Tisztelt Olvasó! Régi igazság, hogy a mindenkori „má”-t csak úgy lehet kellően megérteni és becsülni, ha ismerjük, hogyan, milyen körülmények között alakultak ki a jelen életfeltétélei. Röviden: feltárjuk sokoldalúan történelmünket. A fellelhető bizonyítékok, a tárgyi, a szóbeli és az írásos hagyatékok összegyűjtése és értékelése nyújt ehhez segítséget. Ez – az esetek többségében – hosszú, kitartó és fáradságos munkával végezhető csak el. A fenti gondolatok, a feltárás és megőrzés vezette elsősorban a Hazafias Népfront Honismereti Bizottságát, amikor 1978 őszén elhatározta Veszprém megye történeti emlékeinek összegyűjtését. A gondolat nem volt új, már az ötvenes évek közepén felvetődött. A gyűjtés kezdetén azzal is szembe kellett néznünk, hogy most elindítunk egy folyamatot, melyet már nem lehet abbahagyni Viszont azt is láttuk – és jelenleg még inkább kirajzolódik hogy előbb kellett volna elkezdeni a történeti emlékek adatainak gyűjtését. A humánumot és a haladó hagyományok megőrzését és ápolását szocialista társadalmunk magáénak vallja. Éppen ezért – talán nem túlzás, ha azt mondjuk – az itt élők kötelessége ismerni településük történetének főbb eseményeit, valamint a jelentős személyiségek életét és munkáját. Emlékeink őrzéséhez, mai és jövőbeli ápolásához is segítséget kíván adni e gyűjtemény. A cím kiválasztása – a szerteágazó téma egy mederbe terelése miatt – nem kis problémát okozott. Végül abból indultunk ki, hogy azokat a személyeket, eseményeket és tárgyakat foglaljuk a történeti emlék fogalmi keretébe, akik, illetve amelyek valamilyen jelentőséggel bírtak az adott település, a magyar vagy az egyetemes emberi haladás történetében és ezeknek már jelölt, vagy eddig csak jelöletlen emlékük van. Helyet kaptak a kötetben, a teljesség igénye nélkül azok az emlékek is, mélyekre vonatkozóan csak utalásokat találtunk, de felderítetlenek. Ez utóbbiakat figyelemfelhívó és a további kutatást ösztönző szándékkal szerepeltetjük a gyűjteményben. A megye jelentős számú műemlék épülete közül csak azok szerepelnek gyűjteményünkben, amelyekben kiemelkedő események történtek, vagy jeles személyiségek emlékét őrzik. Az üzemtörténeti írásra támaszkodva szükségét érezzük, hogy a későbbiekben az ipar és mezőgazdasági üzemek, bányák és fontosabb intézmények alapításának adataival is kiegészítsük gyűjteményünket. A gyűjtés tartalmi és időrendi szakaszait a munka kezdetekor határoztuk meg. Módszertani kérdésekben a honismereti mozgalom egyéb területeinek tapasztalataira tudtunk csak támaszkodni, mivel – tudomásunk szerint – ilyen mélységű adatfeltárás eddig még nem készült. Erről győzött meg bennünket a könyvtári és levéltári kutatás is.

Talán első olvasásra furcsának tűnik e könyv címe! A három Pécsely története! Pedig így van: három – és mégis egy – község történetét tartja a kezében a T. Olvasó! Ugyanis kezdetben – valamikor a XI-XIII. században – egyetlen Pécsely nevű falucsoport terült el abban a térségben, ahol ma Kispécsely-puszta (Klára-puszta), Nagypécsely és Nemespécsely községek találhatók. Sőt, a közvéleményben olyan nézetek is élnek, hogy öt hajdani település olvadt össze az elmúlt évszázadok során. Ez nem kizárt – s talán az ószláv „öt” szó rejtőzik a falu nevének régi formájában! Mert valóban több faluhelyet emlegettek a középkori források: emlegették az egytagú „Pécsely” formában, említették „Nagypécselynek” (ami egyértelműen azonos a mai Nagypécsely községgel), emlegettek egy Alsó-Pécsélyt (ami viszont nem más, mint Kispécsely, a mai Klára-puszta), továbbá szóba került Felső-Pécsely is, ami am ai Nemespécsellyel azonos. Bakfalva (vagy Bakófalva) is a mai Nagypécsely közelében terült el, de már a XV. század végére eltűnt! Minden valószínűség szerint a hajdani – királyi és királynéi birtokokat egységesen megnevező – Pécsely a XIII-XIV. századi birtokadományozások, birtoklások jóvoltából bomlott fel, s kapott egymástól megkülönböztető neveket. A török háborúk derekára – a XVII. század elejére – már csak két falunév élt: Nagypécsely, valamint annak egyik részét képező Felső-pécsely, melyet 1696-tól Nemespécselynek kezdtek nevezni. Kispécsely viszont teljesen eltűnt. Nagypécsely és a Felső-pécselyből nevet változtatott Nemespécsely a XVIII-XIX. század folyamán párhuzamosan élte életét, bár az úrbériség számos szállal kötötte őket egybe, s határukat még a XVIII. században is csak nagy üggyel-bajjal igyekeztek szétválasztani!