-
-
-
-
-
Régi és új világ
0800 FtNem elég a földet birtokunkba venni: önmagunk ismerete talán ennél is fontosabb. Az ember az egyetlen lény, amely az Eszmélet magasából önmagára visszatekinthet, önmagát szemlélheti, ledönvén e pillantásssal véges állapotának Jerikó-falait. Az állatnak csak kialakult reflexei vannak; az ember mozdulataiban és szavaiban, tetteiben a múlt emléke munkál, az elmúltak tapasztalata és tanulásága nyitja új rügyeit a jövendő felé. E csodálatos örökségnek része a történelmi tudat is, amelyet nem csupán az emlékezet táplál, hanem az időt átvészelő tárgyi valóság is. Falak, kövek, fák, freskók, árkok és tornyok beszélnek régen elporladt apáink létéről, küzdelméről, mindarról, aminek eredményeként a jelen arculata épp olyan, amilyen: a testünkre-lelkünkre szabott, hisz nekünk készítette azt a történelem. Ez a könyv, Szépréti Lilla kitartó barangolásainak krónikája, a mi múltbéli örökségünk mohás kőfalai, tornyai felé mutat, s nem azért, hogy a jövendő felé fordított arcunkat visszafordítsa, hanem éppenséggel a jövőnek jobb megtervezése végett. Történelmi műemlékeinkről van szó. És arról, hogy aki nem ismeri a múltját, nem érti világosan a jelenét sem, amely a jövőnek hordozója. Ez a könyv tehát az emberi természetnek ama Janus-arcát is mutatja, miszerint a cselekvő reménység pillantását a jövőre függeszti, de figyelmét le nem veheti a múltról sem, hiszen múlt, jelen és holnap valójában együttesen él bennünk. Ez a belső nap, amelynek fényét s foltjait hordozzuk, nem rendelkezik a csillagok önállóságával. Nem igazodik önnön törvényeihez, mert a mi ragaszkodásunk élteti. Ezért fontos és eszméltető a könyv, melyet a szerző most az olvasó asztalára helyez, tanúságképpen és figyelmeztetésként is: íme, így fest arculatunk az Időben s a sorsunkat meghatározó Térben, melyet cirogató szóval szülőföldnek hívunk.
-
Madarász Viktor 1830-1917
02 400 Ft„Multszázadi művészetünk szemlélője magyarázatot keres, hogy megérthesse és megtalálhassa e művészet gyökereit. Széles látómezőre vágyik, de csak ködbevesző szigetekre talál; a pontos tájrajzi helyzetet meghatározni igen nehéz. Úgy látszik, hogy a képzőművészetünk lustán és szeszélyesen követi az európai irányokat. Okként szolgálhat az általános politikai és gazdasági helyzet, de aki mélyebbre tekint, annak a Nyugatétól eltérő művészi készségre kell gondolnia…”
-
-
Agria Recuperata
0600 FtA város középkori területét és térszerkezetét egyrészt a történeti adatok, másrészt Hazael Hugó servita szerzetes és a püspöki geometra 1753-ban készített várostérképe alapján tudjuk meghatározni. Ez a fallal körülvett város minden telkét helyszíni felmérés alapján mérethelyesen ábrázolja. A patak nyugati oldalán 392, a keletin 372, összesen 764 telket lehet összeszámolni. Bár az általunk vizsgált összeírások keletkezése és a térképen rögzített állapot között mintegy hat évtized telt el, de a fallal körülvett város területe ugyanakkora maradt. A kőből készült városfal feltételezett tervezője egri vár építésze, Christophoro Stella lehetett, aki 1574-ben már az építkezések főfelügyelője volt. Mivel a fal 1583 tavaszáig félig már elkészült, a munka kezdetét az 1570es évek végére tehetjük. 1589-ben az Udvari Haditanácstól már a munka befejezéséhez kérnek pénzt, ezért joggal tételezhetjük fel, hogy a körfal építését 1593 körül már befejezték. Szamosközy István, az 1596. évi ostrom jól értesült krónikása azt jegyezte fel, hogy a város „a legközelebbi években emelt kőfallal van kerítve. 1596 és 1687 között a törökök által végzett karbantartásra és az esetleges átalakításokra utal Evlia Cselebi török utazónak 1664/65. évi feljegyzése, amely szerint a városfalat Köprüli Mohamed nagyvezír építtette 1658-ban. Ezek a munkák azonban a fal korábbi nyomvonalát nem módosították, tehát a Hazael-féle térképen a városfalak nyomvonala a XVI. századi állapotot tükrözi. A városfal az 1552. évi török ostrom előtt néhány évvel készült, és a város akkori területét körbefogó, a kor általános erődítési gyakorlata szerint gerendákból, rőzsekötegekből és döngölt földből készült palánk nyomvonalát követte. A középkori Szent Mihály plébániatemplom és az Ágoston-rendi kolostor csak a palánkon belül állhatott. Ez a két épület azonban Hazael térképén szinte hozzátapad a palánk nyomvonalában épült városfalhoz, ezért ez az alaprajz végeredményben a középkori város területét határozza meg.
