A híres és népszerű regény kilencedik kiadását tartja kezében az olvasó. Sikerére mi sem jellemzőbb annál, hogy az idők folyamán Tersánszky J. Jenő Kakuk Marcija jelképes alakká növekedett, és sajátos egyedülállóságában a magyar irodalom kimagasló személyisége lett, rangos ember a regényhősök sorában, jóllehet csak egyszerű piaci polgár volt – azaz csavargó. Nem voltak nagy tettei, jelleme sem éppen makulátlan, mégis meghódítja az olvasó szívét, mert az őt körülvevő szennyes világban Kakuk Marci a maga módján megállta a helyét, még ha a törvényes erkölcsök erkölcstelen képviselői szemében csak afféle „törvényen kívüli” gyanús elem volt is.

Az utoljára több mint húsz éve megjelent kötetben Tar Sándor huszonhat írását olvashatjuk három ciklusba rendezve. A történetek a szerző szociográfiájának és megrendítő, de a humort sem nélkülöző prózájának legfényesebb pillanatait idézik. Tar mindent tud, amit mesterségéről tudni lehet és tudni érdemes: nemcsak a világot, az abban élő embert is ismeri, emellett mesterien szerkeszt, prózájában a különböző elemek remekül ötvöződnek.

Egy király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami – VII. Olivér exkirály.

Mi ​nem lehet egy Dürer-könyv – ha szépirodalmi jellegű – a XX. század vége felé?
Az író, Szentkuthy szerint:
„1. Nem lehet a 30-as évek táján divatba jött „regényes életrajz”, afféle biographie romancée, nem lehet pedig azért, mert ez a fajtalan műfaj, melyre az irodalomtörténet méltán hengerítette rá a sírkövet, az ónaturalista, ópolgári szabványregény elavult szellemében és elavult eszközeivel dolgozott…

A Magyar Írók Egyesülete Lyukasóra-könyvek sorozatának új kötete Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, a nemzet művésze 90. születésnapját köszönti. Ebben a kötetben az életmű jelentős darabjai közül öt írást jelentetünk meg. A különböző időben és helyszínen játszódó történetek, szóljanak bár francia hadifogságról, az ötvenes évekbeli katonáskodásról, a balatoni szőlőhegyen élő asszony tragédiájáról, párizsi szerelmes napokról vagy egy öreg pincérről, valójában mind a magányból való menekülés változatai.

A ​hászidizmus, a XVIII. századi misztikus hagyományra, a kabbalára épülő pietista jellegű vallási mozgalom sajátosan kelet-európai fejlemény. Magyarországon belül főként Szabolcs-Szatmár megyében szerzett egykor híveket. Értékeit Martin Buber fedezte fel a világ, számára, aki egyetemes emberiséget és az egész zsidóságot gazdagító kulturális kincset formált belőle. Szabolcsi Lajos (1889-1943) költő, író, az Egyenlőség című zsidó lap főszerkesztője. Novellái a sajátosan magyar hászid hagyományt kívánják megteremteni.

Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást.

Szabó Magda két regénye, a Freskó és A szemlélők olvashatóak a könyvben.