-
Az elveszett paradicsom
0Az elveszett Paradicsom, amely teljes terjedelmében került most az olvasó kezébe, a Sziriat oszlopai ikerdarabjának, bizonyos tekintetben előzményének, bizonyos tekintetben folytatásának tekinthető. Írásaihoz a Sziriat oszlopai után a szerző azonnal hozzákezdett, s már 1947-ben részletet közölt belőle, de a művet később kibővítette, többször átírta, az ezerkilencszázhetvenes évek elejéig dolgozott rajta. A Sziriat oszlopai »kiegészítőjének« tartotta ezt a művét Várkonyi Nándor, és így jellemezte: »Az elveszett Paradicsom a régi ember világképét tárja fel, s igyekszik rekonstruálni a szellemi és lelki alkatot, amely ezt a világképet megalkotta, és mítoszaiban ábrázolta.« A tízrészes mű látszólag a modern természettudomány eredményeit használja tételeinek igazolására, megközelítése azonban valójában »mágikus«, igazi forrásai a mítoszok, vizsgálódásának módszere a mítosz-kutatás és -értelmezés. Alapkérdései: Az anyag eredete? Ki az ember? Az ember helye a természetben? Milyen volt az ember-lét őrségi állapota? Milyen volt a régi ember istenképe? Káosz és Kozmosz? Paradicsom és bűnbeesés? Várkonyi a monista-materialista fejlődéselmélet helyett teremtő és teremtett lényt feltételez. Emberképe mind a marxizmus, mind az egzisztencializmus emberképétől idegen; szerinte az ember kozmikus meghatározottságú lény; s a régi ember bensőséges viszonyban élt a természettel, a világgal. A mű legizgalmasabb részei azok, ahol a szerző a különböző népek mítoszait, a paradicsom- és a vízözön-mondákat, a teremtés- és bűnbeesés-mítoszokat vizsgálja és elemzi.
Várkonyi Nándor számos megsejtése bizonyításra vár, hipotéziseit, intuícióit minden bizonnyal igazolni vagy cáfolni fogja a jövő. Művének alapgondolata azonban változatlanul időszerű: „hogyha harmonikusan akarunk élni, a Kozmoszt újra meg kell teremtenünk magunkban, újra át kell élnünk.”
Tüskés Tibor -
Az Est hármaskönyve 1933
0A kötetben megtalálható:
Baba ír (Kis regény), írta: Lakatos László, a rajzokat készítette Molnár C. Pál -
Katonacsillag megfordul… I-II.
0A mű „A Pirossipkás kislány” és „A hadtest hű marad” c. történelmi regények folytatása. A schwechati vereséget követően Görgey hadserege 1848 őszén – „Toronypiktorral” soraiban – folyamatos utóvédharcokban kényszerül Pest felé, majd télen a főváros feladására kényszerül. A keserves időszakot a híres Guyon-féle branyiszkói áttörés zárja le, amely egyben a dicsőséges tavaszi hadjárat nyitánya is.
-
Magyar népmesék I-III.
0A meséket válogatta és jegyzetekkel ellátta: Dégh Linda, Kovács Ágnes
-
Egy ördögűző tapasztalatai
0Nagy örömmel írok néhány szót Gabriele Amorth atya könyve elé, aki számos éven át volt értékes segítségem az ördögűzői szolgálatban. Néhány itt leirt történetet együtt éltünk át, és osztoztunk az aggodalmakon, a fáradságon, a reménykedésben és a hozzánk forduló szenvedő emberek szolgálatában.
Azért is örülök e könyv kiadásának, mert bár az utóbbi évtizedekben rengeteget írtak a teológia csaknem minden területén, az ördögűzésről mégis csaknem teljesen megfelejtkeztek. Talán a témával foglalkozó írások és az érdeklődés hiányára vezethető vissza az a tény is, hogy még a szertartáskönyvben is az idevonatkozó fejezet az egyetlen olyan rész, amit nem igazítottak a zsinat utáni előírásokhoz.
