Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek. Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

Nárcisztikusnak a köznyelv az önmagába szerelmes embert nevezi. A férfiakra és nőkre egyaránt jellemző problémakör – amelyet a pszichológia nárcisztikus személyiségzavarnak nevez – azonban ennél sokkal szélesebb, összetettebb, és a népesség jelentős részét érinti. Nincs általános képlete, és a jelenséget a különböző szakmai irányzatok eltérően magyarázzák. Tény, hogy csecsemő- és kisgyermekkorban egy sor tényező (mint például az elfogadás hiánya, a gyermek énképének, önértékelésének a sérülése, a betarthatatlan szabályok, a félelem vagy éppen egy nárcisztikus szülő) olyan pályára viheti a személyiség fejlődését, amely végül nárcisztikus zavarba torkollik. Egy ilyen embernek legalább két arca van: az elbűvölő és a bántó. Az előbbit sokan ismerhetik, hiszen rendkívüli adottságai vannak mások megtévesztéséhez, manipulálásához. Az áldozatait is így hálózza be, ők előbb-utóbb szembesülnek a rejtett, sötét oldalával is: a bűntudatkeltéstől a lelki terrorig, a mocskolódástól a durva bántalmazásig bármi előkerulhet az eszköztárából. Egy nárcisztikus nincsen tudatában saját torz viselkedésének, mellyel valójában a sérülékenységét, félelmeit próbálja ellensúlyozni. Amikor testi, lelki, anyagi hasznot húz másokból, vagy épp büntet, mindvégig úgy érzi, helyesen és jogosan cselekszik. Aggályai nincsenek, környezetének a visszajelzéseit a sérült személyisége nem képes befogadni. Számára ugyanis az empátia, a mások iránti őszinte érdeklődés, a tolerancia, a gyengédség, a bizalom vagy az intimitás fogalma mellett a legtöbb morális szabály is nehezen értelmezhető. Egy nárcisztikus semmit sem ér áldozatok nélkül. Kik és miért esnek bele a csapdájába? A túl jóhiszemű emberek mellett a legtöbb áldozatot valamilyen csalétek vonzza be: olyan érték (szépség, gazdagság, szerelem stb.), amelyről ő (a szintén sérült önértékelése miatt) nem is álmodhatott korábban. Ezek ígérete a félelemmel kiegészülve olyan erő, amely képes akár egy életen át is egy ilyen pusztító kapcsolatban tartani valakit. Kiknek ajánljuk ezt a könyvet? Felnőtt olvasóinknak, akik szeretnék megérteni a jelenséget. Potenciális áldozatoknak, hogy tanulják meg elkerülni a csapdát. Ilyen kapcsolatban élőknek, hogy ki tudjanak belőle lábalni. És mindenkinek, aki nárcisztikus vonásokat fedez fel magában, és szeretne az önismeret segítségével fejlődni. Arra még mi sem számítunk, hogy a könyvet egy nárcisztikus magától megveszi de ajándékba kaphat egyet. 🙂