Ha még mindig úgy gondoljuk, „a vevő a király”, valószínűleg lemaradunk a versenyben. Napjainkban a növekedés mozgatórugói a felhasználók – akik a digitális média és technológia segítségével kommunikálnak a cégekkel. Aaron Shapiro a digitális marketinggel foglalkozó ügynökség, a HUGE vezérigazgatója kutatásai során részletesen tanulmányozta a Fortune 1000 cégeit, és arra a megállapításra jutott, hogy a legsikeresebb vállalatok mindenekelőtt a felhasználókra és nem a vevőkre összpontosítanak. Nézzük meg a Facebookot és a Google-t! Már jóval azelőtt felépítették vállalkozásukat, hogy kitalálták volna, mit is akarnak eladni. Ez a felhasználó-központú vállalati szemlélet újraértelmezi a cég minden egyes tevékenységét, a szervezeti stratégiától és menedzsmenttől kezdve a termékfejlesztésen és marketingen át, egészen az értékesítésig és ügyfélszolgálatig. A szerző a digitális téren vezető vállalatok konkrét példáin keresztül mutatja be, mit kell tennünk ahhoz, hogy vállalkozásainkat, a digitális kor követelményeinek megfelelő módszerek alkalmazásával, versenyképessé és sikeressé tegyük.

Lee Iacocca, az amerikai autóipar nagymenője, a Ford egykori vezérigazgatója és a Chrysler jelenlegi elnöke ma Amerika első számú nemzeti hőse. Államok szerte csak „szuper Iacoccának” hívják, úgy emlegetik, mint a „válságmenedzsert”, „csodamenedzsert”, népszerűsége a leghíresebb mozicsillagokét és tévékommentátorokét is felülmúlja. És ezen nincs mit csodálkozni, hiszen sztár ő is, mégpedig a javából, és amúgy igazi amerikai módra. Miután Henry Ford puszta féltékenységből elbocsátotta a Fordtól és a Chryslerhez került, talpra állította, sőt még a Fordnál is nyereségesebbé tette a csőd szélén tántorgó vállalatot. És ezzel Iacocca nemcsak a Chrysleren belül lett élő legendává, hanem Detroit határain messze túl is, az egész amerikai nép szemében. Vajon mi az oka ennek a féktelen Iacocca-imádatnak? Az, hogy Iacocca az amerikai embereszmény mindmáig érvényes modelljének, a „self-made man”-nek a megtestesítője, a „dolgozó gazdagok” rétegének képviselője, aki a rátermettségével és a szorgalmával jutott fel a csúcsra. Önéletrajza, e korántsem szokványos bestseller, nem kis mértékben járult hozzá páratlan népszerűségéhez. Iacocca a könyvében is, akárcsak az életben, ellenállhatatlan lendülettel és eredményesen küzd meg a sikerért: mindvégig fogva tartja az olvasót egyrészt a sztori érdekességével, másrészt személyisége szuggesztivitásával és sokoldalúságával. A könyv is olyan sokszínű, mint szerzője és hőse: számos különféle műfaj és stílus ötvözete, mégsem heterogén, csak színes: hol gyöngéden érzelmes, hol pimaszul szabad szájú, hol ihletetten szárnyaló, hol tömören szakszerű: a hagyományos önéletrajzi elemek egy lenyűgöző karrier lépcsőfokai, buktatói és újra felívelése – ízes anekdotákkal és rosszmájú pletykákkal váltakoznak benne, a „képzeljétek, mi történt, de aztán senkinek egy szót se” összekacsintós intimitás után az autógyártás menetéről, az autóipar helyzetéről és a Chrysler talpra állításáról szóló beszámoló bámulatos szakmai jártasságával, hatékony vezetés elveinek briliáns logikájú fejtegetésével vagy a reagani gazdaságpolitika kemény hangú bírálatával kínál új- és újfajta szellemi izgalmakat az olvasónak.