-
-
-
Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből
01 500 Ft1985 óta foglalkozom a hivatalos nemzetiségi statisztikák vizsgálatával a jelenkori Erdély területén. Kezdetben kéziratos feldolgozásokat készítettem: a román statisztikai közlések hiányosságai folytán előállott információs űrt az akkoriban hozzáférhető anyanyelvi adatok különböző területi szempontok szerinti átszámolásával kíséreltem meg áthidalni. Vizsgálódásaimat később kiterjesztettem a nemzetiségi és felekezeti ismérvre is, és a munkába vett adatok körét időben visszafelé és előre haladva a lehető legszélesebbre vontam. E munkálatok révén az erdélyi nemzetiségi viszonyok változásával, az erdélyi magyarság népesedésével kapcsolatos néhány kérdésre igyekeztem választ találni; ennek során természetszerűleg több olyan problémával szembekerültem, melyek tisztázása egyéb, eredetileg nem tervezett forrásfeltárásokat és -feldolgozásokat is szükségessé tett. Vizsgálódásaimban előre haladva időről időre összegző áttekintésekkel, résztanulmányokkal vagy kisebb alkalmi írásokkal léptem a nyilvánosság elé. Munkálkodásom számvetéseként most ezeket – az elmúlt fél évtizedben különböző helyeken szétszórva megjelent, esetenként megjelenésre váró – tanulmányokat, publicisztikai írásokat és könyvismertetéseket nyújtom át az olvasónak. A műfajilag vegyes, de témájuk szerint egybetartozó írásokat tartalmi összefüggéseik alapján négy részbe csoportosítottam. Először a legfontosabb információforrások, a hivatalos népszámlálások történetét tekintem át a jelenkori Erdély területén egy, 1992-ben könyv alakban megjelent tanulmány leginkább kiérleltnek bizonyult törzsanyagára alapozva. Ezt az 1977. évi népszámlálásról időközben ismertté vált információk birtokában született – 1996-ban ugyancsak kötetben megjelent – elemzés követi. Voltaképpen egy „ikertanulmány” egyik párjáról van szó, amely Nyárády R. Károlynak az illető népszámlálásról készített alapvető feldolgozásához kapcsolódik, így ez utóbbi írás érintett fejezetei is helyet kaptak a kötetben. A második rész két nagyobb lélegzetű dolgozatot (az egyik az 1869 és 1920 közötti időszak demográfiai és azon belül etnikai folyamatait, a másik pedig az erdélyi városodás problémakörét tekinti át), valamint egy rövidebb (az első főhatalomváltás óta eltelt hét évtized etnodemográfiai fejleményeire összpontosító) népesedéstörténeti vázlatot tartalmaz. A harmadik rész írásai az 1992. évi romániai népszámlálás köré csoportosulnak. Elsőként a korabeli „népszámlálási kommentárok” pillanatfelvételeinek sorozatán át a cenzus lefolytatásának viharos körülményeit örökítem meg. Kitérek a népszámlálási eredményekkel (értsd: a romániai magyarság lélekszámával) kapcsolatos várakozásokra, majd megfogalmazom a saját előfeltevéseimet is. Ezt követően ismertetem a népszámlálás napvilágra került magyar vonatkozású nemzetiségi és felekezeti adatait. A tanulmányok sorát három, a kolozsvári egyetem szociológiai tanszékének műhelyéből frissen kikerült – román szempontú – történeti demográfiai forrásfeldolgozás méltatásával zárom.