Ugyanakkor az „ördögök kiűzése” szolgálatának fontossága egyértelműen áll előttünk az evangéliumok, az apostolok működése és az Egyház története alapján…
P. Candido Amantini -
Sirály
0Márai új regénye a mai háború fülledt és izgatott légkörébe vezet. A férfi, aki tud valamit, akinek titka van – a miniszter bizalmasa egy délelőtt találkozik végzetével, egy különös nővel. Ez a nő valóságos hasonmása egy másiknak, annak, akit a férfi szeretett és aki érthetetlenül öngyilkos lett. A dráma egyetlen nap alatt pereg le, vagy inkább egyetlen éjszakán. A férfi elviszi operába az ismeretlen lányt, aztán fölviszi lakására, nem holmi szerelmi kaland vágyával, hanem azért, hogy egy hatalmas és forró párbeszédben tisztázzák külön utakon haladó s mégis végzetesen egymás felé tartó életük, az egész élet, a rejtelmes sors kérdéseit. A férfi azt a döntő titkot tudja, amelytől a háború függ, a nő pedig ezt a titkot akarja megtudni tőle, s a végén meg is tudja, akkor, amikor már semmi hasznát nem veszi, mert az ő életük túlemelkedett ezen a titkon, túl azon, amit az események hoznak és amin országok sorsa áll. A lánynak idegen neve van, északról jön, mint a Duna madarai, a sirályok; ha magyarra fordítjuk nevét, „Egyetlen Hullám”-nak hívnák, és ez a név jelkép: az az egyetlen hullám, amely egy választott pillanatban, túl álmon és szenvedélyen fölragadja és magasba emeli életünket. A háttérben rejtelmes kém-figurák vonulnak fel, egy másik drámát sejtünk, s e két szálat fölényes művészettel szövi lebilincselő, izgalmas remekké az író.
-
Egyenes úton
0Ebben a címben van egy kevés dac, mert jő néha a dac, kárpótló ereje a küzdő férfinak. Azok, akik távolról látnak, vagy nem tudnak a magam egészében látni és különösen azok, akik nem akarnak annak látni, ami vagyok, következetlenséggel, elpártolásokkal, állhatatlansággal vádolnak. Pedig egész pályám, a zsenge gyermekkor küszöbétől fogva, egyetlen egyenes út egyetlen mozgató akarattal, egyetlen hívó céllal. Ez a cél: szerencsétlen balek fajom hozzájuttatása az élet asztalához, ahhoz a történelmi helyhez, melyet ezeréves súlyos európai munkájáért megérdemel. Konzervativizmus és radikalizmus, liberalizmus és szigorú faji elzárkózottság, kapitalizmus és szocializmus, agrárizmus és merkantilizmus, minden izmus, minden párt és minden vélemény tőlem, az egyéntől, a csak magában élő egyestől egyformán távol és egyenlően közel van. Én, mint egyén, éppen olyan képtelen volnék bármilyen ista, vagy bármilyen prozelita lenni, mint ahogy a napsugár nem tudna csak zöld, csak piros, vagy csak sárga lenni…
Szabó Dezső -
Karácsony Kolozsvárt
0Amint átmentem napjaim egyik gyümölcstelen pusztáján: találkoztam egy magános sírással. Ránéztem, és mintha már az én sírásom lett volna. A mindig új és mindig azonos századok egy örök testvérarcát hozta belém.
És akkor ezt a feladatot adtam fel magamnak: Beteszem ezt a sírást egy teljesen képtelen mesébe, melyben egytől egyig létezhetetlenül lehetetlen alakok szerepelnek, melynek minden eseménye, képe, mozdulata soha meg nem történt, soha sehol fel nem található képzelgés. Vajjon ezek a lehetetlen és valószínűtlen képzelet-cirádák át tudják-e muzsikálni más anya gyermekeibe ezt a nagyon emberi, mély gyökerű, időtlenül örök sírást? Sikerült-e, ítéljék meg mások. Mert én már nem ítélek, nem állítok és nem tagadok. Letettem az akarat hősi vértjét és felvettem az alázatosok köntösét. Életem, fájdalom, megszámlálható hátralévő napjait szerénységi dömpinggel töltöm s már e művecske mottóiban inflációt adtam belőle. Mert aki ott ül már a deltánál és hallja már az örökre elvivő habok zúgását, aki hallotta már sírni az emberi szenvedés minden Stradivariusát és látta az emberi nyomorúság minden arcát: az összetöri a tükrét. Mert olyan tükörben látja magát, melyet lehellet meg nem ver, hazug szemünk hazuggá nem tehet…
Szabó Dezső -
-
Fehér ég alatt
0Elizabeth Kolbert Pulitzer-díjas újságíró könyvében alaposan szemügyre veszi az általunk teremtett világot, olyan módszereket és szakembereket bemutatva, akik Földünk különböző pontjain újszerű, sokszor meghökkentő megoldásokat kínálnak az emberiség által előidézett környezeti problémák orvoslására. Megismerhetjük például a folyószabályozás okozta természeti károkkal küzdő mérnökök újításait, azokat a biológusokat, akik a világ legritkább halait igyekeznek megvédeni a kihalástól, olyan vegyészeket, akik a levegő széndioxid-tartalmát kőzetté alakítják, vagy azokat a fizikusokat, akik a légkör mesterséges hűtésének módszerein dolgoznak, amivel egyszer talán fehérre festik az égboltot is.
