A zen (csan) buddhista történetekben, anekdotákban, párbeszédekben és tanításokban a nyugati logikától eltérő módon nyilvánulnak meg a felismert igazságok. A zen mesterei meghökkentő, sok esetben megdöbbentő reakciókkal próbálják kiszabadítani tanítványaikat a felesleges, rosszul megfogalmazott kérdések és helytelen válaszok hálójából, és tévedéseikre, hibáikra rámutatva segítik hozzá őket ahhoz, hogy megpillantsák a szavakon túli valóságot – elérjék a megvilágosodást.

Miként világító torony a viharos tenger közepéből, irányt szabva és segítséggel biztatón mindazoknak, akik örvények fölött hányódnak, úgy emelkedik ki Aurelius Augustinus korának förgeteges napjaiból. De nemcsak kortársainak, hanem a későbbi koroknak is kitűnő irányítóul szolgálhat az, akit egyháza „minden idők legnagyobb egyháztanítói egyikének” tekint, Harnack pedig „az első modern ember”-nek nevez. Jelentőségét a lezajlott világháború dúlása sem kisebbítette, sőt valószínű, hogy az a ránk köszöntő kornak elmélyedés , után való, máris jelentkező vágya folytán csak növekedni fog. Mindaddig, míg az emberben a metafizikai hajlam él, mígcsak benne az igazság keresésének szenvedélye lángol, állandóan időszerűek maradnak a nagy Istenkeresőnek a hippóí püspöknek iratai is. A könyvecskét, amelyet közrebocsátunk, általában Szent Ágoston bölcseleti iratai közé sorolják, a kath.. egyház azonban mindenkor misztikus irodalmi kincseinek egyik drágagyöngye gyanánt is becsülte.

A szerző, aki maga is buddhista szerzetes és számos alapvető elméleti munka és szútrafordítás megalkotója, e művében a buddhista szellemi gyakorlatrendszer vázát és irányelvét képező nemes nyolcrétű ösvényt – a buddhista szemléletmódot, erkölcsiséget és meditációs utakat mutatja be. Tárgyalási módja alapos és mélyre látó, stílusa mégis világos és közérthető: hiánypótló, misztifikációtól mentes munka a Buddha-Dharma alaptanításainak a tanulmányozásához.