-
Történeti emlékek Veszprém megyében
0800 FtTisztelt Olvasó! Régi igazság, hogy a mindenkori „má”-t csak úgy lehet kellően megérteni és becsülni, ha ismerjük, hogyan, milyen körülmények között alakultak ki a jelen életfeltétélei. Röviden: feltárjuk sokoldalúan történelmünket. A fellelhető bizonyítékok, a tárgyi, a szóbeli és az írásos hagyatékok összegyűjtése és értékelése nyújt ehhez segítséget. Ez – az esetek többségében – hosszú, kitartó és fáradságos munkával végezhető csak el. A fenti gondolatok, a feltárás és megőrzés vezette elsősorban a Hazafias Népfront Honismereti Bizottságát, amikor 1978 őszén elhatározta Veszprém megye történeti emlékeinek összegyűjtését. A gondolat nem volt új, már az ötvenes évek közepén felvetődött. A gyűjtés kezdetén azzal is szembe kellett néznünk, hogy most elindítunk egy folyamatot, melyet már nem lehet abbahagyni Viszont azt is láttuk – és jelenleg még inkább kirajzolódik hogy előbb kellett volna elkezdeni a történeti emlékek adatainak gyűjtését. A humánumot és a haladó hagyományok megőrzését és ápolását szocialista társadalmunk magáénak vallja. Éppen ezért – talán nem túlzás, ha azt mondjuk – az itt élők kötelessége ismerni településük történetének főbb eseményeit, valamint a jelentős személyiségek életét és munkáját. Emlékeink őrzéséhez, mai és jövőbeli ápolásához is segítséget kíván adni e gyűjtemény. A cím kiválasztása – a szerteágazó téma egy mederbe terelése miatt – nem kis problémát okozott. Végül abból indultunk ki, hogy azokat a személyeket, eseményeket és tárgyakat foglaljuk a történeti emlék fogalmi keretébe, akik, illetve amelyek valamilyen jelentőséggel bírtak az adott település, a magyar vagy az egyetemes emberi haladás történetében és ezeknek már jelölt, vagy eddig csak jelöletlen emlékük van. Helyet kaptak a kötetben, a teljesség igénye nélkül azok az emlékek is, mélyekre vonatkozóan csak utalásokat találtunk, de felderítetlenek. Ez utóbbiakat figyelemfelhívó és a további kutatást ösztönző szándékkal szerepeltetjük a gyűjteményben. A megye jelentős számú műemlék épülete közül csak azok szerepelnek gyűjteményünkben, amelyekben kiemelkedő események történtek, vagy jeles személyiségek emlékét őrzik. Az üzemtörténeti írásra támaszkodva szükségét érezzük, hogy a későbbiekben az ipar és mezőgazdasági üzemek, bányák és fontosabb intézmények alapításának adataival is kiegészítsük gyűjteményünket. A gyűjtés tartalmi és időrendi szakaszait a munka kezdetekor határoztuk meg. Módszertani kérdésekben a honismereti mozgalom egyéb területeinek tapasztalataira tudtunk csak támaszkodni, mivel – tudomásunk szerint – ilyen mélységű adatfeltárás eddig még nem készült. Erről győzött meg bennünket a könyvtári és levéltári kutatás is.
-
A muravidéki magyar könyvek világa
0800 Ft„A kisebbségi irodalom elsődleges funkciója, hogy megőrizze, ápolja az anyanyelvet, az anyanyelvi kultúrát. A muravidéki magyar irodalom más nyelvi és társadalmi közegben formálódott, mint a magyarországi, s eltérő jellegzetességei voltak, de a magyar kultúra része volt.”
