Ez volt az a nyár, mikor a kenyér ára meghaladta az egymillió rubelt. Ez volt az immár harmadik nyár, amelyik rossz termést hozott. Ez volt az a nyár, amelyen a távoli vidéki kisvárosok utcáin az első oroszok éhen haltak. Ez volt az a nyár, mikor az orosz elnök, távol minden segítségtől, szívrohamot kapott a limuzinjában, és egy öreg takarító ellopott egy iratot. 1999 nyarát írták. A Gergely-naptárhoz igazodó világ a kétezredik év előestéjét ünnepli. Párizsban és Londonban pukkan a pezsgő, ropognak a petárdák, Washingtonban görkorcsolyacsapatok száguldoznak, Budapesten a valahára világvárosi forgalmú Nagykörút egyetlen hatalmas üdvrivalgás és trombitaverseny. A választásokra készülő Oroszországban csak egyetlen igazán esélyes elnökjelölt van: Igor Komarov, a karizmatikus vezér, aki igazságot ígér a szegény, elnyomott népnek, amely egy nap még vele együtt fölemelkedik, visszaállítja régmúlt dicsőségét, s elsöpri a haza utcáit elárasztó szennyet. Az új Hitler ki nem mondott, embertelen terveiről egy ellopott irat, a Fekete Manifesztum révén a CIA és az angol titkosszolgálat is értesül. Az angol és amerikai kormány parancsa azonban egyértelmű: nem avatkozhatnak be. A nyugdíjas hírszerzőket nem kötik titkos kormányutasítások. Sir Nigel Irvine, a brit titkosszolgálat volt főnöke jó partnerre talál Jason Monkban, a CIA valamikori legjobb emberében, akinek minden ügynökét eladta Aldrich Ames, a CIA árulója. A másik oldalon a könyörtelen Anatolij Grisin, a KGB volt ezredese áll, aki néhány éve Igor Komarov szolgálatába szegődött. Így indul a „nagy játszma”, amelynek számos résztvevője, de csak egyetlen célja van – Oroszország jövője.

A fiú bizonytalanul lépked a trón felé… Mi történik, ha egy tizennégy éves, éretlen hercegből egyik napról a másikra egy hatalmas keleti birodalom császára válik? Vajon sikerülhet a gyermek uralkodónak kiigazodnia a sötét célok és hataloméhes talpnyalók útvesztőjében, vagy uralkodása káoszba, vérengzésbe és anarchiába torkollik? Szu Tung műve finoman szőtt, egzotikus történet és a hatalom hátborzongató regénye, egy emberi erőpróba története, amelyben egy tapasztalatlan gyermek a hatalomtól megrészegülve romlást hoz környezetére, és ezzel egy birodalom sorsa felett mond végső ítéletet.

Nem mindennapi tér- és időbeli utazásra indulhatunk a Káma-szutra aszkétája elolvasásával. Megismerkedhetünk a világhírű Káma-szutra szerzője, Vátszjájana elképzelt életével. Elképzelt, hiszen a valóságosról semmit sem tudunk. A könyv megkísérel magyarázatot adni arra, miként jöhetett létre a szerelem tudományáról ránk maradt legrégibb indiai tankönyv, közben pedig olvashatunk egzotikus ételekről, ünnepekről, szertartásokról, különös hiedelmekről, háborúkról, kegyetlen kivégzésekről, intrikákról, de mindenekelőtt a testi szerelem útvesztőiről. Találkozhatunk a Káma-szutra olyan részleteivel is, amelyeket az eddigi magyar nyelvű kiadásokban hiába keresnénk. Felkészültünk? Akkor kezdődjék a mese – csak felnőtteknek!

A regény főhőse, dr. Farrokh Daruwalla Bombayben született, az egyetemet Bécsben végezte, amúgy párszi származású, kanadai állampolgárságú ortopédsebész, torontói lakos. Rendszeresen visszajár Indiába; Bombayben többnyire nyomorék gyermekeket gyógyít . Egyszer, a regény kezdete előtt húsz évvel dr. Daruwalla végezte el az orvos szakértői vizsgálatot két, gyilkosság áldozatául esett személyen. Húsz évvel később az orvos megismerkedik a gyilkossal…

Akárhol járt is Veltopismakusban és akárkit hallott is megnyilatkozni, minduntalan az jutott a fülébe, hogy az emberek általában elégedetlenek királyukkal és a kormánnyal. Tarzan tudta, hogy elégedetlen emberek körében a dolgok nem úgy mennek, ahogyan kellene, és a fegyelem oly mértékben meglazul, hogy az őrzésével megbízottak hanyagsága felkínálja majd számára végül azt a lehetőséget, amit keres.

Egy pillanatig úgy álltak ott, méregetve egymást, s akkor az emberforma lény megszólalt. Tarzan rájött: ez a teremtmény tagolt hangokat ad ki, annak rendje s módja szerint beszél, de a nyelvet a majomember nem értette. Mégis arra következtethetett, hogy a „másik” többé-kevésbé ugyanolyan észbeli képességek birtokosa, mint ő. Más szóval: bár ez a fura szerzet itt vele szemközt farkat lóbál, s majomszerű keze-lába bütyökujja is, minden egyéb jelből ítélve kétségkívül – ember.

A. J. Cronin, a Réztábla a kapu alatt és más világsikerű könyvek szerzője nemhiába volt eredeti szakmáját tekintve orvos: tudományos alapossággal tárja fel a lélek és test működésének rendszerét – az emberi társadalom konkrét közegébe helyezve. Ez a közeg ezúttal egy észak-angliai bányászfalu. A cselekmény 1903-ban kezdődik, és mintegy három évtizedet ölel át. A széles sodrású történet három fiatalember életútját követi nyomon: David, a bányászsarj tiszta és fölemelő küzdelmét, hogy sorstársai életét jobbá tegye; a bányatulajdonos fiának szép, ám életképtelen reformterveit, melyek anyagi és magánéleti kudarchoz vezetnek. A harmadik szál David ifjúkori barátjának, Joe Gowlannek, ennek a gátlástalan háborús konjuktúralovagnak sikertörténete. Miközben a három férfi életében eltelik harminc esztendő, a bányát kétszer elönti a víz, kitör és véget ér egy világháború, beüt a gazdasági világválság, emberek gyűlölködnek és szeretnek, hajszolják a pénzt és szerelmet, küzdenek eszméik nevében – a csillagok pedig hűvös egykedvűséggel nézik a világmindenség rendezett távolából a földi káoszt. Mert Cronin sohasem általtja olvasóit az igazságos erkölcsi világrend ígéretével. E regény tanúsága szerint is az élet nagy körforgáásban az embernek elsősorban önmagát kell megismernie, hogy megvethesse a lábát.