„A könyv anyaga: Kassák Lajos költői művei 1904-től 1967-ig; azaz a kötet hatvankét év munkáját foglalja magába.
A versek száma kétezren felül van, ezek között a 2-3 soros töredéktől a 14 soros szonetteken át a kb. 600 soros A ló meghal, a madarak kirepülnek-en keresztül a kb. 3500 soros prózaversben írt Máglyák énekelnek-ig a legkülönbözőbb terjedelmű művet megtalálhatjuk. a verstermés egésze mintegy 30 000 sor” – írja a kötet utószavában a költő felesége. Összes verseinek új, javított kiadása talán minden eddigi gyűjteménynél alaposabban, átfogóbban ismertet meg a modern magyar és egyeteme művészet egyik legsokoldalúbb, legérdekesebb alakjával. A költő az európai avantgarde alkotóival egyidejűleg vívta meg a maga művészi forradalmát, megkapóan új mondanivalóinak friss formát keresve és találva. Életszemléletének, valóságlátásának, szüntelenül változó s önmagához mégis mindig hű, szuverenitását a merész kísérletek közt is megőrző egyéniségének legtisztább, legérzékenyebb tükre: lírája.
„A versek végtelen, forradalmas, kaotikusan vajúdó, tűzben és füstben tekergő sorai a mai lelket zengetik meg – és a szavak, melyeket mintha felrobbantott volna a világ katasztrófája, új pályákon keringenek” – írta első, 1915-ös könyvéről Kosztolányi, s végigtekintve a kötetek során megértjük, hogy csak a korai művek gazdag, teremtő diszharmóniájából bontakozhatott ki az érett kassáki líra lenyűgöző szintézise, az a költészet, melynek ars poeticáját a költő így fogalmazta meg: „Az igazi nagy művész a rend és az egység odaadó szolgálatában dolgozik. Nem a személyének kijáró dicséret és kitüntetés érdekli, hanem a mű tisztasága, egyetemes érvényű tartalma, formai tökélye.”