Nemere István történelmi regénytrilógiájának első kötete az 1380-as években játszódik. Nagy Lajos király már meghalt, kicsi lánya, Mária a Magyar Királyság névleges uralkodója, helyette anyja, Bosnyák Erzsébet vezeti az országot – egyenesen a csőd és pusztulás felé. Bár ott van mellette Garai Miklós nádor, a nagy formátumú politikus, aki itthon és külföldön egyaránt tevékenykedik, élet és halál ura, de a rossz irányba ható folyamatokat ő sem állíthatja meg. Négy párt, négy főnemesi liga vetélkedik egymással. Önjelölt királyok bukkannak fel és buknak el: a fiatal Luxemburgi Zsigmond, a már nem fiatal, esküszegő nápolyi Károly, sőt maga Erzsébet, de talán még Garai is örömmel látná a trónon – önmagát… Zádor fia Zádor egy furcsa fogadás révén lett jobbágy fiából írni-olvasni tudó, latinul is beszélő fiatalember. Miután urától szökni kényszerül, kalandok során át jut el Budára, áll Garai nádor szolgálatába, és lesz bizalmas futárja. Bejárja az országot, számos kalandot él át, közben lassan kiismeri a nagyurak szokásait. Nem paraszt már, de még nem is úr vagy polgár. Becsületessége és hűsége hamarosan mások fölé emeli, azonban őt is érik személyes tragédiák, ő is csak egy falevél a bajban lévő országra lecsapó, sokakat elsöprő viharban. A szerző a valós történelmi tényekhez ragaszkodva beszéli el hősei sorsát, felhasználva az elérhető krónikákat, korabeli leveleket, elemzéseket, történészi munkákat. Fordulatokban gazdag, olvasmányos regénye élethű és hiteles képet fest a XIV. század végi Magyar Királyság történetéről és állapotairól.