-
Váci végrendeletek I. 1706-1750(-1754)
0800 FtA Váci Történelmi Tár III. kötetét tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Az előző kötet megjelenése óta több minden változott e sorozat kiadása körülményeivel kapcsolatban. Az egyik a kiadó kilétét illeti. 2004. szeptember végén megszűnt a Pest Megyei Levéltár váci osztálya, a sorozat tulajdonképpeni gazdája, és ezzel egy időben, ugyanezen év október l-jével Vác városa létrehozta saját archívumát, Vác Város Levéltárát. Ezt követően kézenfekvő volt, hogy a most már önálló intézmény gondozza tovább és jelentesse meg e sorozat köteteit. A másik lényeges változás a sorozat jellegét illeti. Az 1996-ban megjelent sorozatnyitó kötet bevezetőjében csak három további kötetet terveztünk, amelyek tudományos népszerűsítő formában mutatták volna be Vác város régészeti és építészeti emlékeit, a képes ábrázolásokat és képző- és iparművészeti értékeit. Az elképzelés egy részét megvalósítottuk, amikor több mint 900 év írott dokumentumaiból helytörténeti olvasókönyvet állítottunk össze, és képeslapok segítségével mutattuk be a várost a 19-20. század fordulójától 1950-ig. Az intézményi önállósulást eredményező nyugodtan mondhatjuk – kedvezőbb helyzetben mérlegelnünk kellett, hogy folytassuk-e a korábbi elképzelést, vagy némileg módosítsuk-e a sorozat arculatát és bővítsük-e tematikáját. Az utóbbi mellett döntöttünk, fenntartva azt a lehetőséget is, hogy a nagyobb közérdeklődésre számot tartó köteteket is összeállítunk a jövőben. Nem kívántunk változtatni a sorozat jól bevált címén, megerősítve azt, hogy míg a Magyar Tudományos Akadémia által megszakításokkal 1855 és 1934 között megjelentetett Magyar Történelmi Tár, illetve Történelmi Tár, majd napjainkban az Új Történelmi Tár az országos történeti forrásokat teszi közzé, addig e nemes hagyományhoz a Váci Történelmi Tár úgy kapcsolódik, hogy publikálja a városra vonatkozó történeti forrásokat, számítva arra, hogy a sorozat nyújtotta ismeretek beépülnek az országos történetírásba is.
-
Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban
02 800 FtA Pest megyei múzeumok kiállítási katalógusainak 9. számát tartja kezében a kedves olvasó, amely első alkalommal választotta témájául a tápiószelei múzeum egyik gyűjteményét. E kiadvány megjelentetésével a kötet két szerzője és szerkesztője, valamint kiadója azt a célt vállalta, hogy a teljesség igényével dolgozza fel Magyarország második legnagyobb pipagyűjteményének anyagát. A Blaskovich-gyűjtemény a XIX. század magyar reformtörekvéseit jellemző nemzeti gondolat szellemében fogant. A levéltári adatok jól mutatják, hogy a Blaskovich ősök már a XVIII. században rendelkeztek pipákkal. Hagyatéki leltár alapján tudjuk, hogy a tápiószelei múzeumot alapító testvérpár ükapja, Blaskovich Pál (1733-1802) császári generális három tajték-, egy kupakos tajték-, egy fekete cseréppipát hagyott örökül. Az őt követő négy generáció gyűjtőmunkája hozta létre azt a majd 300 darabos pipa- és dohányzástörténeti emlékekből álló kollekciót, mely oly jellemző a XIX. századi magyar köznemesi életmódra. A gyűjtemény tudományos feldolgozását a múzeumalapító testvérpár kezdte meg, majd 1993ban Haider Edit írt róla ismertető tanulmányt. 2000-ben a hazai és nemzetközi összefogással a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett „A magyar pipa története, a magyar történelem a pipákon” című kiállításon 100 pipa szerepelt ebből a rangos kollekcióból. 2003-2004-ben került először bemutatásra a teljes pipagyűjtemény a „Vénusz ajándéka, a tajtékpipa-Jaragás művészete a Blaskovichgyűjtemény tükrében” című kiállítás keretében, amelyet Ridovics Anna rendezett. A tápiószelei múzeumnak igen nagy szerencséje volt abban, hogy pipaanyagát már korábban megismerte és megszerette két nagyszerű muzeológus, Haider Edit és Ridovics Anna. Magyarországon ma ők a történeti pipák legkiválóbb szakértői, így tudásuk, szakértelmük garancia arra, hogy egy kismúzeum jelentős anyagáról tudományos igényű feldolgozás, gyűjteményi szakkatalógus készül. Reméljük ez a kötet példaként szolgál más megyén belüli és kívüli közgyűjteménynek, hogy milyen módon és formában lehet a hazai és nemzetközi múzeumi szakma, valamint a művelt nagyközönség igényeit együttesen kielégíteni. A kötet nem csak tartalmában példaértékű. Mintaként szolgál azért is, hogy egy civil egyesület miként segítheti egy közgyűjtemény szakmai munkájának gazdagítását. A szakkatalógus kiadási költségének több mint felét a tápiószelei Blaskovich Múzeum Baráti Köre vállalta magára. A civil szervezet saját bevétele, előfizetői díja mellett a 2003. évi szja 1%-ának számára felajánlott összegét fordította a katalógus készítésére. A kötetben megismerhetjük a családi pipagyűjtemény kialakulásának történetét, legendás darabjait, valamint tematikus feldolgozásban egy-egy darab részletes leírását. A katalógus külön értéke, hogy nemcsak a pipametszők, pipakészítők munkáinak szakmai értékelését olvashatjuk, hanem az ezüstkupakokat készítő mesterek ötvösjegyeinek feloldását is. Megismerhetjük egy letűnt kor rekvizitumait, a tajtékpipa-faragás művészetét, amely a XVIII. században Magyarországról indult európai hódító útjára.
