Az ókori magyar történet divatosabb szóval élve ,,östörténet” a nemzeti múlt ama szakaszával foglal- kozik, amely Kr.e. 3000 körül kezdődik és a jelen időszámítás 895. esztendejével végződik. Ez utóbbi időpontban érkezett be a Kárpátmedencébe a magyarul beszélő népek utolsó nagy hulláma és telepedett le az újonnan szerzett hazában. A magyar östörténet időbeli elhatárolása régi hagyományon nyugszik, de módszertanilag is indokolható. A szóbanforgó időszakaszban ugyanis a történettudomány (az írott okmányok gyér volta miatt) jobban rá van utalva segédtudományai támaszára, mint későbbi szakaszaiban.

Béri Balogh Ádám (1665 körül–1711) kuruc brigadéros, dunántúli középbirtokos nemes. 1709. augusztus végén, a Dunántúl feladásakor követte a kurucokat, majd 1710. július–október folyamán részt vett az utolsó dunántúli hadjáratban. Parancsnoka, Palocsay György tábornok betegsége és távozása után, október 8-ától ő vette át a csapatok irányítását, 1710. október 28-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok bekerítették és elfogták. Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, 1711. január 31-én még Pálffy Jánosnak is szóba hozta a dolgot a vajai értekezleten. A császáriak azonban dezertőrnek és „megátalkodott esküszegőnek” tekintették Baloghot ezért hallani sem akartak a kicseréléséről. Szekszárd mellett fogták el a Habsburgok oldalán harcoló rác határőrök. A hadbíróság végül halálra ítélte, és kivégezték.