-
-
-
Szálasi álarc nélkül. (Öt év a Szálasi mozgalomban) [Reprint kiad.]
0Az eredeti kiadás 1941-ben jelent meg és szerepel az 1945-ben Magyarországon betiltott és megsemmisítendő fasiszta szellemű és szovjetellenes könyvek listáján.
-
A tökéletes vendég, a tökéletes vendéglátó
0Bizonyosan volt már látogatóban olyan helyzetben, amely nem engedte meg a teljes fesztelenséget. Sőt, az is biztos, mai világunkban előbb-utóbb vendégül kell látnia olyanokat is, akikkel nem csupán a mulatság kedvéért jön össze. S ha ilyenkor a bizonytalanság gyötri, vajon elég tisztelettudó, elég tapintatos, elég szórakoztató tud-e lenni, lapozzon bele ebbe a kötetbe. Ez nem az a könyv, amiből megtanulhatunk helyesen viselkedni, inkább tanulságos és mulatságos olvasmány, amelyben rácsodálkozhatunk elmúlt korok ma is, sőt ma egyre fokozottabban jelen lévő kérdéseire, a társasági élet oly jól ismert helyzeteire. Sok múlhat egy bemutatkozó látogatáson karrierünk szempontjából, s házigazdaként is könnyen „leszerepelhetünk”, ha nem ismerjük az életünket talán a törvényeknél is maradandóbban korlátozó, meghatározó társadalmi szabályokat. Ám van-e, aki mindig a helyzethez illő magatartást tudja választani? Ha ön sem e kiváltságosok egyike, találhat a válogatásban megszívlelendő tanácsot arra is, hogyan palástolhatjuk legalább hiányosságainkat. A könyvet azonban leginkább azoknak ajánljuk, akik néhány kellemes órát szeretnének eltölteni egy szórakoztató könyv társaságában.
-
A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945
0A „bujdosó-pohár” rigmusa — Szendrei J. 19. századi gyűjtésében — Miskolc szimbólumának, az Avasnak, s az itteni középkori eredetű pincékbeli poharazgatásoknak hangulatát idézi. Az Avas borpincéi évszázadokon át nem csak a helyi és környékbeli jó minőségű bor tárolását, érlelését szolgálták, hanem — a jelentős borkereskedelem és a kapcsolódó iparágak kifejlődése mellett — a vendégvárás—vendéglátás szimbólumává is váltak. A pincesorokat — még az 1950—60-as években is — esténként a „régi bortermelők” hagyomá nyos fogadásai jellemezték, s a környéket a borozgató társaságok jó hangulata töltötte be. Talán a rigmusban is megénekelt bujdosó-pohár szokása táplálta és terjesztette a miskolci vendégszeretet kiemelkedő hírét, s ösztönözte mara dásra, vagy visszatérésre annak olyan jeles híveit mint pl. Móra Ferenc, Lévay József és Móricz Zsigmond. Ők alapították – többek között – azt az irodalmi asztaltársaságot az Avason, ahol* a tagoknak névre szóló gravírozott feliratú borospoharai voltak. A pincetulajdonos ezekben a poharakban tette eléjük — természetesen a helyi ételspecialitások mellett — az „édes nedű”-t, amely bora és vendéglátása jól hírének terjesztésére kötelezte a kedves
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Magyarország megszállása
0Öt év történetét írtam meg, 1942-től 1947-ig, jórészt személyes émények és tapasztalatok alapján, háttérben a nagyhatalmak roppant összecsapásának és végzetes tévedéseinek felvázolásával. Az öt év a magyar történelem legtragikusabb szakasza, vereséggel és bukással, majd újrakezdéssel. 1942. március 10-én Kállay Miklós a miniszterelnök; Horthy Miklós kormányzó gondos, tudatos választással nevezte ki, hogy adandó alkalommal kivonja Magyarországot a háborúból, melybe egy éve belekényszerült. 1947. május 30-án legmondott Nagy Ferenc, a háború utáni miniszterelnök, akit az összeomlás politikai kényszere állított a kormány élére. Egyikük sem volt felkészülve a sors-rendelte szerepre, a közibük eső 1945 a magyar történelem cenzúrája.
