A “Már lángolt, amikor ráfeküdtem ” című nagy sikerű könyv szerzőjének legújabb kötete. Munkájának különös címe azt a lelkiállapotot idézi fel, melynek e szavakkal is szokás hangot adni: “Ajajj!”, “Húha!” … s amelyek a legritkább esetben fejeznek ki elégedettséget. Soha semmi nem tökéletes, így aztán a legnagyobb jó szándék is felesleges, sőt talán mulatságos is. Ez a könyv az élet soha-nem-tökéletes voltát dicséri, miközben nagy-nagy jóságok helyett olykor valami apró, mulatságos komiszságot vesz górcső alá.

E könyv hét évvel ezelőtt jelent meg először, Londonban. A szöveghez magához nincsen semmi hozzátennivalóm és nincs belőle semmi elvennivalóm. Nem mintha minden szavát helyeselném, vagy ma is ugyanígy írnám meg. Lehet, hogy rosszabbul; lehet, hogy csak másként. De egy hétéves könyv már felnőtt, éli a maga világát a maga egyéniségének megfelelően, és a szerző, ennyi idő után, ugyanúgy nem változtathat rajta, amint az apa nem változtathat felnőtt gyermeke képességein, vagy jellemén. És úgy érzem, nem is illik, hogy változtatni próbáljon. Szeretnék azonban néhány szót szólni e könyvhöz való viszonyomról. A szerző és könyve viszonyát az apa és gyermeke viszonyához hasonlítottam, nem túlzott eredetiséggel. De ha a hasonlóságok nyilvánvalóak is. a különbségek sem lényegtelenek. Persze szeretem e könyvet, mert sokat köszönhetek neki. De volt egy idő – néhány év – amikor nem szerettem. Vele arattam első úgynevezett sikeremet; ő nekem köszönheti, hogy él, én talán neki. De szeretem e könyvet azért is, mert őszintén és szívvel írtam. Minden apa, – ha ezt nem is tudja vagy nem is meri bevallani – elsősorban önmagát szereti gyermekében. Én is azért szeretem a művet, mert hasonlít rám. Szeretem, mert én is benne vagyok. De itt véget ér az apa és gyermeke közötti párhuzam. Az apa rendszerint eltartja gyermekét; a nyomtatott újszülöttnek viszont illik eltartania atyját. Azután a kezdő apa első gyermeke esetleg lehet sokkal sikerültebb, mint az összes többiek. Gyakorlat az apaságban nem teszi az embert sikerültebb és sikerültebb gyermekek nemzőjévé. Talán a szerzőt sem teszi a gyakorlat szükségszerűen jobb iróvá. De míg az apa elfogadja e tényt, a szerző felháborodottan visszautasítja. Azt hiszi, hogy tanult valamit. És ez volt egy ideig keserű panaszom e könyv ellen…

A nagy történelmi események néhány mozzanata elevenedik meg előttünk a könyv lapjain. Olyan történeteknek vagyunk a tanúi, amelyek nem kerülnek nem kerülnek rá a történelemkönyvek lapjaira, a nagy történeti folyamatok megértéséhez azonban nélkülözhetetlenek. Így kerül szó a történelem első inflációjáról; azokról a belső harcokról, amelyek a római köztársaságot a császárság felé vitték; a világ első szívműtétéről; Mithridatész haláláról; a Dreyfuss-perről; a francia flotta pusztulásáról a II. világháború alatt; Madrid csodával határos megvédéséről a spanyol polgárháborúban; és még sok más történelmi érdekességről. Érdekes történelmi események izgalmas képeit adja a könyv, amelyet mindazoknak ajánlunk, akik szeretnek búvárkodni a múltban.

E kötet teljes anyaga saját kertemben termett. Itt-ott persze, odébb toltam a kerítést… Tisztelt Bíróság! Beismerem, hogy penészgombaként elburjánzó humorom kitűnő táptalajra lelt a nagy elődök árnyékában. Miért éppen a mauritiuszi Dodó madárra esett a választásom? Mert éppen arra jártam… És eképp kívántam felhívni a világ figyelmét a kihalt állatok védelmére. M.T. Tudjuk, a Pesti Kabarét nem hazudtolva meg, Kolozsvár is a kelet-európai humor egyik fellegvára. Az isteni Bajor Andor és az úgyszintén isteni Sinkó Zoltán nyomában Marosán Tamás a Romániában íródó humoros irodalom legfrissebb és legerőteljesebb hajtása. Francois Bréda

Ez egy szótárjel: ~ Csak azért mondjuk, hogy a kedves olvasó ne lepődjön meg, ha sok ilyet talál: ~ Lexikonokban, szótárakban a szócikkek címszavait csak egyszer írják ki teljesen, azután már végig a kezdőbetűvel és a ~ jellel rövidítik az ismétlődő kifejezéseket. A T. Olvasó vegye úgy, hogy szótárt olvas. Vagy tudja be a szerző lustaságának. Vagy azon apró játékosságok egyikének, amelyek ebben a retrószótárban fölfedezhetők. Az öt évvel korábbi könyvhöz képest megduplázódott a címszavak mennyisége. A múltról (régebbi átkosokról) szólnak ironikusan, játékosan, személyes emlékek sokaságával – a múlt század ötvenes-hetvenes évek eseményeiről, alakjairól, tárgyairól, amelyekre a fiatalabbak (a többség) nem emlékezhetnek, az idősebbek pedig visszamosolyoghatnak rá. Idősnek-fiatalnak szórakoztató, bármennyire szubjektív is ez az öt évvel ezelőttihez képest duplájára nőtt szótár, melynek számos szócikkét a 168 Óra is közli.

Itt kezdődik. Tisztőtt Mártony sógor lyó egésségöt és hasoló lyókat kivánok, továbbá hazaérköztünk szöröntsésen, és mán várt éngöm az nagy kék billogos levél, Balogh Imre sógor irta Amerika országbul, hogy aszondi mán ű nem szögéynködik többet ezön a világon, mert ott oljan fődet tanáltak akibe arany teröm, valóságos tiszta lyóféle arany, ugy teröm akár az kompér, hogy darabokban hever úton útfélön, de máskülönben msot kutyául van dóga, mivelhogy a Zindi Jánsook rabul ejtötték, oszt nem bir kiszabadulni, pedig nintsenek sokan, oszt attul tart, hogy möghizlalik oszt mögöszik, hát aszondi küggyünk néki 100-áz forintot a kivel kiváltakozhassék az rabságbul. No ez a levél nagyon föl zavarta nálunk a vizet, a zasszonyok úgy réttak mint az ápor esső a zegész faluba, hát gyülést hittam öszve az kösségházára, oszt mondok mit tögyünk embörök, mert láma zsidónk is ibzonyiti, hogy valóságos szent igaz, még a nevit is ösmeri a hejnek, Laskának vagy Balaskának vagy minek hijják ott azt a vármögyét, ahun a zarany teröm.