-
-
-
-
Drehel Antal
0Id. Dreher Antal kora egyik legnagyobb innovátora volt, aki elszántsággal és alázattal végzett munkája eredményeként világszerte elnyerte a korabeli szakma elismerését és megkapta a megtisztelő Sörkirály címet. Egyedülálló öröksége még 170 év múlva, ma is irányt mutat sokaknak. Eduard Hensel írása eredetileg német nyelven, 1864-ben jelent meg id. Dreher Antalról. A magyar nyelvű kiadás a Dreher Sörgyárak alapításának 170. évfordulójára készült, lábjegyzettel ellátva, amely számos érdekességgel, adattal egészíti ki az eredeti művet. Érdemes elolvasni az apróbetűs részt is!
-
-
-
-
-
-
Kertészgazdászati jegyzetek
0A könyv az Athenaeum 1896-os kiadás hasonmás kiadása.
„Nem tévedés! E könyv szerzője – dr. Jókai Mór – aki azonos a nagy magyar mesemondóval.
A kertészkedő író büszke volt kertészeti tudományára és tapasztalatairól írt könyvére. Érdekessége még a könyvnek, hogy a nagy romantikusnak – valószínű – ez az egyetlen realista műve.
Reméljük a könyv mostani közreadásával örömet szereztünk a kertészeknek és az irodalombarátoknak egyaránt egyaránt.
A kiadó” -
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Sopron és környékének részletes kalauza
024 képpel, 4 alaprajzzal és 1 térképpel (+ 1 térkép: Sopron és környéke – Részletes magyar utikalauzok II. Dunántúl)
-
-
-
-
A háború visszatér…
0Nagyon szép dedikációval Marjay Frigyestől, „Pozzi belső munkatársától, 1938. dec. 31!”
-
-
-
-
-
-
-
-
Regény a pesti színházakról
0Sok éven át türelmetlen kíváncsisággal kutattam a múltat, amely a szemünk előtt porlad el, mintha soha nem is létezett volna. Megpróbáltam képzeletben legalábbis végigjární a régi-régi Pest utcáit, megkíséreltem gondolatban felidézni azt a napot, amikor Ditrói Mór Kolozsvárról felérkezett Budapestre…
Szerettem volna visszavarázsolni annak a nyurga vidéki színésznek alakját, aki térdig érő ferencjóskában, hóna alá csapott esernyővel állított be a hatodik állandó pesti színházhoz a Lipót körútra, s akinek kollégái kertelés nélkül a szemébe mondták: „No, maga ugyan nemigen fog itt boldogulni, barátom!” Néhány héttel utóbb Faludi Gábor, a színház egyik igazgatója ugyanennek az ifjúnak – Hegedüs Gyulának – már ezt mondta: Te leszel Magyarország legelső színésze!« Hegedüs mosolyogva, szerényen így válaszolt: Megelégszem, ha a Vígszínház első színésze leszek!
Mi maradt ezekből a nagy színészekből és a régi kulisszákból, az alig százesztendős Budapest egykori díszleteiből, amelyek között hőseink, a színészek megfordultak? Azt írták róluk a kritikák, hogy mindörökre felejthetetlenek maradnak. Aztán mégis elmerültek, együtt a kritikusokkal, közönségükkel, emlékező kortársaikkal. Elmúlásukba nem akarok beletörődni. Ezért kerestem esztendőkön át nyomaikat, igyekeztem felderíteni a körülményeket, amelyek között tehetségük kibontakozott, meglelni cselekvéseik indí-tóokát.”
Pest-Buda egyesítésének századik évfordulója különleges hangsúlyt és aktualitást ad Bános Tibor dokumentumregényének, amely a fővárosi színházak történetét, mindenekelőtt a Nemzeti Színház felépítése körüli csatározások tekervényes, meredek lejtőkkel tarkított útját s ennek az útnak izgalmas állomásait és fordulatait követi nyomon.
De a színházépületek az elbeszélésnek csak keretéül szolgálnak, melyben színháztörténetünk legendás alakjai Bajza József, Kántorné, Déryné, Paulay Ede, Ditrói Mór, Varsányi Irén, Hegedüs Gyula, Jászai Mari, Fedák Sári, Csortos Gyula, Törzs Jenő, Bajor Gizi, Hevesi Sándor, Nagy Endre, Bárdos Artúr, Horváth Árpád, Pünkösti Andor és mások – elevenednek meg.