-
A parasztéletforma csődje
0Nagyon mélyről indultam el. Apám kulcsár volt József kir. herceg alcsúti uradalmában. Ez olyan botosispán-féle állásnak felel meg: már nem cseléd és még nem gazdatiszt. A pusztán, ahol laktunk – Göböljárás a neve, – a béresek, kocsisok, tehenesek, és főleg a parancsolok „Kúcsár úr”-nak szólították. Engem is csak egyszerűen „Kúcsár” Imrének hívtak. Ugyanígy a két öcsém „Kúcsár” Endre és „Kúcsár” László voltak. Apám állása tehát több volt mint egyszerű foglalkozás: sajátságos fogalom volt az, mely mindnyájunkra kiterjedt és amely a cselédek szemében egy másik világot jelentett. De csak látszatra.
-
A művelt leány
0Az ember megműveli a földet, hogy így táplálja a belévetett magot és termést hozó növénnyé fejlessze.
De művelheti az ember a lelkét is, hogy abból gazdag, értékes életet fejlesszen. A tudás magában még nem műveltség, csak a lélekbe vetett mag. Hogy mivé fejlődik, az a lélektől függ.
A műveltség emberi méltóságunk tudata, mely minden cselekvés előtt elsősorban arra gondol: Illik-e ez az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberhez vagy sem?
A műveltség tehát voltaképen nem más, mint a tágabb értelemben vett illendőség. -
-
-
-
-
-
A magyar földkérdés
0A kiváló felkészültségű szociográfus hatalmas összefoglaló munkájába elénk tárja a magyar közélet egyik régóta vajúdó, egyre sürgetőbben megoldást követelő problémáját: a magyar földkérdést. Higgadt tárgyilagossággal és tudományos elmélyedéssel vezet végig a magyar földkérdés történetén, rámutat a mulasztásokra és hibákra, bírálja az eddigi földreformkísérleteket, megfelel az aggályokra és ellnérvekre, hogy végül bebizonyítsa az új földreform végrehajtásának halasztást nem tűrő szükségességét és felhívja a magyarság sorsát kezükben tartók figyelmét a gyors és radikális cselekvésre. Soha nem lehetett volna időszerűbb ez a könyv, mint napjainkban, és soha nem volt hivatottabb és képzetebb szószólója a földkérdésnek, mint Kerék Mihály.
-
Nemcsak illemtan…
0Kinek szól az illemtan? Kezdőknek és haladóknak, tehát fiataloknak, tizennégytől hatvanig. Hogy miért? Mert mindenki megtalálja benne a magáét és egy kicsit megtalálja benne magát is. A szerzők bizony tollhegyre tűzték ebben a könyvben egész mai életünket.
„Hogy némelyik milyen…!” – halljuk az utcán, villamoson, bevásárlás közben és szórakozóhelyeken. És sajnos nem ok nélkül suttogják, mondják, kiabálják ezt a szépnek éppen nem mondható „pesti” szólást.
Könyvünk nem csak azt mutatja meg, „hogy némelyik milyen…”, hanem azt is, milyennek kellene lennünk – s mindezt sok vidámsággal, humorral, meghökkentő és mulattató példák során. A kötetet Kaján Tibor rajzai illusztrálják. -
Tudni illik, hogy mi illik
0Akarja, hogy embertársai kedveljék ? Akarja, hogy minden társaságban szívesen látott vendég legyen ? Akarja, hogy a fiatalok pajtásuknak, az idősebbek jó barátjuknak érezzék ? Vegye meg és olvassa figyelemmel Fejér István könyvét. Ismeri a tv ilyen című adásait ? Ez a könyv bővebb, részletesebb. Nem ismeri ? Annál inkább olvassa el. Míg jól szórakozik a sziporkázóan szellemes csattanójú anekdotákon, megtanulja a legfontosabb illemszabályokat, és jól érezheti magát mindenhol, mindenkivel.
-
-
-
Párisban és Napfényországban
0„Ady halála óta a harmincadik év, egy egész emberöltő, van betelőben. Jó száz nagy ívnyi publicisztikai írásainak közzétételét e kötettel kezdjük. E párisi és »napfényországi«
levelekben az összeomlás előtti régi s az előtörő új világrend harcát tünteti fel Ady. Ennek a lezáruló és jövőbe nyíló, sok évszázadra kiható jelentőségű világtörténelmi folyamatnak, magyar és egyetemes-emberiségi viszonylatban egyaránt, ő volt a legélesebb látású, legdúsabb szavú, legösszefoglalóbb ujságíró-krónikása.” -
-
-
-
-