Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, a Váci Egyházmegyei Könyvtár és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar Klasszika Filológia Tanszéke közös szervezésében került sor 2017. május 11-én és 12-én a váci Püspöki Palotában az első Scriptorium-konferenciára. A tanácskozás célja egyfelől az volt, hogy a digitális írásbeliség korában középpontba állítsa azt a szöveg-corpust, amely a könyvnyomtatás föltalálásáig a fölhalmozott tudás továbbadásának kizárólagos formája volt, s amely jelentőségét a XV. század után sem veszítette el, sőt bizonyos tekintetben a mai napig megőrizte, másfelől pedig, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a gazdag kéziratos anyagra, amely a magyar és nem magyar egyházi és világi köz- és magángyűjteményekben található. Ennek a gazdag és sokrétű, folyamatosan bővülő hagyatéknak a föltárása és értelmezése komoly kutatómunkát és speciális ismereteket igényel. Ugyanakkor a szövegek eltérő természetéből fakadóan a megközelítési lehetőségek is igen változatosak, így a kéziratokkal, kéziratossággal foglalkozó kutatók közti eszmecsere egyszerre szolgálhat arra, hogy bővüljön az általunk ismert szövegvilág s új módszertani fogásokat és értelmezési műveleteket ismerjünk meg. Ennek a szándékaink és terveink szerint évente más-más helyszínen megrendezésre kerülő konferenciasorozattal párhuzamosan Scriptorium könyvsorozatot jelentetünk meg, amelynek az első kötetét adjuk közre. Ennek anyagát a tanulmányokban tárgyalt kéziratok kronológiája szerint rendeztük el. Bízunk abban, hogy e kötet varietas-a bizonyítja, milyen bőséges, izgalmas és tanulságos kéziratos anyag vár földolgozásra és értelmezésre, amelynek eredményeképpen milyen sokrétű új ismeretekre tehetünk szert.

Megtisztelő számunkra, hogy az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Klasszika Filológia Tanszéke és a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár, valamint a Váci Egyházmegyei Könyvtár által szervezett II. Scriptorium Konferencia Pannonhalmát választotta helyszínéül. Ugyanakkor mi a helyszínválasztást méltónak és igazságosnak tartjuk! Hiszen talán nem túlzás azt mondani, hogy a Főapátság alapításától napjainkig az itt élő szerzetesek egész napját, minden tevékenységét valami módon átjárja az olvasás, az írás, a könyvekkel, kéziratokkal való foglalatosság. A középkori monostorok integráns része volt a könyvtárhoz és a levéltárhoz kapcsolódó író és másoló műhely, a scriptorium. Munkásságuk révén Európában a szerzetesközösségek váltak a keresztény könyvkultúra otthonaivá, az olvasásra, írásra, könyvre alapuló új európai kultúra bölcsőjévé. Ma könyvtárunk és levéltárunk működtetésén túl, könyvkiadónkkal, folyóirat kiadásunkkal, ilyen és ehhez hasonló konferenciák szervezésével lépünk elődeink nyomába. A Gyűjteményeinkben őrzött kéziratos anyag számomra is, az én személyes munkámhoz is nagyon fontos, több szálon kapcsolódom hozzá! Hadd említsek meg Önöknek néhányat azok közül, amelyek kezemben voltak, melyekkel én is foglalkoztam. Szabó Flóris atya adta kezembe Ballay Valér hagyatékának Botanica et cetera című kéziratos kötetét. Ennek egyik munkája, a Pannonhalma és vidéke némely helyeinek növényzete összesen 763 növényfajt sorol fel előfordulásuk megnevezésével, az 1830-as évekből. Ez volt diplomamunkám egyik alapja. Reisch Elek bajor származású pannonhalmi szerzetes-gyógyszerész 1735-re datált kéziratos rendeléstani kézikönyve (Liber scriptus praescriptiones medicas complectens) a következő. Ez a forrása a pannonhalmi teacsalád kereskedelemben kapható tizenkét gyógytea-keverékének, de gyógylikőreinknek és a már kifejlesztett és még fejlesztés alatt álló gyógyhatású termékeinknek is. Végül hadd említsem meg a Bencés humor gyűjtőfogalomba tartozó kéziratok közül Zsoldos Xavér Collectio ludicrorum című 1776-ban egybekötött kolligátumát. Itt olvasható a többek által ismert Bornak és víznek pere vagy a Rendes dohányzásnak privilegiált artikulussai című humoros összefoglalás a dohányzás szabályairól. Hiba lenne kihagyni Kovács Márk kéziratait, sok közösségi alkalmat, baráti találkozót vidított fel humoros történeteinek felidézése. Befejezésül tőle idézek fel néhány sort, arra az esetre, ha esetleg lennének olyanok, akik konferenciánkra kritikával néznek: „…ha nevetsz is, engemet jó szándékomban ki ne nevess, mint bévett szokás ez azoknál, kik mindent mit más elme szűlt, bal-oldalról vesznek, nem látván, vagy látni nem is akarván, a szerző szándékát […] Kérlek, ne kövesd azokat, akiknél a tulipány bimbó is, mivel csucsos, szinte ollyan bökős, mint a tüskés lapu. Ne figyelmezz az irigyekre, akik durva szentenciákat hoznak […] Hidd, hogy akik ezen munkát olvasni fogják, sokkal okosabbak, mint sem hogy hajszálat hasogassanak!”

A Csodák könyvében Kenneth L. Woodward együtt mutatja be a Talmud csodatévőinek, az első keresztény remetéknek, a korai szúfi misztikusoknak, a mohamedán aszkétáknak és mártíroknak és a legtiszteletreméltóbb buddhista és hindu szenteknek a történeteit. Elmagyarázza csodatételeik jelentését és fontosságát, és azt, milyen szerepet játszanak az adott csodák ezekben a nagy vallásokban.