-
Képes Krónika I-II.
0Az I. kötet az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött, Clmae 404. jelzésű kódex hasonmása.
A fordításhoz kapcsolódó jegyzeteket Kristó Gyula készítette. A kísérő tanulmányokat Dercsényi Dezső, Kristó Gyula és Csapodiné Gárdonyi Klára írta. A könyvet tervezte Szántó Tibor. -
Magyarország és Erdély I-III. (hasonmás kiadás)
0A Lange Gusztáv György által 1856-ban kiadott könyv hasonmás kiadása. A kötetekhez egy kísérőfüzet tartozik.
-
Tizenkét könyv a bányászatról és a kohászatról
0„Amelyekben a bányászat és kohászat körébe tartozó hivatalokat, eszközöket, gépeket és minden egyéb dolgokat nemcsak a legérthetőbben leírja, hanem azokat még a kellő helyen beillesztett képekkel és a latin és német megnevezések feltüntetésével a lehető legvilágosabban szemlélteti”
-
Erdélyi Krónika
0A krónika német nyelvű kiadásából (Siebenbürgische Chronik) és az eredeti kézirat alapján a fordítást készítette, jegyzetekkel ellátta és a bevezetőt írta Vogel Sándor.
A történészek szerint ez a munka a 17. századi Erdély történetének egyik legjelentősebb forrása, egyben értékes irodalmi alkotás is. -
Baja Béla Biblia-kódex – Új Testamentum I-II.
0A magyar Biblia kézzel írt mûvészi másolata Baja Béla kecskeméti festõmûvész 26 évi megfeszített munkálkodása nyomán 1970 és 1996 között csaknem elkészült. 1468 oldalt írt le a festõ XII-XIII. századi angol Ó-gót betûkkel. Iniciálékat festett, melyekben összefoglalta a fejezetek tartalmát, lapszéli díszeket tervezett, sõt a fontosabb bibliai történések illusztrációit is elkészítette. Most mindebbõl a teljes Újszövetség került kiadásra 871 kézzel írt oldalon. A mûvészi vállalkozás nagyságát a számok is illusztrálják. 139 iniciálé pár milliméteres miniatúra képe beszéli el az utána következõ Biblia-fejezet tartalmát. Ezt 105 szövegközi kép, 109 lapszéli kép és 46 festett fej segíti. Ezek között nincs két azonos dísz. A szöveget Baja Béla XVIII. századi régi Bibliából másolta, amit a Vizsolyi Biblia patinás szövegével egészített ki. A könyvekhez külön címlapot tervezett és külön befejezõ lapot. Jézus mondásait piros színnel emelte ki, míg az evangélista szövege szépia színû. Az Apostolok cselekedeteiben pedig Péter és Pál szavait emeli ki ezzel a technikával.
-
Negyven év – Horváthné meghal – Gyász
0A Németh László munkái c. gyűjteményes életmű-sorozat első kötete három nagy fejezetre oszlik. – Első nagy fejezete, a Negyven év, egy hosszabb pályatörténeti esszé, amelyet 1965-ben, az Iszony párizsi megjelenése idején írt Németh László, a kiváló francia filozófus-író, Gabriel Marcel tájékoztatására. „Az érdeklődését akartam ezzel a tájékoztatóval kielégíteni. De tán épp az, hogy az ismertetés viszonyainkban tájékozatlan olvasót tételez fel, teheti alkalmassá arra, hogy újabb nemzedékek kezében, akik pályámról, kibontakozásom körülményeiről éppoly keveset tudnak, úti vezetőül szolgálhasson.” – De nemcsak ez az esszé, Németh László, „franciaországi kopogtatásának a gyümölcse” lehet teljességgel ismeretlen a hazai olvasóközönség előtt; a könyv második