-
-
A három Pécsely története
02 000 FtTalán első olvasásra furcsának tűnik e könyv címe! A három Pécsely története! Pedig így van: három – és mégis egy – község történetét tartja a kezében a T. Olvasó! Ugyanis kezdetben – valamikor a XI-XIII. században – egyetlen Pécsely nevű falucsoport terült el abban a térségben, ahol ma Kispécsely-puszta (Klára-puszta), Nagypécsely és Nemespécsely községek találhatók. Sőt, a közvéleményben olyan nézetek is élnek, hogy öt hajdani település olvadt össze az elmúlt évszázadok során. Ez nem kizárt – s talán az ószláv „öt” szó rejtőzik a falu nevének régi formájában! Mert valóban több faluhelyet emlegettek a középkori források: emlegették az egytagú „Pécsely” formában, említették „Nagypécselynek” (ami egyértelműen azonos a mai Nagypécsely községgel), emlegettek egy Alsó-Pécsélyt (ami viszont nem más, mint Kispécsely, a mai Klára-puszta), továbbá szóba került Felső-Pécsely is, ami am ai Nemespécsellyel azonos. Bakfalva (vagy Bakófalva) is a mai Nagypécsely közelében terült el, de már a XV. század végére eltűnt! Minden valószínűség szerint a hajdani – királyi és királynéi birtokokat egységesen megnevező – Pécsely a XIII-XIV. századi birtokadományozások, birtoklások jóvoltából bomlott fel, s kapott egymástól megkülönböztető neveket. A török háborúk derekára – a XVII. század elejére – már csak két falunév élt: Nagypécsely, valamint annak egyik részét képező Felső-pécsely, melyet 1696-tól Nemespécselynek kezdtek nevezni. Kispécsely viszont teljesen eltűnt. Nagypécsely és a Felső-pécselyből nevet változtatott Nemespécsely a XVIII-XIX. század folyamán párhuzamosan élte életét, bár az úrbériség számos szállal kötötte őket egybe, s határukat még a XVIII. században is csak nagy üggyel-bajjal igyekeztek szétválasztani!
-
-
-
Decreta Regni Hungariae Gesetze und Verordnungen Ungarns
02 400 FtIn diesem Werk erscheinen die Gesetze des Königreichs Ungarn von 1301 bis 1457 erstmals in einer modernen kriti – schen Ausgabe. Die Einleitung erläutert den Begriff Gesetz, zeigt seine Entwicklung und die vielfältigen Methoden der Gesetzgebung. Jedem in der lateinischen Originalsprache veröffentlichten Gesetz ist eine kurze Zusammenfassung in deutscher Sprache vorangestellt, die außer dem Inhalt auch die geschichtlichen Hintergründe, die Entstehung und Datierung erläutert. Die Sammlung enthält vieles bisher unbekanntes Material, so z.B. die ersten Rechtsquellen über die Patrimonialgerichtsbarkeit, sowie die auch heute noch umstrittene Rechtssammlung aus der Zeit um 1300 wie auch das Register von Siena über die Regelung des Kriegswesens im Anhang. Der Band kann für Forscher auf dem Gebiet der Rechts- und Verfassungsgeschichte sowie der allgemeinen und Wirtschaftsgeschichte von Ungarn und Mitteleuropa als Handbuch dienen.
-
-
-
-
-
Mint tanu szólni
01 200 FtA szerzőt 1944 nyarán hurcolták el munkaszolgálatos századával rabszolgamunkára a bori rézbányákba, és lett a Heidenau láger foglya négyszázkét társával – közöttük Radnóti Miklóssal – együtt. A rabok közül csak néhányan élték túl az embertelen bánásmódot. Történeti hűséggel megírt bori emlékezése vádirat a kirekesztés, az emberi ostobaság, a féktelen gyűlölet ellen.
