A mahájána buddhizmus hívei, a perzsa zoroasztriánusok és az egyiptomi Hathor-kultusz követői szerint a szerelem és a jóság istennője vízből emelkedett ki. Miért? Hogyan segít a szépségistennők gyakran erotikus története közelebb jutni az ember létrejöttének titkához? A föníciaiak által alapított városokban, Tírusztól Karthágón át Cádizig valamennyi település közepén állt egy hatalmas templom, amelyet a föníciai Héraklésznek szenteltek, aki megpróbálta jobbá tenni a világot. Nem ránk maradt tőle semmi kézzelfogható, csak egyetlen mítosztöredék. Úgy tűnik, ez a férfi messzebbre eljutott, mint utána háromezer éven át bárki. Emléke köztünk él, anélkül, hogy tudnánk.

„Talán történelme legsúlyosabb válságát éli a fehér ember. Teremtő Istenétől elfordult, az éltető napfény helyett az arany csillogását választotta, s ura az életnek, nemzeteknek az uzsora lett. (…) A válságból, a „nagy kísérletből” példaképek, követhető fényes ablakok, szellemi hatalmasságok vezethetik ki az embereket. Ezek a példaképek valódi tartalommal töltik meg azt, ami kiüresedett, újra fényessé teszik azt, ami elhalványult.