fejezetének anyaga, a Horváthné meghal (amely a novellista Németh László munkásságát tartalmazza), úgyszintén javarészt eddig kiadatlan írásokat fog össze; olyan novellákat, amelyeket csak a legöregebb olvasók, vagy azok sem ismerhetnek, mert évtizedekkel ezelőtt, különböző folyóiratokban és lapokban szétszórva, gyakran élnéven jelentek meg, vagy kéziratban maradtak, s csak az életmű-sorozat számára rendezte sajtó alá őket az író. Pedig a novella „írói pályámon a végzet szerepét játszotta – emlékezik vissza Németh László –, egy novella volt a sorsjegy, amelyen nevemet az íróavató húzáson kihúzták.” Ez a novella a Horváthné meghal, a nevezetes alkalom pedig a Nyugat ma már irodalomtörténeti jelentőségű novellapályázata volt, amelynek első díját éppen ezzel az írásával nyerte el az irodalmi életben addig teljesen ismeretlen Németh László. „Novelláimban szálltam meg az életdarabot, amelyet a Horváthné meghal csak kijelölt; bennük vált írói feudumonná a mezőföldi falu, a nagy család, s ami vele ott összefüggött. Az itt felvillanó alakok embermitológiám törzsalakjaivá lettek, s az Emberi Színjáték-ban,Gyász-ban, Utolsó kísérlet-ben, sőt az Iszony-ban, Irgalom-ban is visszatérnek.” A kötet anyaga a Gyásszal zárul, azzal a regénnyel, amelyet – Németh László véleménye szerint – nem egy olvasója, s épp az igényesek között, makacsul az író legtökéletesebb regényének tart. Miért? Talán Illyés Gyula kritikájában találhatjuk meg a választ, aki a regény első megjelenése idején így írt a Gyászról: „Parasztkörnyezetben játszódik le a regény, tárgya azonban nem a paraszti élet. Kurátorék, Pordánék paraszt mivoltukon túl tágabb, emberibb sors ábrázolói, ezáltal példázzák népiségüket is a szokványosnál hitelesebben és megrázóbban. Maga a hősnő, Kurátor Zsófi is végeredményben éppúgy lehetne arisztokrataszármazék vagy polgári szalonlakó. Nem a személyisége a lényeges, hanem az indulat, amelyet megtestesít. Porhüvelyében antigonei jellem támad életre… Németh László Kurátor Zsófi valóságos modelljében görög vonásokat látott meg. Tudta ábrázolni is azokat: a könyv különös kettősségével igéz. A Balaton menti rékliben és tutyiban Ödipusz leánya futkos, a kiskapuk mögött összehajló vénasszonyok a tragédia kórusának szövegét zümmögik. Kiszeláné fiának biciklijén egy pillanatra mintha egy csábító királyfi közeledne. Nem az közeledik. Emelkedésein, ahol kilódulhatna a keretből, a regény helyes egyensúllyal visszahajlik a magyar valóságba. Ilyen szerencsés kettősséget mutat a regény nyelvezete is, az író ábrázolási módja. Németh Lászlónak gazdag és ritka értékű élményei vannak raktáron a módos parasztok életéből; az adatokat úgy önti, mint Móricz, a keserűséget és reménytelenséget, mint Kodolányi. Épp, mert felülről, egy különös szempont magasságából nézi: a magyar gazdag parasztságról megdöbbentően éles és hiteles intellektuális tárgyú írók nyelvén hangzanak. A hatást szerintem ez csak erősíti. Metszően éles, tömör mondatok, egyre-másra villantják a fordulatokat és hasonlatokat, amelyeknek egy költeményben is helyük lehetne.
