A nemzeti kisebbségek problémája iránti érdeklődés a nyugati, döntően angol nyelvű politikaelméleti irodalomban valamikor a múlt század hetvenes éveiben élénkült meg. A teoretikus érdeklődésnek ez a fokozódása egybeesett a Nyugat-Európában ekkoriban bekövetkező „etnikai reneszánsszal”: eladdig asszimilálódottnak hitt kulturális vagy nemzeti közösségek, mint például a bretonok, fölfedezték eleik kultúráját, és tudatos erőfeszítést tettek nyelvük és hagyományaik újraélesztésére. Másfelől ugyanerre az időszakra tehető Nagy-Britanniában is a nemzeti ellentétek végletes kiéleződése, a brit birodalmi gondolat s nemzeteszmény hanyatlása. A politikai gondolkodásnak a probléma iránti érzékenységét ugyanakkor a Nyugat-Európába történő betelepedési folyamat is fokozta. Ennek nyomán megjelentek a nagy nyugat- és közép-európai államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban olyan etnikai közösségek (észak-afrikai arabok, indiaiak, törökök), melyeknek kultúrája szerkezetében is eltért a domináns európai kultúrától, s amelyeknek hagyományai rendszerirn egy illiberális szokásrendszert testesítettek meg. Ezek a csoportok másfelől igen hevesen követelték szokásaik és hagyományaik jogi elismerését. Ez az elméletben jogfilozófiai vitákat eredményezett, illetve felvetette a multikulturalitás problémáját: ti. azt a kérdést, hogy illiberális közösségi hagyományok élvezhetnek-e jogi elismerést a liberális államokban. Noha ezt a jogi megerősítést az említett közösségek a jogalkotásban és a joggyakorlatban ritkán kapták meg, követeléseik ráirányították a figyelmet az egyes európai országokban élő „őshonos” kisebbségek rendezetlen helyzetére is. Minthogy ezeknek a közösségeknek a nyelvhasználatra, anyanyelvű oktatásra, politikai képviseletre, autonómiára stb. vonatkozó igényei nem vetettek fel hasonló, a kulturális másságból fakadó problémákat, követeléseiknek az egyes államok rendszerint helyt is adtak.

A Nyugat napjainkban már nem a békés, a harmonikus életet jelenti, hanem a fény nélküli szakadék mélyét, a lelki sivárságot, a pusztulást, az életösztön teljes hiányát. A Nyugat ma a megtestesült pokol, ahol most minden porig ég, ami évezredeken keresztül épült szellemi és lelki értelemben egyaránt. Az Európát tönkre tevő erők az elmúlt évtizedekben tovább terjeszkedtek Kelet felé. A globalisták Ukrajnán keresztül megkezdték Kelet ostromát, annak a fellegvárnak az elpusztítását, amely tradicionális alapokon nyugszik, és még van benne erő. Alekszandr Dugin ma a fent megnevezett „keleti” világ legjelentősebb filozófusa. Az eurázsianizmus keretében egy olyan gondolatkört élesztett újjá, modernizált, mely nem egyszerű utópia, hanem egy stratégia. A túlélés stratégiája, az ellenállás stratégiája, a győzelem stratégiája. Ezért akarták Alekszandr Dugint minden helyről kitiltani, elpusztítani, lánya meggyilkolásán keresztül megtörni – mondják róla a hívei. Dugin évekkel ezelőtt azt írta: „A világ hamarosan elmerül a káoszban. A pénzügyi rendszer össze fog omlani. Zavargások, etnikai és társadalmi konfliktusok fognak kitörni mindenhol. (…) A jelenlegi rendszer összeroppan és bedől. Ezután az átmeneti időszak után egy közvetlen globális diktatúrát fognak bevezetni. Készen kell állnunk és azonnal el kell kezdeni az ellenállás világméretű megszervezését.” Ma már sokak számára világos, hogy mi következik. A Great Reset transzhumán globális ideológiája csap össze a tradicionális alapokra építkező, az embert középpontba helyező eurázsianizmus erőivel.
Alekszandr Gelevics Dugin (1962) orosz filozófus, szociológus, politológus, a moszkvai Lomonoszov Egyetem volt professzora, az úgynevezett eurázsiai mozgalom újraélesztője. Több tucat könyv és több száz cikk szerzője, a világ legismertebb kortárs filozófusának számít, gondolatai miatt rengeteg országból tiltották ki. Dugin Oroszországot egy „eurázsiai birodalom” középpontjának tartja, amely dacol a nyugati dekadenciával. Helyteleníti a liberalizmust és bírálja a Nyugatot, különösen az USA hegemóniáját. Írásaiban egy olyan „eurázsiai birodalom” körvonalazódik, amely képes megküzdeni az Egyesült Államok vezette nyugati világgal. Dugin támogatja Vlagyimir Putyin orosz elnököt és külpolitikáját.