésekkel, melyek mindegyike villámszerűén világított meg egy-egy újabb darabot a mindenségből.
-
A szalagdiszes agyagművesség kultúrája Magyarországon
08 000 FtA legutóbbi években örvendetesen fellendült hazai régészeti kutatás egyik legjelentősebb eseménye az őskori kutatás fonalának újra való felvétele és rendszeres megindítása volt. Szemben a megelőző évtizedek római irányú érdeklődésével, ma a népvándorláskori és őskori problémák állanak előtérben, s itt is különösebb jelentőséggel bír a magyarországi neolith-kultúránknak feltárására irányuló rendszeres törekvés.
-
Hazai oklevéltár 1234-1536
03 000 FtA Történelmi Társulat gyűlésein és gyűlésein kívűl gyakran hallottuk azt a panaszt, hogy a tagok által a vidéki kirándulások alkalmával a különböző levéltárakban felkutatott és lemásolt régibb okiratok – nem foghatván helyet sem a Századokban, hol legfeljebb rövid regestáik szorúlhattak bele az egyes bizottságok jelentéseibe, sem a Történelmi Tárban, melynek lapjai inkább az általánosabb érdekű levelezések és míveltségtörténeti adatok közlésére vannak fentartva, – az érdeklődő közönségre nézve tovább is használhatatlanúl maradnak s nagy részt mint holt tőke hevernek az íróasztalok fiókjaiban. Mindnyájunkkal együtt érezte ezt a bajt a hazai történetirodalom egy igaz barátja, egy lelkes főúr, kinek csendes falusi magányában, a világtól elvonúltan, csupán könyvei kedvelt társaságában élet napjait a tudomány szeretetének szelíd gondjai tölték be. Évek óta figyelemmel kísérte a M. Tört. Társulat működését, s midőn elérkezni látta idejét, hogy a vidéki kirándulásokon gyűjtött régi oklevelek is napvilágot lássanak végre, oly adománynyal lepte meg társulatunkat, melylyel a rendelkezésre álló anyag közzétételének megindítását lehetővé tette, melynek a jelen kötet oklevéltár létrejöttét köszöni.
-
-
Napló
01 800 FtSzéchenyi Naplója csaknem folyamatosan kísér végig egy életet. Az 1813-14-es napóleoni hadjárat befejeztével kezdődnek, s az a fiatalember, aki nápolyi kiküldetéséről, keleti, párizsi útjáról számol be, elkényeztetett főnemes ifjúnak látszik, aki Európa legjobb társaságaiban forgolódik. Ebben az időben németül beszélt és írt a legfolyékonyabban, érthetően naplóját is németül írta. S bár később magyar nyelvtudását felfrissítette, s kiválóan tudta és ismerte a nyelvújítás eredményeként kialakult magyar nyelvet, e mellett a gyakorlat mellett mindvégig kitartott, s csak olykor, egy-egy mondat erejéig használja a magyar nyelvet is naplóiban. A Napló utolsó bejegyzése 1860. április 1-én íródott, hat nappal Széchenyi öngyilkossága előtt. A két dátum közt hasztalan várakozások és kudarcok, önemésztő korszakok és házassági tervek, nagy vállalkozások s aktív politikai tevékenység töltik be az időt. Az Akadémia, a Kaszinó létrehozása, a lóversenyügy, a gőzhajózás megindítása, s a szívügy, a Lánchíd tervének érlelődése nyomon követhetők a feljegyzésekben. Történelemkönyvekből ismert adatok és tények elevenednek meg a személyes, vallomásos műfajban Széchenyi szoborként élt eddig emlékezetünkben. A Napló szoboralak helyett tragikus sorsú emberrel ismertet meg.
-
-
Adatok a belváros történetéhez I-II.
