Ez a könyv a világhírű teológus tíz előadását tartalmazza, melyeket a Pázmány Péter Egyetem valamennyi karának hallgatói számára tartott 1930-ban. A tíz előadás témája: Krisztus a tudomány színe előtt – Krisztus egyénisége – Az Isten-ember – Az ember Krisztus Jézus – Krisztus valósága – Krisztus az emberiség tanítója – Krisztus az örök főpap – Krisztus király – A misztikus és eszchatologiai Krisztus – Krisztus nagy miértje.

Olyan írást vehet kezébe az Olvasó, amely keleti keresztény Testvéreink tiszteletére és saját hagyományunk szeretetére tanít. A könyvben bőséggel hozott szentírási idézetek segítenek imádságban átelmélkedni hitünk alapjait. Megláttatják, hogy Krisztus tanítása csodálatosan tiszta forrás és nincs nagyobb ajándék, mint hogy tanítványai lehetünk. Az örök élet meghozza a látás teljességét. „Mert most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1 Kor 13,12). De ebben a földi életben minden keresztény, bárki legyen is, részesülhet e Látásból, legalább egy röpke pillantás erejéig. Isten dicsőségének néhány sugara érheti. Ezek a pillanatok és sugárnyalábok gyakran megadatnak, sokkal gyakrabban, semmint gondolnánk. Csakis ezeknek az ajándékoknak köszönhető, hogy sokan, „akik keményen meg vannak terhelve” , képesek tovább élni. Urunk Arca homályosan kirajzolódhat előttünk az emberi szív tükrében. Ha az Úr Jézus hív bennünket és megkérdezi: „Mit akartok, mit tegyek veletek?”, így válaszoljunk: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk” (Mt 20,32). Hiszen mindegyikünk a Színelátásra van meghívva. És boldogok azok, akik útjuk végén elmondhatják: „nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt” (ApCsel 26,19). (részlet a könyvből)

Egyre többen érzik a világot egységnek, egyre többen szeretnék előmozdítani valamiképpen a népek és vallások közti közeledést és jobb megértést. Ami a katolikus egyháznak a zsidókkal való kapcsolatát illeti, a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata mérföldkőnek tekinthető az egyház és a zsidó nép viszonyának hosszú és olykor tragikus történetében. Ennek a korszakos nyilatkozatnak az ismertetésével kezdődik a könyv első része, majd pedig a szerző világos és átfogó képet rajzol a katolikus–zsidó párbeszéd további állomásairól is, amelyek között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak a látogatásnak, amelyet II. János Pál pápa tett a római zsinagógában 1986-ban. A szerző, aki évekig élt és tanult egy rabbiképző intézetben, úgy dolgozza fel tárgyát, hogy sajátos szempontjaikkal, elképzeléseikkel és kérdéseikkel magukat a zsidókat is megszólaltatja. Ezzel eleget tesz annak az egyházi dokumentumok által is megfogalmazott követelménynek, amely szerint a keresztényeknek meg kell tanulniuk úgy szemlélni a zsidó valóságot, ahogyan azt maguk a zsidók átélik és tapasztalják. Ezt az elvet szem előtt tartva a szerző a könyv második részében a zsidó istentapasztalatot mutatja be, ahogyan az a maga mélységében és sajátszerűségében a rabbinikus hagyomány szövegeiben kifejezésre jut. A szerző által gondosan kiválasztott és kommentált szövegek a sok arccal megmutatkozó egy Istenről beszélnek, tanúságtételük megindító olvasmány nemcsak zsidóknak és keresztényeknek, hanem minden vallásilag fogékony embernek.