-
Irgalom
0Amikor Osvát Ernő 1925-ben a Nyugat novellapállyázatán az ismeretlenségből kihalászott, ennek a regénynek novella-változata volt az első kézirat, melyet átadtam neki – nyilatkozta Németh László 1964-ben, az Irgalom keletkezésének történetéről. – Akkor még Telemachos volt a címe, s egy fiatalember a főhőse. Mostani alakját a harmincas évek elején, ha szabad így neveznem: görög korszakomban kapta meg, ekkor már Irgalom a neve, s mint a Gyász ikerdarabja, Kurátor Zsófi elektrai alakját kívánta egy antigoneival ellensúlyozni. Az akkor elkészült 60-70 hasáb 44-ben, az ostrom alatt tűnt el. 57–ben, amikor a sajkódi lábadozás alatt az Égető Eszter fogadtatása új regény írására bátorított, s olyan téma s életdarab felé nyúltam, amely kialakultsága s ismertsége miatt a legkönnyebbnek látszott, megint az Irgalmat vettem elő. Ekkorra megszűnt az a személyes ok is, amely miatt a megírását újra s újra elhalasztottam. Életem zaklatottsága miatt azonban akkor is csak a regény első két fejezete s a harmadik fele készülhetett el. A derekát 62-63 telén írtam meg, amikor a közélettől végleg visszahúzódva, a Gandhi halála után ennek a munkának a társaságában töltöttem a -30 fokos telet. Nyugati utunk miatt akkor is adós maradtam mintegy 100-120 oldallal. Ennek a kisajtolásában aztán a vérezni kezdő hipertónia szerepelt múzsa gyanánt. Így az Irgalom egész írói pályámat átöleli, a fényrejutás káprázó keresgélésétől a fénytől megválás búcsúszaváig.
-
A Jegyesek
0Egy Milánó környéki faluban, a XVII. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre; kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást a nyájas-kenetes don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt sem, mikor szülőfalujukból éjten-éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók – és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhségtüntetésnek, az 1630-as nagy pestisjárványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit!
-
Az eltűnt idő nyomában
0Nem csupán a kritika, ma már a magyar olvasó is tudja, hogy Az eltűnt idő nyomában Marcel Proustnak egyetlen és a XX. századnak egyik legnagyobb regénye. Első része, a Swann, magyarul hat évvel ezelőtt jelent meg, és ezt követi ezúttal a második: a Bimbózó lányok árnyékában. A kötet első fejezeteiben tovább kísérheti az olvasó Swann és Odett házasságának és nagyvilági szereplésének történetét. Feltűnik Swann kisasszony – Gilberte – vonzó-taszító alakja, az elbeszélő játszótársa és első szerelme, akinek révén bejuthat Swannék elérhetetlennek vélt otthonába. Megismeri az Swannt, a házas Swannt, és az új Odette-et, az immár előkelő Swann-nét s szalonjának értékes és értéktelen vendégeit, a párizsi társaság egy színes, átmeneti rétegét.
-
Boccaccio művei
0Ebben a kötetben a nagy reneszánsz író halhatatlan alkotásán, a dekameron-on kívül verseivel, verses pásztorregényével, lélektani regényeivel és értekező prózájával is megismerkedhetünk. Boccaccio műve ilyen terjedelemben először kerül a magyar olvasó kezébe. A két regény, a Corbaccio és a Fiammetta az Író lélekábrázoló művészetét, a fiesolei nimfacnek képzeletének tarka színességét, a Dante élete pedig gazdag tudását tárja elénk.
Révay József és Füsi József kitűnő fordításai mellet most Jékely Zoltán, Majtényi Zoltán, Molnár Imre és Végh György is csatlakozik Boccaccio tolmácsolóinak sorához, szép magyar nyelven idézve a reneszánsz olasz mesterének stílusát.
A kötetet Kardos Tibor és Rózsa Zoltán szerkesztettte- -
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Arisztophanész vígjátékai
0„Arisztophanésznak majd minden darabja egy-egy fölfokozott paradoxon, fantasztikus hipotézis, mely feje tetejére állítja a világot.” (Babits Mihály)
-
A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái és oktató beszédei valamint azoknak értelme
0„Kolosvárott, az Úr 1566-ik esztendejében” adta ki Heltai Gáspár híres fabuláit. A világirodalom kedvelt állatmesekincséből származnak ezek a mesék, de mennyire magyarrá honosodnak Heltai kezén! A kegyetlen ispánok, „nemes uraimék”, a „karmazsin saruban koppogó nemesasszony”, a „vérszopó dúló fosztók” és a jámbor együgyűek a tizenhatodik századi Erdély eleven alakjai. S a mesék tanulsága sohasem elvont erkölcsi tanulság csupán. Heltai mindig úgy ír, mintha élő szóval biztatná a szegényeket, az elesetteket, korholná a kevélyeket, a „ragadozókat”. Keleti Arthur az ihletett művész alázatával hozza közelebb Heltait a mai olvasóhoz. A mesék régies, tömör, érzékletes nyelve külön gyönyörűséget okoz az olvasónak. A könyvet tizennyolcadik századi fametszetek díszítik.
