-
-
-
A filozófiai gondolkodás fejlődése
0A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián tartott bölcselettörténeti előadások könyvbe foglalása hallgatóim s a bölcselet iránt érdeklődő keresztény hívők igényeit kívánja kielégíteni. Sokat merítettem a forrásokon kívül – Johannes Hirschberger, Frederic Copleston és Kecskés Pál munkáiból. Az ilyen témájú műben elkerülhetetlen, hogy a maradandó értéket csaknem változtatás nélkül vegye át az egyik szerző a másiktól. Ez a magyarázata a helyenkénti tartalmi, felosztásbeli stb. hasonlóságnak, ott is, ahol nem hivatkoztam névszerint az említettekre. Részben azért nem, mert a tárgyi-tartalmi azonosságot átértelmezi a szempontbeli különbség: a filozófiai gondolkodás fejlődését a mai tomizmus vezető irányzata, a transzcendentális módszer világosságában mutattam be. Nem az okozott gondot, hogy kiről írjak bővebben, hanem hogy kiről rövidebben. Nem volt könnyű a részben már kialakult magyar filozófiai terminológiát a nyelvtisztaság követelményeivel összehangolnom.(…)
Nyíri Tamás -
-
-
Kant prolegomenái minden leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelhetni
0Fordította s bevezetéssel ellátta Alexander Bernát
-
Preludiumok
0Mi a filozófia? – Normák és természettörvények – Kritikai vagy genetikai módszer? – Történelem és természettudomány – Az erkölcsiség – Kultúrfilozófia – A szentséges – Sub specie aeterniato
-
Beszédek és beszámolók
0Az előszót, az összekötő szövegeket és a jegyzeteket írta Albert Soboul.
Robespierre mellett a francia forradalom másik „megvesztegethetetlen” és „feddhetetlen” alakja, a forradalmi terror elméletének megalapozója, Saint-Just szólal meg e könyv lapjain. Nevét jó ismerik a magyar olvasók is, de egyénisége, tettei, törekvései teljességében csak e beszédekben tárulnak fel. Hol lázas szenvedéllyel, hol meg hűvös logikával áradó szavaiból fény derül a köztársaság valamennyi megoldásra váró súlyos problémájára, és elénk tárul a jövőnek, a demokratikus köztársaságnak az az az ideális képe, amelyért a jakobinusok harcoltak. A romantikus regények rejtélyes hőse helyett Saint-Just igazi alakját ismerjük meg. „Sem arkangyal, sem szörnyeteg, sem tigris. Húsból és vérből való ember volt… Mindörökre a II. esztendő forradalmának megtestesítője marad: e kor nagyságának éppúgy, mint ellentmondásainak” – írja Albert Soboul kitűnő előszavában. A beszédek sorozata tragikusan ér véget, a thermidor 9-i félbeszakított beszédben, amely után Saint-Justre a guillotine vár, a francia nép számára pedig az ellenforradalmi terror következik. Üstökösszerű pályája együtt haladt a forradalommal, halálával véget ért a II. év demokratikus köztársasága is. -
Történetfilozófiai írások
0A kötetet összeállította, az utószót és a jegyzeteket írta Mesterházi Miklós
-
Wilhelm von Humboldt válogatott írásai
0A jegyzeteket összeállította és az utószót írta Telegdi Zsigmond
-
A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához
0A társadalomtudós az emberek társadalmi viselkedését tanulmányozza. A viselkedés csak akkor társadalmi, ha szabályok irányítják. A viselkedés tehát nem azonosítható a közvetlenül megfigyelt testi állapotokkal, mozdulatokkal – szimbolikus karaktere, jelentése van. A társadalomtudósnak ezért az a feladata, hogy megértse a vizsgált emberi viselkedés jelentését. S feladatának egyedül akkor tehet eleget, ha abban a fogalmi keretben gondolkodik, amelyben maguk az érintettek gondolkodtak; meg kell tanulnia „nyelvüket”, elemeznie kell fogalmaikat. – Ez a Winch-féle konceptuális elemzés lényege. A szerző a kései Wittgenstein gondolati örökségét kamatoztató analitikus irányzat ismert alakja. Könyvével, mely az angolszász szellemi életben sok vihart kavart, egy analitikus társadalomelmélet alapjait vetette meg. Gondolkodásmódjára Max Weber megértő szociológiája és Robin George Collingwood szellemfilozófiája gyakorolt még nagy befolyást.
