„A szerző Gerő László építész, közismert műemléki szakember, e könyvében az ország legjelentősebb műemlékének, a középkori budai várnak helyreállításával ismertet meg, amit az ő tervei alapján végeztek 1946 – 1966 között, és amely mind ez ideig hazánk legnagyobb műemléki helyreállítása. (…) A szerző e könyvben a helyreállítás terveit előzményeit és célkitűzéseit ismerteti, majd végig kísér a feltárt középkori királyi vár és palota maradványait bemutató munkákon. Leírja a vár védelmi rendszerének (várfalak, nagyrondella, kaputorony, buzogánytorony stb.), valamint a palota főbb részeinek (gótikus nagyterem, palotakápolna) helyreállítását. Végül pedig az egész Várhegyre kiterjedő, ma is várfalakkal övezett középkori védett település építészeti rekonstrukciójával is megismertet, amely műemlékvédelmi szempontból a király vártól el nem választható egységet alkot.”

A Felvidék vagy Felföld történeti nagytáj, amelyet a Csallóköz, az Északi-középhegység, a Kárpátok nagy ívű karéja és Kárpátalja határol. Mozgalmas felszínű hegyvidék. Területén a magyar történelem folyamán mintegy húsz vármegye alakult. Lakossága az évszázadok alatt sokféle történelmi, vallási, politikai és gazdasági törekvés egymásra hatására vegyes nemzetiségi összetételű. A honfoglalás kori gyér számú lakossága szlovák. Délről magyar népesség, nyugatról elszórtan szászok telepedtek le. Észak felől kisebb lengyel-gurál népcsoport húzódott be. A hosszú ideig lakatlan keleti erdős határvidékre rutén, ruszin, kárpátukrán szórvány népcsoportok áramlottak át, több apróbb hullámban. Máramaros vidékéről felszivárogtak román pásztorok is.

A magyar építészet egészének történetét még nem írták meg. E kötet a feladat megoldásának első kísérletét igyekszik nyújtani. A munka alapját főként az utolsó évtizedben megindult alapos és a tudományos követelményeknek megfelelő részletkutatások alkotják.
Könyvem hangsúlyozottan nem a magyar építőművészet történetét akarja adni, hanem az építészet egészének fejlődését törekszik feltárni. Az építészettörténet művelői általában csak az építőművészet legnagyobb alkotásaival foglalkoznak: királyok és nagyurak építkezéseivel, az állam és az egyház nagyszabású műveivel, jelentős művészegyéniségek alkotásaival. Az építészettörténet jórészt csak az ú.n. építőstílusok fejlődését szokta vizsgálni. Jelen kísérlet többre tör. A magyar nemzet egész építő munkáját kívánja megrajzolni, tehát a királyok, főpapok, főurak, polgárok és a falusi ember építészetét egyaránt tárgyalja.

Ez a könyv az 1961-ben megjelent A városépítés története és a harmadik kiadásban 1972-ben megjelent Településtervezés összevont, bővített és átdolgozott kiadása.
Az első rész a városépítés történetét tárgyalja. Négy fő fejezetéből az első a városodás és a városépítés kezdetét, a rabszolgatartó társadalmak, az ókori keleti, az ókori görög, majd az ókori római városépítést ismerteti. A másodikban a feudális társadalmak városépítéséről, ezen belül az európai korai és fejlett, majd a kései feudalizmus és az Európán kívüli országok feudalizmus-kori városépítéséről esik szó.