03 600 FtNyájas olvasó! Lezárul egy korszak. Nagykorúak lettünk. Amennyiben egy egyesület történetében a tíz év már nagykorúságot jelent. Van irodánk, kiállítótermünk, vannak kudarcaink, sikereink, van oklevelünk az alapító anyák és atyák számára, vannak híveink, és már irigyeink, ellenségeink is. Vagyis pont olyanok vagyunk, mint bármelyik, a 80-as évek elején alakult, vagy újjá alakult civil szervezet az országban. Nem régebbiek, talán nem jobbak, de működünk. És ma, amikor „társadalmi munkára” már lasszóval is alig lehet fogni embert, már ez sem kis dolog. Úgy vélem, ezt fontos elmondani akkor is, amikor éppen legújabb sikerünknek örülünk, munkánk újabb eredményét nyújtjuk át Önnek. Fényképezés, adatgyűjtés, ez a munka, amely először hozta össze azokat az embereket, akiknek egy része 1982 őszén meg akarta alapítani a Budapesti Városvédő Egyesületet, amelyre csak 1983 májusában kaptak lehetőséget a Budapesti Városszépítő Egyesület elnevezéssel. A fotósok és amatőr helytörténészek csapata 1980 óta dolgozik együtt. Nem mindenki tagja az – 1990 óta eredetileg elképzelt nevét viselő – Egyesületnek, de a cél összetartja őket: megörökíteni a fővárost házról házra, utcáról utcára, városrészről városrészre, hogy az elkészült munka tükröt tartson elénk egy-egy fotókiállításon: ilyenek vagyunk ma. A fénykép-dokumentációval egyidejűleg leírások segítik a kutatókat, az egy-egy házat, vagy városrészt feldolgozó szakembereket, kézben tartva köteteinket hozzá juthatnak információkhoz, amelyek elébük tárják, milyen is volt városunk, illetve annak egy háznyi részlete 1992-1993- ban. A házak leírása – a szerző szakértelmétől, ügybuzgalmától, stílusától függően gazdag, vagy szegény, tartalmaz impressziót, vagy szakszerű leírást. Mindenesetre itt van e látlelet kötetbe gyűjtve. „Adalékok”-nak nevezzük ezt a sorozatot, amelynek gyűjtő munkáját 1982-ben kezdtük el, s amely ezzel a könyvvel fontos állomásához érkezett. Két kötetben dolgoztuk fel a Vízivárost Budán, két kötetnyi volt a Lipótváros anyaga, s egy-egy kötet foglalta össze a Ferencváros, a Józsefváros, az Erzsébetváros, a Terézváros belső negyedeit, és – külön – az Andrássy út házairól a megjelenés időszakában beszerezhető információkat. Tehát – ha nem számítom az ezerszer feldolgozott vámegyedet, s az egy-két házát megőrzött, egyébként lebontott Tabánt, elkészültük Budapest belső negyedeinek feldolgozásával. Saját archívumunkban (és a Budapesti Történeti Múzeuméban) tároljuk a fényképeket, a negatívokat a Duna és a Nagykörút által határolt terület házairól és a Vízivárosról, az írások pedig a megjelent kötetekben hozzáférhetők.
-
-
A soproni szinészet története
03 000 FtSopron (a kelta „Scarban“ s a római „Scarbantia“, német nevén: „Oedenburg“) egyike Magyarország legműveltebb városainak, amely hazánk történetében ősidők óta mindig nevezetes szerepet játszott. Olyannak teremtette eleven történetet fakasztó kedvező földrajzi helyzete s ezzel karöltve kiváló közművelődési érzéket nevelő nagy történelmi múltja. Nevezetes és gazdag a soproni színészet története is. A tizenhatodik századig hazánkban eddig semmi írott emléke sincs színpadi műveknek vagy színi előadásoknak. De ekkor a Németországban keletkezett iskolai drámák, különösen a reformáció után, a mi iskoláinkba is bevonulnak. Előbb a protestáns lelkészek és tanárok, utóbb a XVII. század elején a jezsuiták, pálosok és piaristák kezdenek iskolai drámákat írni. Ezek az iskolai színi előadások előzték megSopronban is a szorosan vett színészetet.
-
-
-
-
-
Tolnai Világlapja 1914-1931.
05 000 FtA „Tolnait” lapozgatni egyedülálló időutazást jelent. Oldalain megelevenedik a múlt: az apró-cseprő bulvár eseményektől kezdve a sorsfordító történelmi kataklizmák drámai képein át az egzotikus tájak és emberek bemutatásáig nagyon széles spektrumát találjuk benne mindannak, amit a 20. század első fele jelent. Az új évszázaddal együtt induló, nagyközönségnek szóló képes hetilap a korában egyedülállóan sikeres volt, hatalmas példányszámban kelt el hétről-hétre. A családok minden tagja megtalálta benne a neki való – sok-sok fotóval, képpel illusztrált – olvasnivalót: politikai és társasági, tudományos és művészeti események, irodalom, divat, háztartás, rejtvény, útleírás, sport, és még megannyi más téma! Az írásokat olvasva, a képeket nézegetve, a hírdetéseket szemlélve közel kerülnek hozzánk a számunkra ma már történelmet jelentő idők, beleélhetjük magunkat az akkori emberek gondjaiba és örömeibe, hétköznapjaiba és ünnepeibe. A viszonylag olcsón értékesített képes hetilap, a Tolnai Világlapja (1901-44) igen nagy üzleti sikert hozott alapító tulajdonosának, kiadó-főszerkesztőjének, Tolnai Simonnak (eredeti neve: Friedmann Samu), aki 1912-ben létrehozta a Tolnai Nyomda- és Könyvkiadó Vállalatot, majd 1913-ban az ország legmodernebb, nagyszabású újságpalotáját építette fel a Dohány utcában (a mai Egyetemi Nyomda épülettömbjét). Világtörténelmi, művelődéstörténeti, szépirodalmi és tudományos munkákat, lexikonokat, színházi hetilapokat és divatlapokat adott ki. A kiadót és a nyomdát 1941-től a kormány átadta a Magyar Népművelők Társaságának. Magyarország német megszállása után a Gestapo deportálta, 1944 végén Mauthausenben lelete halálát.
-
Ország Világ V. évfolyam
09 000 Ft1957–1992 között megjelent képes hetilap. „Meg akarjuk mutatni Keletet és Nyugatot, Északot és Délt, öt világrész sok-sok országát, tájakat és embereket, kultúrát és társadalmat. Beszámolunk a nemzetközi eseményékről, novellákat és verseket közlünk, de ugyanakkor bőséges szórakozást kívánunk nyújtani a sport, a rejtvény, a humor kedvelőinek.” (1957. 1. szám)
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