-
Mulatós zsoltár
01 200 FtSzámozott, 072. példány – Első verseskönyvével jelentkezik sok év után az ismert rádiós-szerkesztő, szociográfus-író. Egyszerű fogalmak köré rímelnek a sorok: élet, halál, gyermek, érték, mérték, szolidaritás, emberi gerinc.
-
Elszálltak az éterben…
01 500 FtÖt rádiós újságíró karrierjéről szól a regény. Az ország, a társadalom más-más szegletéből jöttek, s lettek pályafutásuk során a Rádió munkatársai. A megszállás kemény évtizedeiben dolgoztak együtt abban az intézményben, amely akkoriban fénykorát élte. Ötük története során megelevenedik a Rádió, az akkori idők egyik média- és művészeti központjának élete, a háttérben pedig felbukkan az ország, sőt felsejlik Európa mindennapjainak világa. A regény főszereplőit az írói képzelet szülte, de sorsuk és tetteik sokszor emlékeztetnek valódi személyek sorsára és tetteire. A történet többi szereplői is részben képzeletbeli személyek, de a megváltoztatott nevek gyakran valóságos embereket rejtenek. Az olvasó az eseményeket – voltaképpen egy kulcsregény eseményeit – követve, sok ismert személy kilétét fedezheti fel. Detektoros készülékek recsegő, el-elhalkuló hangjával kezdte, mindenkihez, országhoz és világhoz szóló tájékoztató, ismereteket adó, művészeti és szórakoztató eszközzé lett, aztán a tévé árnyékába húzódott, s végül újfajta életre kelt a rádió. Vidéki és fővárosi gyermek- és ifjúkor után a híres Bródy Sándor utcai intézmény ismert riportere, szerkesztője lett az öt fő-hős, kiknek munkája, hangja otthonos lett százezrek mindennapi életében, majd végleg elszállt az éterben.
-
-
-
De jól esett annak dolga, ki Sz. Miklósban lakhatik
01 200 FtNagy utat tett meg községünk társadalma a fölszabadulás óta. Korántsem értünk még végére, anyagi erőink híján inkább csak rmeényeinket tápláljuk; iparkodunk felszámolni múltbeli fogyatékosságainkat távoli tervek megfogalmazása helyett. Bizony, göröngyös volt eddigi utunk, de ma már nyugodtan elmondhatjuk: nem csupán útjainkon símítgattunk, hanem új házakkal csinosítgattuk környéküket is. Üzemeket telepítettünk belterületünkön, községünk határában pedig szilárdon megvetette lábát termelőszövetkezetünk. Mindez kétségbevonhatatlan jele anyagi gyarapodásunknak, bizonyítéka annak, hogy élni tudunk atyai örökségünk nyújtotta anyagi lehetőségeinkkel. Bárhonnan nézzük azonban, a föntiek csak egyik része erőforrásainknak. Másutt ugyanígy megtalálható még több és jobb is. De van nekünk olyan erkölcsi-szellemi örökségünk, a múltunk, mely megkülönbözteti Kunszentmiklóst másoktól. Helytörténetünk negyedik kötetét adjuk most az olvasó kezébe, XVIII. századi írásbeli jussunk öt fontos dokumentumát, melyek jelentősége messze túlnövi Kunszentmiklós, sőt a hajdani Kiskunság mezsgyéit. Őseink szólnak bennük hozzánk, hogy megismerhessük gondjaikat, bánataikat, örömeiket. Sokszor csóváljuk majd fejünket nehezen silabizálható üzenetük olvasásakor, még többször sírhatunk, nevethetünk velük, a kajánabbak rajtuk, őszinte lelkek még önmagukon is
-
Bezerédj István és a százéves szekszárdi kaszinó (reprint)
01 500 FtBezerédj Istvánnak előkelő helye van a mult századbeli politikusok vezérkarában. Kiváló szónok. Kortársai „magyar Demosthenes” cimmel ruházták fel. Szerintük azonban az ,emberiségért, az örök jogért s igazságért lángoló lelkesedése olykor túlságokra is ragadta”, amiért „a hideg, számító politikusok gúnyainak is kitette magát”. Valóban az ő nagyságát nem csupán politikai diadalainak szemszögéből kell nézni és lemérni. Barátai, leghevesebb ellenségei egyértelműen megállapították róla, hogy a politikusnál sokkal nagyobb ember és emberbarát. E téren elmondhatjuk, a – legelső! Mert nemcsak mint szónok hirdeti a nagy emberi jogokat és igazságokat, hanem