Kolbert szerint az emberi civilizáció nem más, mint tízezer éve tartó kísérlet a természeti erők uralására. Könyvében merőben új megvilágításba helyezi az emberi tevékenység mostani lépéseit: véleménye szerint ugyanazok a beavatkozások kínálhatják a – korántsem kockázatmentes – megoldásokat, amelyek egykor bolygónk élővilágát veszélybe sodorták.
A számos díjjal elismert kötet egyszerre inspiráló, elgondolkodtató és sötét humorral átszőtt látlelete azoknak a kihívásoknak, amelyekkel a közeljövőben mindannyiunknak szembe kell néznünk. -
Sorsátültetés
0A csepeli születésű (1943), Kolozsvár-Napocán élő romániai magyar prózaíró második novelláskötetét veheti kézhez az olvasó. Első kiadói jelentkezése (Légyfogás kézzel és csapóval. Novellák, karcolatok. Kriterion, 1980) határozott érdeklődést keltett hazai írói és olvasói körökben. Jelen kötetének egyik novellája szintén díjat nyert egy országos irodalmi versenyen. A nemzedéktársainál mintegy tíz évvel később jelentkező, a negyven felé közeledő író „hendikep”-je tulajdonképpen írásművészetének javára válik: novellái mélyebb életismeretről, érettebb világszemléletről, egyéni látásmódról tanúskodnak. A szereplők szenvedélyes szembesítése, különböző nemzedékek és korok erkölcsének szépítés nélkül való bemutatása jellemzi Mátyás B. Ferencet, írásmódját, stílusát pedig a kendőzetlen őszinteség, a szenvedélyesség, a kemény szókimondás. Az élet érdesebb, durvább oldalát is ismerő és ábrázoló szerző tolla időnként egy-egy frappáns fordulat, remek hasonlat találó elhelyezésével azt is elárulja, hogy aki a sorokat rója vele, valamikor költői szándékokkal vette kézbe.
-
Szerelemeső
0Ötödik könyvében Sigmond István mintha csak a szépségről és a förtelemről alkotott fogalmainkat akarná átértelmezni, összebékítve, sőt felcserélve a kettőt. közben mindvégig (jó)ízlésünket provokálja, teherbírását próbálgatja: vajon nem álszenteskedés, ujjunk mögé bújás-e? A köznapi erkölcs általában csak a szerelem és a nemiség körül keresi példáit és alkalmait a szent borzadozásra; Sigmond is ehhez a „kényes kérdéshez” nyúl, ha nem is mentséget, de magyarázatot találva hősnője „félrelépésére” furcsa költészetet sejtve az utca erkölcse szerint alantas és elítélendő tettében és alakjában. Nem a szép családi látszat alatt rejtetten kavargó förtelmet tárja fel, hanem, ellenkezőleg, a „csúnyaság” önigazoló szépségeit. Fordított helyzetében késélen táncol hát minden igazsága, hőse és költőisége. Próbáljuk becsülni a mutatványt.
-
A tenger és a szél szüntelen
0Kodolányi Gyula Budapesten született, 1942-ben, s 1966-ban szerzett angol tanári diplomát az ELTE bölcsészkarán, amelynek angol tanszéke lett időközben a munkahelye is. Verseivel szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk hasábjain évek óta jelen van, de kötete az Alföldben, a Hídban, a Mozgó Világban, a Tiszatájban, az Új Írásban vagy a Szép versek antológiában megjelent versekhez képest – szigorú válogatás egy üdvös és elemző racionalizmussal fegyelmezett, de alapjában romantikus ihlet ösztönzéseinek engedelmeskedő modern költői magatartás kifejezése érdekében. Az esztétika egyik manapság divatos hasonlata értelmében a köznyelv „sima, fehér ablaküveg”, amely akadálytalan-könnyed rálátást enged a dolgok köznapi jelentésére, a költészet nyelve viszont „színes, mintás üveg”, amely elsősorban és mindenekfelett önmagát tolja a tekintet elé. E kötet olvasója tapasztalni fogja, hogy Kodolányi Gyula versei nem az ilyenfajta metaforikus én-líra felé törekszenek. E versek írója, mint megannyi, 20. századi költő-társa, már nem hisz abban, hogy a hagyományos lírai önmegvalósítás révén előálló költői személyiség alfája és omegája lehet a versnek. Az ő számára éppenséggel egy másik személyiségnek a maszkja teremti meg az „üveg” a költői nyelv – színeit és mintázatát, akinek a képzelt-feltételezett nézőpontjából elmondja a saját, szemérmesen-fátyolozott látomását a világról.