-
Max Weber Amerikában
0Az itt közölt szöveg első négy fejezete 1987/88-ban keletkezett. Akkoriban úgy gondoltam, a munka érdemi része ezzel tulajdonképpen készen van: csak egy rövid bevezetővel és a tanulságokat összegző konklúzióval akartam kiegészíteni a kész szöveget. Másképpen alakult. Az 1988/89-es tanévben az Egyesült Államokban dolgoztam. Az ott tartott előadásaimat követő viták és az amerikai kollégákkal folytatott beszélgetések ráébresztettek, hogy a munkát folytatnom kell. Az első négy fejezetben a weberi eszmék német gyökereit, valamint Weber hatástörténetét (e hatástörténet kerülőútjait) vizsgáltam az angolszász világban, de az angol-amerikai társadalomtudomány Weber-recepcióját – a weberi eszmék termékeny hatását az amerikai szociológiára – nem tárgyaltam. Be kellett látnom, hogy e nélkül írásom egyoldalú. Ezt az egyoldalúságot próbálja leküzdeni a második rész két történeti fejezete. A történeti fejezeteknek természetesen nem az a céljuk, hogy a korábban elemzett torzításokat illusztrálják: a második részben egyszerűen megpróbáltam nyomon követni Weber hatását és az amerikai Weber-irodalom kibontakozását a kezdetektől egészen a 60-as évekig (ami időben nagyjából egybeesik az első fejezetben tárgyaltakkal). A 60-as évektől máig terjedő időszak részletes bemutatására nem vállalkoztam: csupán a fő irányokat jeleztem az utolsó – konklúziókat és kitekintéseket tartalmazó – fejezetben. Tudom, hogy ezzel még korántsem teljes a kép, de nem is törekszem teljességre. Munkámmal semmiképpen nem a Weber monográfiák számát kívánom szaporítani: a szövegben szereplő Weber-értelmezések fordítói munkám melléktermékei – annál nem többek, de nem is kevesebbek. (a szerző)
-
Tanulmány a szabadságjogokról
0„A második világháborút követő időszak-ban Párizsban két értelmiségi szellemi és személyes párbajt vívott… Az egyik Jean-Paul Sartre egzisztencialista filozófus, a másik Raymond Aron szociológus és politikai kommentátor volt. Az első, mintegy 25 éven át tartó szakaszban Sartre, akinek nagy tehetsége volt a túlzó megfogalmazásokhoz és erkölcsi dilemmák dramatizálásához uralta a vitát, Aront mint a Nyugat védelmezőjét… gúnyolták. Az utóbbi másfél évtizedben elhalványodott Sartre neve, Aron viszont annak a francia liberalizmusnak a megtestesítőjeként jelent meg, mely szinte egyeduralkodóvá vált a valaha marxista ortodoxia uralta szellemi harctéren.” Daniel Bell
-
-
-
-
A morál genealógiája
0Nietzsche egyik fő műve, melyben elemzi az általa „főellenségnek” tekintett újkori morált, annak kialakulását, s máig ható érvényű megállapításokkal szolgál a modern korról. A kötetet a fordító tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus is segíti az olvasót.
-
Hajnalpír
0Nietzsche egyik főműve, melyben megkezdi támadását az újkor morálja ellen. A kötetet a fordító tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus is segíti az olvasót.
„Az igazságnak szüksége van a hatalomra. – Az igazság önmagában egyáltalán nem hatalom, – bármennyire is szokásuk a felvilágosodás szépelgő híveinek ennek ellenkezőjét hajtogatni! – Ehelyett inkább a maga oldalára kell vonnia a hatalmat vagy a hatalom oldalához csapódnia, máskülönben újra és újra pusztulás lesz a sorsa! Ez már elégszer és több mint elégszer bebizonyosodott!”