tetteivel is példát adott nemcsak kortársainak, hanem az utókornak is. Bezerédj István mély érzésű, meleg szivü, vallásos, igaz ember, ki a Krisztusi hit, a szeretet verőfényében fürdeti meg nagy emberbaráti elgondolásait. Jövőbe látó szeme nagy szociális igazságokat vesz észre. Jókor megérzi előszelét a később bekövetkezett nagy reformoknak. Mint valami finom különleges szerkezetű szeizmográf már előre jelzi a még ma is tartó földalatti morajt, a szociális problémák feltartóztathatatlan előretörését. S jobbágyszabadító szerződéseivel, önként adózásával, Szedres község alapításával megkezdett telepítési munkájával villámhárítót igyekszik felállítani minden erőszakos forradalmi megmozdulás ellen s nemes példaadásával nem kis része van abban, hogy nálunk a szociális belső átalakulás a világforradalmak széles kilengéseit nem követi s kivéve a nem magyar eredetű, rövid ideig tartott kommunista véres félre siklást, – a békés evolúció medrében folyik le. Csipkelődő, tréfás gúny ragasztja rá Bezerédjre az „örök igazság” nevet. Kitalálója azonban nem is sejti, hogy milyen jellemző igazságot mondott ki ezzel az ártatlan két kis szóval! Szebben, tömörebben nem jellemezhette volna ezt a makulátlanul tiszta és nemes embert. Mert az olcsó élcelődés színarany valósággá formálódott, akárcsak a galvanoplasztikai eljárással a szénporral befeketített viaszminta. Ez a Bezerédjn ragadt, lekicsinyléséül odavetett elnevezés fejezi ki az ő igazi nagyságát, lelke színarany tartalmát, egész karakterét. Mert ő valójában talpig az igazság, az emberszeretet szeplőtelen Graal lovagja. Nagysága éppen abban rejlik, hogy mindég a kis emberek nagy igazságáért küzd egész életén át. S küzd abban az időben, amikor anyai részről való nagybátyjának, a jobb ágysorson először segíteni kívánó Felsőbűki Nagy Pálnak a rendi országgyűlésen azt vágja szemébe egy elkeseredett követi hang: Non stultiset! Vagyis, hogy ne – bolondozzék!
-
A csillagok gyermekei vagyunk
0800 FtTota testes, erős fiú volt, s a híres tanoda (Enyedi Bethlen Gábor Kollégium) súlydobó bajnoka. A hógolyózások réme, a páros vagy páratlan osztályok számára, aszerint, hogy ő melyikbe tartozott. A hógolyók ugyanis Tota kezéből ágyúgolyóként süvítettek, s akit eltaláltak – netán épp fültövön – az egy hétig nem hallotta a matézis magyarázatokat. Különben Tota csendes, magába zárkózó fiú volt, s csak akkor lendült neki, ha kisebb társait sarokba szorították és felhangzott a szemrehányás: „Tota, te olvasol, s minket meg vernek!” Ilyenkor Tota lecsapta a könyvet, s rohant az élre. Csak olyat szeretett csinálni, ami másoknak nem ment. Miután „lerendezte” az ügyet, különösebb büszkélkedés nélkül, visszatért kedvenc „játékához”, a könyvhöz.” Totából tekintélyes férfiú, Dr. Pávai-Vajna Ferenc lett. „Ki az a Pávai”? – kérdezték sokan, sokféle hangsúllyal. Megkíséreljük a választ élete, gyötrelmei és kudarcai felmutatásával. Bemutatjuk elméleti és gyakorlati munkásságát, a geológia, a tektonika terén, hogy mit és mennyit köszönhet neki az ország – de külföldön is a hévíz, a gáz, a szén és egyéb vonatkozásában is. Könyvünket minden ifjú és felnőtt számára kínáljuk, akik szeretik a hasznos, érdekes, fontos, általános és konkrét tudományos ismereteket, s itt-ott az izgalmakat is. Szeretnénk azonban, ha szakemberek is kezükbe vennék Pávai történetét, mert – hitünk szerint – még a geológusoknak is tartogat meglepetést ez a könyv. De a hidrológusoknak, balneológusoknak, reumatológusoknak, bányamérnököknek, barlangászoknak, néprajzosoknak, kereskedelmi és idegenforgalmi szakembereknek, helyhatósági vezetőknek, iskolavezetőknek, szaktanároknak és tanítványaiknak is jószívvel ajánljuk
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