-
-
A Bolondok Hajója – Das Narren Schyff (Első Tized – Erstes Zehntel)
0Sebastian Brant nagyszabású műve A Bolondok Hajója, mely a hagyományos középkori világkép egyik utolsó összefoglalása, először 1494-ben jelent meg. Ez a kötet az első teljes magyar kiadás. A fordítás Márton László munkája.
-
Forrongó Magyarország (reprint kiadás)
0Az eredeti kiadást a Pegazus (Leipzig – Wien) jelentette meg 1922-ben.
Ez a könyv megjelenése óta a tiltott, megbélyegzett, elhallgatott könyvek listáján szerepelt. 1922-ben a keresztény-nemzeti kurzus emelt vádat a szerző ellen, s a könyvet az akkori hatóságok a postai szállításból kitiltották; 1945 után a szociáldemokrata párt sem gondolt az újrakiadásra; míg az MKP kultúrpolitikusai és ideológusai még a létezéséről sem kívántak hallani, nyilatkozni. Az érdeklődő olvasó az 1956 után megjelent történeti szakmunkák lábjegyzeteiből szerzett tudomást az emlékirat létezéséről. Egyetemi hallgatók a legjobb esetben historiográfiai értékelést kaptak a műről és szerzőjéről. Garami Ernő könyve a szakkönyvtárak féltve őrzött ritkaságai közé tartozik, s nagy ritkán került egy-egy foszladozott, szakadt példány egyes antikváriumok polcaira. Ezt a könyvet eddig Magyarországon soha nem adták ki.
Szerzője, Garami Ernő a magyarországi demokratikus szocializmus előfutára, két évtizeden át a szociáldemokrata párt vezetője volt. Róla mondta gr. ifj. Andrássy Gyula, egykori belügyminiszter, egyébként politikai ellenfele: ha lehetséges volna, egy cikkelyből álló törvényjavaslatot terjesztene be az Országgyűlésben, miszerint Garami Ernő a magyar képviselőház örökös tagja. -
Bibliotheca Corviniana
0Kiadványunk az 1963-ban Berkovits Ilona összeállításában megjelent MAGYARORSZÁGI CORVINÁK című kötettel együtt Mátyás király Budai Könyvtára, a BIBLIOTHECA CORVINIANA teljes fennmaradt anyagát ismerteti.
-
-
A Ferenc József-i kor nagyhatalmi politikája
0A fényes múltra visszatekintő Habsburg-monarchia a XX. század elején már nem volt elsőrangú nagyhatalom. Az egységes Németország kikiáltásával az osztrák uralkodóháznak szerte foszlott az a reménye, hogy jogara alatt egyesítheti a német-lakta területeket. Az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulása, 1867 után, ezért politikájának súlya Keletre helyeződött át. Diószegi István könyve a kettős monarchia külpolitikai törekvéseit ismerteti az 1860-as évektől 1918-ig, az összeomlásig. Képet ad a nagyhatalmak viszonyának alakulásáról, ezen belül a bécsi osztrák-magyar közös külügyminisztérium külpolitikáját formáló nemzetközi és belpolitikai tényezőkről, a ma már történelemmé vált események okairól, a diplomácia kulisszatitkokról.