-
Átadom a pórázt
0Az Átadom a pórázt rövid versei érzelmi-érzéki pillanatfelvételek. Szokatlan temészeti képeik, panteisztikus-erotikus poétikájuk a határokkal játszik: a test és a táj, a te és az én körvonalaival. Azt is nehéz lenne behatárolni, hogy ki beszél itt, olvashatjuk a kötetet egyfelől amolyan szerelmi katalógusként, ismétlődő motívumokkal, de változó szereplőkkel, másfelől úgy is, hogy az öt ciklus portrévá, életrajzzá álljon össze, egy Odüsszeusz-szerű alak bolyongásává, hazaérkezés nélkül. A kötet mindenesetre egy érett és ígéretes indulás dokumentuma.
Gerevich András 1976-ban született. Az ELTE angol szakos hallgatója. Ez az első önálló kötete. -
A torinói halotti lepel
0Ez a könyv arról a Torinóban ôrzött halotti lepelrôl szól, mely egy keresztre feszítéssel kivégzett ember ruhátlan holttestének képét ôrzi, és amit ezért a keresztény hívek többsége mindig is Jézus temetési leplének tartott és tisztelt.A lepel tisztelete a múlt század végéig a hagyományra támaszkodott. De 1898-ban Secondo Pia torinói ügyvéd lefényképezte a leplet, és e fényképek a lepelnek olyan soha nem sejtett tulajdonságait tárták fel, melyek miatt az az elmúlt néhány évtizedben a tudományos érdeklôdés középpontjába került.
-
Papírkaland
0Ha egyetlen jelzőt mondhatnék Búth Emília gyerekverseire, a gyöngéd szót választanám, de nem érném be ennyivel, és így folytatnám: gyöngéd és finom, következésképpen halk, még akkor is visszafogott, amikor sodróan táncos, vidám. Verseinek többsége arra indít, hogy felnőtt olvassa a kisgyereknek (és önmagának), amit segít, hogy a könyvet a költő saját kezű papírkivágásai, ahogy o mondja, „nyirkái” illusztrálnak… Tudom, szinte illetlen volna az egyetlen jelzőt ilyen sok szóval kísérni, mégis megtenném, mint ahogy itt is szeretnék túllépni a reklámozás közhelyein, mai kocsmáin, és költőtársam Papírkaland/öt személyes olvasói élményeim és szakmai véleményem alapján ajánlani.
Horgas Béla -
Forgácsok a földön
0A televízió azt sugallja a nézőnek, hogy amit lát, az igaz, hiszen látja. Holott az igazság sose lehet egyszerű látvány, lecsupaszított végeredmény, hanem csak egy szervesen kialakuló folyamat összegzése lehet, amelyet nem egyetlen pillanat villanófényében érthet meg az ember, hanem csak hosszú és gyötrelmes tűnődések során, sőt szenvedések közben. Talán az olvasás műfaja már az idő természetesebb gyűrűzése, folyása, üteme miatt is közelebb vihet a valóság és az igazság megismeréséhez, mint amit a látvány nyújthat. Más szóval: az írás és az olvasás még komolyan számol az idővel, a televízió már türelmetlen vele. Hajtja, hajszolja, elveszi előle a teret és a levegőt. `A nemzet közös ihlet`- mondja József Attila. Megfogalmazása olyan pontos és sugalmazó, mint fölrázók költői képei s versmondatai. Amikor olvasom vagy idézni hallom ezt a vallomást, mindig Kölcsey Himnuszára gondolok. Ez az összefoglaló nagy vers a legtökéletesebb példája a József Attila-i gondolatnak. A Himnuszt úgy fogadta el több mint száz éve az egész nemzet, mintha az imává érett vers ihletettsége nem egyetlen emberé, hanem millióké volna. Csöndben merem csak megkérdezni: hány ilyen ihletett pillanata lehet történelme során egy- egy közösségnek? (Csoóri Sándor)
-
-
Lelkét őrzik a sasok
0– Meneküljünk nagyúr! Térjünk vissza Somogyvárra! Ott biztonságban lennénk. Hírnökeid, tisztjeid körbejárnák Somogyvárot, hogy zászlód alá gyűjtsék a fegyveres férfiakat. Akkor lenne idő és remény a túlélésre… De így és most…
A táltos szavai pillanatok alatt eljutottak a harcosok fülébe, a legtávolabb tartózkodókhoz is. Nagyon jól tudták, hogy az öreg ösztönei és jóslásai régtől fogva megbízhatóak. Ezért élvezte Koppány bizalmát.
