„A kutatót felelőssége és szakmai tisztessége nemcsak arra kötelezi, hogy bonyolult igazságokat elfogadjon, hanem arra is, hogy kritikai vizsgálat és viszonyítás nélkül, pusztán tekintélyi alapon ne fogadjon el »igazságokat«. Hogy ragaszkodjék az ellenőrzés, a meggyőződés, a meggyőzetés jogához. S hogy se kedvezés reményében, se meghunyászkodásból, se érdekből, se a könnyebbség kedvéért ne fogadjon el olyasmit, amiről megbizonyosodva nincs. Mindezzel persze néha magára vonhatja (Kossuth szavával) a »hatalmasok komor tekintetét«. Nehézségek közé kerülhet, de ezt amúgy sem tudja mindig elkerülni. Igazi feladata […] az, hogy a kutató felelősségével, tisztességével végezze munkáját. Meghajoljon az igazság előtt. Ne hajoljon meg, csak az igazság előtt” – ars poeticának is beillenek Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadémia néhai elnökének (1990-1996) e sorai. Születésének századik évében rójuk le tiszteletünket előtte börtönnaplója és válogatott tanulmányai újrakiadásával. Olyan ember írásait adjuk az olvasó kezébe, aki tudta, hogy „a társadalom szolgálata nem azonos a kormányzati döntések előkészítésével”, aki egész életében küzdött a „szűklátókörű prakticizmus” ellen. Ajánljuk könyvét mindazoknak, akik vele együtt tudják, hogy az a társadalom, amely gondolkodó embereket és nem manipulálható tömegeket akar nevelni, nem lehet meg a korszerű műveltség alapját adó, régi könyvekben felhalmozott tudás, a humán tudományok értékteremtő ereje nélkül.

„Katona ​​Szabó István MI TÖRTÉNT ERDÉLYBEN? című kötete olyan korszakot idéz fel a magyar történelemből, mely ezer éves állami múltunk legválságosabb, nemzeti jövendőnket legsúlyosabban érintő időszaka volt. A XX. század kényszerítette ránk ezt a tragikus folyamatot és csak reménykedhetünk abban, hogy talán a most elkezdődött század kegyesebb lesz hozzánk. A kötet anyaga Erdély 1918 őszi román megszállásával kezdődik és a XX. század utolsó évéig átfogja az egész erdélyi magyar életet. Nem történeti megközelítésű írásmű. Változatos műfajokban: visszaemlékezés, személyes vallomás, publicisztika, naplójegyzet formájában ragad meg egy-egy jellegzetes momentumot az elmúlt nyolc évtized történéseiből, személyes megközelítéssel, de a tények alapos, szakszerű és elfogultságtól mentes feltárásával. Azzal az igénnyel, hogy ezt a valóságot minél szélesebb körben meg kell ismernie minden magyarnak, különösen a fiatalabb nemzedékeknek, akik legfeljebb apáik, nagyapáik elbeszéléseiből sejtenek valamit, anélkül, hogy az összefüggéseket ismernék. A kötet négy jól körülhatárolható korszakot idéz fel részletesen. Az első Erdély román megszállásával kezdődik és bemutatja a két világháború közötti Románia magyar kisebbségellenes politikáját és az ezzel szembeni ellenállást. Majd következik a második világháború utáni illúziókkal teli rövid korszak, mely a kommunista diktatúrába torkollik és még elnyomóbb, most már a kisebbségeket minden gazdasági és kulturális javaitól megfosztó gyakorlat következik be több mint négy évtizeden át. Ebben külön fejezet foglalkozik a Kolozsvári Magyar Tudományegyetem felszámolásával, elsorvasztásával és az ekörül ma is folyó jellegzetes balkáni színjátékkal. Végül felveti és ismerteti annak a sok milliárd dollárt érő vagyonnak a helyzetét, melytől a kommunista diktatúra fosztotta meg az erdélyi magyarságot és más kisebbséget, melyért a kárpótlás vagy visszatérítés mind ez ideig elmaradt vagy csak igen szerény mértékben, csupán a töredék visszajuttatásával történt némi kárpótlás.”