-
Képes Krónika I-II. – Chronicum Pictum
0A gazdagon illusztrált, pazar kiállítású latin nyelvű kódex teljes hasonmás kiadása mint művészetileg, mind tudományosan jelentős eseménye a magyar könyvkiadásnak. A kódex a Gesta Hungarorum néven ismert híres magyar nemzeti krónika legteljesebb ránk maradt szövegét tartalmazza. A magyar nép középkori története, a középkori mondavilág, különösen a királymondák sokszínű képe tárul elénk e XIV. századi krónika lapjairól. A szöveg a késő középkor szellemét tükrözi, de érzik már rajta a reneszánsz előszele is, anyagát szerzője történeti regényességgel, magyar ízzel, mintegy nemzeti költészetet művelve adja elő. A Képes Krónika nemcsak az irodalomnak és a történelemnek, de a XIV. századi magyar művészetnek is felbecsülhetetlen értéke. Az Anjou királyok idején az olaszos műveltségű királyi udvarban a humanizmus előfutáraként jelenik meg Magyarországon a világi műveltség, s vele együtt a világi művészet. Ennek a kornak egyik fennmaradt legjelentősebb alkotása a Képes Krónika, melynek a későbbi korok miniatúra-művészetében sem akad párja. A rendkívül gazdag képanyag Nagy Lajos korának udvari műveltségét fejezi ki, mely szerves egységbe foglalja az Árpád kori franciás hagyományokat és az Olaszországból táplálkozó új reneszánsz törekvéseket. A miniatúrák festője valószínűleg olaszos műveltségű magyar, aki a különféle hatások mellett is önálló művészi alkotásokat hozott létre. Miként a Képes Krónika szövege, a miniatúrák is a magyar történelem eseményeit ábrázolják. A művész a kor kifejező eszközeivel, de tőle telhetően reálisan igyekszik bemutatni az eseményeket, s ezzel nemegyszer a szövegnél is többet mond. Munkája nemcsak egyenrangú a korabeli külföldi művészi alkotásokkal, de sok tekintetben meg is előzi azokat.
A kiadvány e pompás kiállítású kódex teljes hasonmását, latin szövegét és magyar fordítását foglalja magába. Az első, a tulajdonképpen fakszimile kötetben 142 többszínű, dúsan aranyozott kép és iniciálékép, 5 egyszerűbb iniciálé és 82 lapszéli díszítés található. A latin és magyar szöveget, a történelmi és művészeti elemzést nyújtó tanulmányt, valamint a jegyzetanyagot és a képek magyarázatát a második kötet foglalja magába. -
A madridi követségtől Mauthausenig
0Egy korszakot jellemezni, tükröt tartani a kortársak elé, utólag magyarázatot adni a következő nemzedéknek, ki tgadná, hogy a legnehezebb feladatok közé tartozik. Mégis megkísérelhető, de azt is kockáztatjuk, hogy felemásan sikerül a jellemzés, torzít a tükör, sommás lesz az indoklás.
Ez a naplótöredék, amelyet az olvasó most a kezébe vesz, a magyar nép huszadik századi történetének legkritikusabb éveiben íródott. Sajnos, csak töredék. Két füzet maradt meg számunkra, az 1938. november 19-től 1939. december 31-ig és az 1941. november 16-tól 1943. április 17-ig terjedő időszak feljegyzéseivel.
A napló, amit egy személy az események frisseségében feljegyez a maga emlékezetének, az utódok figyelmeztetésére, szubjektivitástól egyáltalán nem mentes, de kizárja az utólagos szépítések, formálások lehetőségét.
A korszak és önmaga krónikása, dr. Andorka Rudolf, 1939 májusáig a vezérkari főnökség 2. (kémelhárítással is foglalkozó) osztályának vezetője, majd Horthy első madridi követe Franco mellett és végül a politikától hivatalosan „visszavonultan” élő nyugalmazott tábornok és követ. 1944. március 19-e után a mauthauseni koncentrációs tábor foglya.