„Az erkölcsi világrend tévhite. – Nem létezik semmilyen örök szükségszerűség, amely azt követelné, hogy minden bűnért bűnhődni és fizetni kell – rettenetes és csak a legkisebb mértékben hasznos tévhit volt az, hogy ilyen létezik -: mint ahogy az is tévhit, hogy minden bűn, amit annak éreznek. Az embereket nem a dolgok zavarták meg ennyire, hanem az olyan dolgokról alkotott vélemények, amelyek egyáltalán nem is léteznek!”
„… Valaki, aki még őszintén hisz a felülről jövő megvilágosodásban, a mágiában, a kísértetlátásokban és a varangyos béka metafizikai rútságában!” -
Jegyzetek a kései hagyatékból VI.
0A töredékes anyagot a fenti szempontoknak megfelelően kívántuk megjelentetni hat kötetben az alábbi tematikus csoportosításban:
I. kötet: a kereszténységről.
II. kötet: a nihilizmusról és az emberfeletti emberről.
III. kötet: a hatalom akarásáról és az örök visszatérésről.
IV. kötet: a morálról.
V. kötet: az élet princípiumáról.
VI. kötet: a dekadenciáról.
Az első öt könyv már korábban megjelent, a hatodik pedig a jelen kötet anyaga. -
Jegyzetek a kései hagyatékból IV.
0Az Attraktor kiadó Nietzsche-sorozatának újabb kötete. A szerző kéziratos hagyatékában, amely Nietzsche elméjének elborulása előtti jegyzeteit is tartalmazza rengeteg fontos szöveg maradt meg, melyeket már nem volt ideje kötetbe rendezni. Később több, mint utólag kiderült: torzított, manipulált szövegű kiadás készült ezekből a töredékekből, ám néhány éve hozzáférhető a jegyzetek betűhív, kronologikus, változatlan szövege. Ezekből válogattuk ki a legfontosabbakat, mégpedig tematikus csoportosításban. Az ötödik kötet élet moráljának filozófiájával, az életigenlés etikájával kapcsolatos töredékeket tartalmazza.
-
Jegyzetek a kései hagyatékból I.
0„Mi az, ami ellen küzdünk a kereszténységben? Az, hogy meg akarja törni az erőseket, az, hogy le akarja lohasztani a bátorságukat, kihasználni rossz óráikat és fáradságukat, az, hogy nyugtalansággá és lelkiismereti gyötrelemmé akarja átváltoztatni büszke biztosságukat…” „Mi a boldogság? – Annak az érzése, hogy a hatalom növekszik, hogy egy ellenállás legyőzetik.”
-
Jegyzetek a kései hagyatékból V.
0Előadásomban kerültem a szisztematikus formát és a problémák teljességét, mert könyvem se nem kézikönyv, se nem bevezetés a filozófiába. Értelmes emberekkel akartam beszélgetni, s mintegy hangosan gondolkodni filozófusokról és filozófiáról. Persze ezt nem tehettem meg úgy, hogy magam is színt ne valljak, hová húz a szívem és hol tart fogva a meggyőződésem. Hiszen a filozófiában már maga az a legteljesebb színvallás, ki mit tart filozófiának. S nem írtam hiába, ha olvasóim szintén megpróbálják megoldani ezt a kérdést a maguk számára…
-
Jegyzetek a kései hagyatékból III.
0Fő törekvésem az volt, hogy a filozófiának az ethosába, – mondjuk így – a levegőjébe vezessem be az olvasót. Azután átadom a szót maguknak a nagy filozófusoknak, s elértem célomat, ha könyvemet letéve, az olvasó ezeknek a nagy gondolkodóknak könyveit veszi elő.
