A pánszlávizmus egy politikai, társadalmi és tudományos-kulturális mozgalom, amelynek célja a szláv népek politikai, társadalmi és kulturális egységének megteremtése, erősítése…” Rudnay Egyed ‘A pánszlávizmus’ című, ebben a könyvben szereplő írása alapján azonban más szempontból vizsgálja, miszerint a pánszlávizmus életre hívója Mária Terézia, hirdetője és terjesztője a német Johann Gottfried Herder, támogatói a Habsburgok és haszonélvezői a szlávok voltak… Legfőbb célja Magyarország idegen nyelvű, de magyar eredetű és múltú állampolgáraival egy idegen múlt és tudat elfogadtatása volt. Eszközei voltak – az anyagi előnyökön kívül – a magyar múlt lealacsonyítása és megtagadása, amellyel egy időben a szlávok számára egy sohasem létezett, kívánatosan dicső múlt teremtése és elhitetése volt a cél az egész világgal. „Úgy iktatták, tudományos megvitatás nélkül, a pánszlávizmus tanait a bécsi, meg a többi német egyetem tananyagába, ahogy azokat Johann Gottfried Herder terjesztette és lefektette, anélkül, hogy egyetlen ilyen irányú kívánság vagy panasz szláv oldalról elhangzott volna’… A Délvidék elnevezés eredetileg a történelmi Magyar Királyság különböző déli területeit jelölte, ma pedig nem pontosan körülhatárolt földrajzi névként, illetve politikai kifejezésként él. A középkorban egyrészt Magyarország déli vármegyéit (Verőce, Pozsega, Szerém, Bács, Torontál, Temes, Keve), másrészt a Dunán, illetve Száván túli bánságokat (Ozorai, Sói, Macsói, Szörényi) értették alatta. Szent István korában még mint Alvidék volt ismert. A török hódoltság kora után kezdték újra használni a kifejezést, ám a 18. századtól 1920-ig csak Bácska és a Bánság területét, az akkori Magyarország déli részét jelölték vele. A trianoni békeszerződés életbe lépésével, 1920-tól a Magyarországtól Jugoszláviához csatolt területeket nevezték Délvidéknek. A második világháború alatt Jugoszláviától Magyarországhoz visszacsatolt országrészt (Dél-Bácska, Drávaszög, Muraköz és Muravidék) „az anyaországhoz visszatért délvidéki területnek” nevezték. Ugyanakkor a Bánság Romániához került nagyobb részét ettől kezdve már nem értették a Délvidék fogalmába. A mai magyar szóhasználatban a Délvidék alatt – nem pontosan körülhatárolt földrajzi területként – Szerbia északi, Kárpát-medencei részét értjük (Vajdaság, belgrádi régió, Macsói-sík), gyakran Kelet-Horvátországot (Drávaszög, Nyugat-Szerémség) is beleértve. A köznapi beszédben ugyanakkor néha csak szűkebb értelemben, „Vajdaság”-ként említjük. Politikai kifejezésként a „délvidéki magyarokat” vagy a vajdasági magyarokat jelenti, tágabb értelemben a vajdasági, horvátországi és szlovéniai magyarokat