Nem érdektelen szemtanú és szemlélő, és bár mindaz, amiről szól; az 1938. őszi kárpátukrán akció, a hitleri Németországtól megcsömörlő, az angolszász hatalmakkal szorosabb kapcsolatot igénylő uralkodó réteg önellentmondásokkal terhes és eleve kudarcra ítélt útkeresései nem ismeretlenek történészeink, sőt, a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasótábor előtt sem, mégis számtalan új momentumot tárnak fel a naplórészletek az eseményekről úgy, hogy közben képet kapunk egy érdekes egyéniségről is. -
Mária – A Mária tisztelet dogmatikája és lélektana
0A kötet Molnár C. Pál fametsző-művész e műhöz készült huszonkettő,szövegközti, fekete-fehér fametszetének eredeti dúcaival és Petit Fett Futura betűkkel készült 1935. október 19-től november 10-ig között a Korda Rt. Nyomdájában Budapesten.
-
Román megszállás Magyarországon
0„A néhai Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy ezt a naplóját nem publikálás céljából írta. Amikor azonban sikerült elolvasnom, felfedeztem, mint a világháború időszakának fontos történelmi dokumentuma, és abban a szerencsében lett részem, hogy Bandholtz tábornok özvegyétől, Mrs. Inez Clair Bandholtztól engedélyt kaptm arra, hogy hozzáférhetővé tegyem a napló tartalmát a történelem és a diplomácia tanulmányozói számára. Úgy érzem a napló szobrot állít egy becsületes, tisztességes és emberséges amerikainak, aki honfitársai legjobb típusát képviselte egy szerencsétlen országban…” Fritz-Konrad Krüger előszavából
-
The History of The Hungarian Pipemaker’s Craft
0The earliest pipes and pipe-smoking accessories of outstanding cultural history value entered the Hungarian National Museum collection in the mid 1860’s. In addition to the historical value of pipes of famous personalities – Ferenc Rakoczi II, Ferenc Wesselenyi, Sandor Kisfaludy, Mihaly Vorosmarty and Janos Vajda – knowledge of smoking history was furthered by the remarkably skillfully wrought pipe-carvings as works of applied art. Regrettably, a major portion of this collection was destroyed during World War II. In the early 1970’s the Hungarian National Museum purchased some 500 pipes from the estate of the noted collector and former mayor of Budapest, Istvan Barczy, the collection featuring the works of master Hungarian meerschaum carvers and other European, mainly Austrian and German pipe-makers. as a result of consistent museological collection and cataloguing, the Hungarian National Museum today possesses the largest and the most significant Smoking History Collection in Hungary. Through studies and articles by noted authors, this book offers a summary of the Hungarian history of smoking and pipe-collecting. It deals with the pipe finds from archeological digs, the activities of early pipe-making centers, and the making of pipes of various materials and forms. A separate study analyzes the historical subject appearing on pipes and pipe-stems, also identifying the drawings on which the sculpted depictions on the pipes were modeled. With the aid of the exhibition catalogue section of this book, the visitor may not only follow the material on display but also gain a comprehensive view of a hitherto little-known area of art history uniquely combining Hungarian cultural history and applied art. The year 2000 is an especially great occasion for Hungarians throughout the world. One thousand years ago the Hungarian state was formed when King Stephen The Saint converted to Christianity and was crowned king. He had succeeded in establishing a state and culture which, despite its linguistic isolation, would survive and take root in the Carpathian Basin, fitting into the family of European nations. To quote Gyula Illyes: ”…a people may live a thousand years only by means of miracles: on the model of the phoenix.” Hungarian-ness, like the phoenix, has always been capable of rebirth, not only preserving but also enriching its culture. The Millennium – like other historic anniversaries – has directed public attention to the outstanding values of the national cultural heritage. The characteristic forms of manifestation of this are the exhibitions held in the museums. The pipe history exhibition jointly organized by the Hungarian National Museum and the Balaton Museum of Keszthely takes a worthy place among these, as well as being the most significant presentation to date of the Smoking History Collection of the Hungarian National Museum. The exhibition will be on display at the Balaton Museum from April to September, 2000, then at the Deri Museum in Debrecen, and finally at the Hungarian National Museum.