Somogy hercege mindent megértett, de tudta, ha visszafordul, akkor üldözni fogják. Fáradt embereivel még esélytelenebbek lennének egy ütközetre. Ráadásul azok a gyötrő, rendre visszatérő álmok világossá tették számára a kiúttalanságot. Akik a vesztét akarják, el is érik a szándékukat. Ellenségeinek az ő vére kell és ebből a lakomából nem kívánnak kimaradni! -
-
Madárlátta
0A kezdet kezdetén egyszínű volt a világ. Szürke vagy szürkésfehér. De akkor megszólaltak a költők, s a versektől kizöldültek a fák, az ég kék lett, s hétszínű a szivárvány. Ha nem hiszik, olvassák el Búth Emília verseit. Zöldebbre mondja az erdőt. S ha valakinek homálylana a szíve belseje, apró kis fényeket gyújt odabent.
Itt a könyv. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek.
Lázár Ervin -
-
Magyarországból tett velencei utazás
0„…kiindultam Magyarországból, s keresztülutazván Horvát, Stiria, Karniolia, Karintia és Isztria tartományokon, érkeztem Tergyeszt be, a császári-királyi messze terjedett birodalomnak legnevezetesebb tengeri kereskedővárosába. Itten kevés ideig múlatván, az Adriatikumi-tengernek öblén általhajóztam Velencébe” – ekképp adta hírül kortársainak s az utókornak a XVIII. század végi magyar utazó, Tót-Váradi Kászonyi András úti kalandozásának történetét. Megannyi érdekesség, korabeli szokások, elfeledett helyszínek elevenednek meg az egyik legkorábbi, magyar nyelven lejegyzett „útikönyv” lapjain.
-
-
Az esedékes napló
0Korábban elkezdett írói kísérletet folytat Lászlóffy Csaba új kötete írásaiban. Szívesen ölti magára különböző történelmi korszakok, gondolkodásmódok jelmezét, ám minden esetben máig érvényes kérdésekre keres választ, s problémákra talál, nem egyetlen és kizárólagos, megoldást. A vállalkozás érdekességét fokozza, hogy nemcsak változó korok, de oly eltérő sorsok, életpályák, jellemek érdeklik a szerzőt. Pergessük csak végig az elbeszélések, kisregények hőseinek névsorát: Verlaine, Vasile Alecsandri, George Sand, Talma; vagy a fiktív naplóíró, Kiss Károly alhadnagy. Látható: elhivatott személyiségek, művészek vagy egyszerű, s nem feltétlenül életük valamely fordulópontján levő emberek a szereplők. Lászlóffy Csaba erénye a helyzetben-gondolkodás, s ilyen értelemben latolgatja az egyén mozgáslehetőségeit a történelemben.
-
Sirokkó
01934. október 9-én délután Marseille-ben agyonlőtték a Franciaországba látogató Sándor jugoszláv királyt, s az autóban mellette ülő Barthou francia külügyminisztert.
Sándor királyt, mint a merénylő karján talált embléma bizonyította, a bulgáriai macedón terrorszrvezet tagja lőtte le, de minthogy a nemzetközi rendőrség jól ismerte e szervezet szövetségét az Usztasá-val (Horvát Felkelő Forradalmi Szervezet), magától kínálkozott a feltevés, hogy a gyilkosságban az utóbbi keze is benne volt. Ezt a következtetést a merénylet előkészítésének rendőri vizsgálata is igazolta. A szálak – többek között – a magyarországi Jankapusztára vezettek, ahol Usztasa kiképzőtábor működött.
