A magyar történelem egy ritkán emlegetett epizódjára vet fényt a jogász szerző helytörténeti munkája, amely a szülőfaluja, a Veszprém megyei Csót község határában 1915 és 1923 között fennállt hadifogoly- majd leszerelő tábor történetét dolgozza fel. A hajdani közlegelő területén felépített, szinte önálló városként működő barakktábor több mint tízezer ember befogadására volt alkalmas. Az első világháború alatt főként lengyel, orosz és olasz hadifoglyokat őriztek benne, 1918–1919-ben rövid időre az Erdélyből menekülőknek adott menedéket, majd leghosszabb ideig leszerelő táborként működött, először ide érkeztek meg a nyugati és főleg az Oroszországi hadifogságból kiszabaduló magyarok. A Hadtörténeti Levéltár dokumentumai és egyéb levéltári források mellett az egykori szemtanúk (táborlakók és a táborban dolgozó helyiek) visszaemlékezéseit is felhasználó kis kötet személyes hangvételű mozaikokban mutatja be a tábor történetét és működését. Az adatgazdag kiadvány többek között közli a táborban elhunyt olasz katonák listáját, valamint részletesebben foglalkozik a leszerelő táborban folyt államvédelmi tevékenységgel, amely a „kommunistagyanús” személyeket próbálta kiszűrni – nem egyszer erőszakos eszközökkel – a hazatérő hadifoglyok sorából. A tábor emlékét megidéző irodalmi szemelvényekkel gazdagított, számos fekete-fehér és színes fotókkal illusztrált könyv függelékében egy 1943-ban megjelent összeállítást ad közre újra, amely a tábor – ma már sajnos igen elhanyagolt állapotban lévő, de megőrzésre méltó – sírkertjének adatait tartalmazza. A kiadvány elsősorban helytörténeti érdekességű, de az első világháború kora iránt érdeklődőknek is ajánlható.

Az RMC REFORMS’ Management Center „Hogyan történt?” címmel könyvsorozatot indít. A T. Olvasó kezében levő könyv a sorozat első kötete. A sorozat célja az, hogy a T. Olvasókat olyan eseményekkel ismertetssük meg, amelyek után érezhetően nagy a közvélemény érdeklődése. 1942. augusztus 20. 5 óra 7 perc Horthy István és kora-eltérő megközelítésben c. kötet műfaját tekintve dokumentumgyűjteménynek, forrásanyagösszeállításnak nevezhető. A felhasznált anyagok különböző világnézetű, eltérő társadalmi helyzetű írók és nyilatkozók nézetét, álláspontját tükrözik. A kötet összeállításánál kiinduló szempont volt a tárgyszerűség, a tényszerűség, annak bírálata nélkül. A nézetek ütközése közben a T. Olvasó a tényekből maga ítél, véleményét így sajátjának tekintheti. Azt azonban látni kell, hogy nemzeti múltunkról információt adni kötelesség. Nem kerülhetjük el akkor, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Mindez segíthet abban, hogy tudatunkban legyőzzük a téves egyszerűsítéseket. Nem vállalkozik a könyv a második világháború, azon belül a második magyar hadsereg tevékenységének elemzésére és értékelésére, mert azt már mások szakavatottan elvégezték. Arra viszont vállalkozik, hogy ezúttal is emléket állítson annak a kétszázezer magyar katonának – köztük a repülősöknek is -, akik közül csak minden mások szakavatottan elvégezték. Arra viszont vállakozik, hogy ezúttal is emléket állítson annak a kétszázezer magyar katonának – köztük a repülősöknek is -, akik közül csak minden negyedik tér vissza családjához. A második magyar hadsereg harcrendjébe volt beosztva egy repülődandár is, amihez mintegy 100 különböző típusú és rendeltetésű repülőgép tartozott. A hadseregen belül elitnek számítottak. Itt teljesített szolgálatot Horthy István repülőfőhadnagy is, aki 1942. VIII. 20-án harci feladatának teljesítése közben 38 éves korában életét vesztette. Fiatal feleségét, másfél éves kisgyemeket hagyott hátra. Egy volt a százötvenezer katona közül, akik nem térhettek haza. Miért foglalkozik munkánk éppen Horthy Miklós repülőfőhadnaggyal? Többek között azért, mert ő az akkori Magyarország második legmagasabb közéleti tisztségét is betöltötte, kormányzóhelyettes volt. A frontról történő visszahívás már megtörtént, amikor életét vesztette. Halálának körülményei talán még ma, 46 évvel a történtek után sem tisztázottak teljesen. De mégis „hogyan történt”-ek az események? Horthy repülőfőhadnagy végülis merénylet áldozata? Vagy részegen akart repülni? Vagy talán rossz pilóta volt? Vagy a tragédiához vezető különböző körülmények együttes és váratlan fellépéséről van szó? Erre a kérdésre keressük a választ könyvünkben és T. Olvasónk a könyvben összegyűjtött információk birtokában maga tudja a választ megadni. Az eltérő nézetek képviselői azonban megegyeznek abban, hogy őt is a tragikus sorsú magyar hadsereg áldozatai között kell számontartani, azok közé tartozott, akik a legdrágábbat, életüket áldozták az egykori Magyarország vélt érdekeiért. Abban is egyetértés van, hogy Horthy István is sokat tett a magyar repülés fejlesztéséért, amivel a könyv is foglalkozik. Időszerű erre utalni akkor, amikor 1989. X. 14-én lesz 80. éve annak, hogy a Budapestre látogató Blériot-tal először emelkedett magyar földről ember a levegőbe!