-
A filozófia kis tükre
0Ez a könyv nem filozófusoknak készült, noha a filozófiáról szól. Olyan embereknek szántam, akik teljesen idegenek ettől a tudománytól, s legtöbbjük bizonyosan Pascal-lal tart, hogy „mit se törődni a filozófiával: ez az igazi filozófia”. Feladatom azonban éppen ezért még jobban izgatott. Hogyan adjak képet az ilyeneknek a filozófiáról úgy, hogy abban mégis a saját arcvonásaikat ismerjék fel, amikre eddig nem figyeltek? Szerettem volna nekik megmutatni, hogy a filozófiához mindenkinek van köze, annak is, aki elfogadja, meg annak is, aki eldobja.
-
-
A boldogságról
0„Dicsőség Allahnak, mert jótéteményeivel Ő tette tökéletessé teremtményeit, prófétáit Ő halmozta el különleges adományaival. Dicsérem Őt azért, amit ránk áraszt bölcsességéből, és kérem jutalmát kiemelkedő harcosai számára, áldását prófétájára és annak családjára.
Akinek lelkébe Allah magasra törő célokat ültetett és akit abban a szerencsében részesített, hogy látása élet lehet, jogosan akar minden erényből részesedni, gondosan szem előtt tartva minden igaz dolgot, hogy arra a fokra emelkedhessék, ahol tanára volt…
Elmondom, hogy miben áll és milyen az emberi boldogság, továbbá, hogy mi az a boldogság, amelyben az emberek mint az emberi nem tagjai részesülnek, és mi az a boldogság, melyet fáradságos munka árán közülünk csak néhány buzgó ember érhet el…” -
Mózes – Michelangelo Mózese
0Nem könnyű vállalkozás elvitatni egy néptől azt a férfit, akit legnagyobb fiának tisztel, különösen, ha az ember maga is ehhez a néphez tartozik. De nem lehet olyan érv, mely rábírhatna, hogy állítólagos nemzeti érdekeket elébe helyezzek az igazságnak, és különben is, a tények felderítése, megvilágítása csak haszonnal járhat. Mózes, az ember, a zsidó nép szabadítója, törvényhozója, és vallásalapítója, olyan régmúlt idők alakja, hogy vele kapcsolatban okvetlenül felmerül a kérdés: vajon történelmi alak volt-e, vagy csupán a monda szülötte? Ha valóban élt, ez az időszámításunk előtti XIII., talán XIV. században lehetett, nincs más adatunk róla, mint a szent könyvek és a zsidók írásba foglalt hagyománya. Ha tehát nem is tudjuk teljes biztonsággal eldönteni a kérdést, a történetírók nagy többsége mégis amellett foglalt állást, hogy Mózes valóban élt, és a személyéhez fűződő kivonulás Egyiptomból valóban megtörtént. Joggal állítják, hogy Izrael népének későbbi története érthetetlen volna, hogyha ezt a feltevést nem fogadnók el. A mai tudomány általában sokkal óvatosab lett és sokkal kíméletesebben bánik a hagyománnyal, mint a történelmi kritika kezdeti időszakában. Előrebocsátom, hogy nem vagyok műértő, hanem laikus. Gyakran észrevettem, hogy egy műalkotás tartalma jobban vonz formai és technikai sajátosságainál, amelyeknek pedig a művész elsőrendű fontosságot tulajdonít. A művészet számos eszköze és egynémely hatása iránt tulajdonképpen hiányzik belőlem az igazi megértés. Mindezt meg kell mondanom, hogy biztosítsam a magam számára e kísérletem elnéző megítélését. Ámde művészi alkotások, kiváltképp költemények és szobrok mindig is erős hatást gyakorolnak rám, a festmények némileg ritkábban. Az ilyen művek arra indítottak, hogy megfelelő alkalmakkor hosszan elidőzzem előttük, próbálván a magam módján megragadni őket, azaz érteni akartam, hogy miben áll hatásuk. Ott, ahol ezt nem tehetem, például a zene esetében, csaknem képtelen vagyok élvezni a művet. Racionális vagy talán analitikus hajlamom berzenkedik ellen, hogy valaminek a hatása alá kerüljek, és közben ne tudjam, hogy mi hat rám, mi az, ami elragad.
-
-
-
-
-