A regény nem követi adatszerűen a történelem menetét: a társadalmi paranoia – a fasizmus – mikromodelljét igyekszik megszerkeszteni.
Hernádi stílusa egységbe fogja régi műveinek elemeit, a leíró részek asszociatív kapcsolatokat teremtő, szürrealisztikusan merész képeit és az aszketikus, célba fogalmazott párbeszédeket. -
Ókút
0Az udvar sarkában, ahol oly szép, gömbölyű és tarka kövecskék tarkálltak, kút volt valamikor, ókút. Régen betemették már. Ám az ókutak álnokok, a föld besüppedhet nem szabad a kavicsokkal játszani. Pedig milyen izgalmas titkokat őrizhet a kútfenék!
Ez a kép, ez az ókút a gyermekkor, az első eszmélések hangulatát idézi ma is Szabó Magda számára. Új könyvében azokat az emlékeket és mozzanatokat idézi meg, melyek egész életére, írói világára, alkotói szemléletére, emberi magatartására elsődlegesen hatottak. Megkapó elevenséggel tudja újraélni az egykori kislány örömeit, felfedezéseit, megrendüléseit. Külön kis világ elevenedik fel a könyvben, melyben érezni, eszmélni, gondolkodni, félni és örülni, játszani és alkotni kezd egy gyermek. Hitelesen és élményszerűen idézi vissza a tudatos író az oly nagyon lényeges és meghatározó, útra indító motívumokat. -
A középkori esztergomi palota épületei
0Vukov Konstantin okleveles építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök. Már pályája kezdetén elkötelezte magát a történeti építészet tanulmányozásával. Eddigi tevékenységét szinte végigkísérte egyik legfontosabb kutatási területe: az esztergomi vár építészettörténete, Horváth István kiváló régész-múzeumigazgató segítségével és együttműködésével.
Doktori értekezését is a 15. századi esztergomi palota rekonstrukciója témakörben védte meg. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. gondozásában megjelent jelen kötetben – a műemlékek kutatását és az eredmények pontos dokumentálását szem előtt tartva – a szerző megkísérli a középkori esztergomi palotaegyüttes egykori képének bemutatását is.
Erről a kutatási részleteket feltáró és összefoglaló, egyedülálló vállalkozásról a most kiadott kötetből tájékozódhat az Olvasó először. -
A régi Buda-Pest építőművészete
0Budapesti Építő Mesterek, Kőmíves-, Kőfaragó- és Ács Mesterek Ipartestülete kiadása.
-
Prága művészeti emlékei
0Közép-Európa egyik legszebb, műemlékekben leggazdagabb városa Prága. Történelméről, gazdag műkincseiről számos kiadvány készült, fotóalbumok, útikönyvek sora is bemutatta. Ez a kötet a közelmúltban újabb kiadásban megjelent Magyarország művészeti emlékei című műhöz hasonlóan történeti bevezetéssel, gazdag képanyaggal, topográfiai jellegű leírásokkal és alaprajzokkalmutatja be az egyes emlékeket. Az adatgazdag kötet használatát időrendi áttekintés, tárgy- és névmutató könnyíti meg. A városrészről városrészre haladó felépítés lehetővé teszi, hogy a könyv megbízható és új tudományos adatai mellett a művészeti útikalauz szerepét is betöltse. A 252 képen Prága legjelentősebb építészeti emlékei mellett az intézményekkel vagy épületekkel szoros kapcsolatban álló szobrok, festmények, iparművészeti tárgyak is szerepelnek. A könyv szerzője a cseh tudományos élet ismert alakja, akadémikus, a prágai iparművészeti múzeum igazgatója.
-
Saulus
0„Sokszor magam se tudom már, mit miért gondolok. Néha azon veszem észre magamat, hogy hirtelen forróság önt el, minden megtisztul, de ki is üresedik körülöttem. És ez az üresség mégis a lehető legjobb, amit valaha éreztem. Mintha valami kisebbnél is kisebbet sikerült volna megérintenem.
Egy hangyát megsimogatni!” -
Sátántangó
0A Sátántangó, Krasznahorkai László első regénye 1985-beb jelent meg, s a rendkívüli kritikai elismerés és olvasói érdeklődés rögtön a kortárs magyar próza egyik alapművévé avatta. A szokatlan hangvételű történet egy olyan világlátásból született, amely még nem törte ketté a világot, s épp ettől lesz tragikus – saját egzisztenciális állapotunk és történelmi helyzetünk látlelete.