A szerző 1984-ben megjelent Kilenc kéve hány kalangya? című székely anekdotagyűjteményének bővített, átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó. A kötet mintegy 200 székelyföldi adatközlőtől lejegyzett anekdotát tartalmaz, terjedelemben is körülbelül háromszorosát az eredeti kiadásban megjelent anyagnak. Duka János gyűjteménye rendkívül gazdag: adatközlői a legkülönbözőbb székelyföldi falvak lakói, ennélfogva az anekdoták tematikája, elbeszélői stílusa igen változatos. Az olvasó a humoros történeteken keresztül megismerheti a székely észjárást, annak sokféle színezetét, változatát, a székelység egészséges humorérzékét és világszemléletét, miközben kiválóan elszórakoztat. – Herta Éva

Ki lő rá az olasz falucska plébánosára, mikor templomában éppen Krisztus megrepedt keresztjét javítja? Csakugyan annak köszönheti-e az életét, hogy a Megváltó a veszedelmes pillanatban hátralöki a fejét? Megkeresztelheti-e tisztelendőnk a párttitkár fiát, s nyerheti-e a kisded a szent keresztségben a Lenin nevet? Mit szól hozzá Krisztus, aki mindig szívesen elbeszélget szelíd, de módfelett indulatos szolgájával? Ki tud nagyobbat csapni a vásári erőmérő gépre, a népes kommunista párt vezérbikája vagy a Szent Szűzhöz fohászkodó, ugyancsak roppant erejű lelkipásztor? Guareschi hőse, don Camillo ugyanis szakadatlan hadakozásban van a falu erőszakos-harcos, de igazában jámbor lelkű párttitkárával. S ha vallásos, illetve pártos hevületükben olykor el is vetik a sulykot, a bajban azért kénytelen-kelletlen mindig összetartanak.

Buda volt-e a legnagyobb magyar város a XVIII. században? Volt-e II. Rákóczi Ferenc Magyarország kormányzója? Milyen híres okmányt adott ki Földnélküli János? Ki adhatta volna fel ezt a sürgönyt: „Oszlopok fölállítva Stop Világ vége Stop”. Ki élt előbb: az ifjabb Cato vagy az idősebb Plinius? Mit találtak fel előbb: a televíziót vagy a radart? – Ilyen és ehhez hasonló tréfás, rajzos, néha beugrató kérdések megfejtésével töltheti hasznosan az idejét könyvünk minden kedves olvasója. S ha valamire nem tud pontos választ adni, akkor sincs nagy baj, ha nincs a keze ügyében történelmi vagy művészeti, sem technikai lexikon, mert a kötet második felében a helyes válaszokat is megtalálhatja. Néha kötetünk rajzai helyettesítik is a kérdést, de legalább is segítenek a helyes megfejtésben. Hogy kissé tréfásra sikerültek? Ezt ne vesse a kedves olvasó a szemünkre. Hiszen vidám illusztrációink is a nemes értelemben vett ismeretterjesztést kívánják szolgálni.

– Kohn úr, hogyan kerülhet önnél a hering darabja negyven krajcárba? Lefkovics szemben húsz krajcárért kínálja. – Akkor hát vásároljon Lefkovicséknál. – Igen, de neki momentán nincs heringje! – Szép! Ha majd nekem se lesz, nálam is húsz krajcárba kerül darabja!

A jó nevű rádiós és újságíró e kötetben megjelent jegyzetei szerda reggelenként hangzottak el a Magyar Rádió Kossuth Krónika című műsorában. A 2000-ben megjelent könyv a szinte az utolsó példányig elfogyott.

Wales legszebb természetvédelmi területének közepén, egy otromba kastély kertészeként éldegél roppant elégedetten Blott, a drezdai zsidógyanús lelencből avanzsált II. világháborús olasz bombázónavigátor, aki sohasem járt Itáliában, s egy kukkot sem ért olaszul, viszont navigációs hiba folytán Angliában lesz hadifogoly, s harminc éves fáziseltolódással szeret bele előbb a családfáját nem firtató angolokba általában, majd az úrnőjébe egyedileg. Úrnője, a Brünhilda-szerű Lady Maud szabadulni szeretne férjétől, Sir Giles-tól, aki egyrészt nem biztosítja számára a megígért örököst, másrészt trükkös módon szeretne maga is szabadulni a megunt asszonytól és a gyűlölt kastélytól: befolyásos parlamenti képviselő lévén, elintézi, hogy a kastélyon is átvezető autópályát tervezzenek a természetvédelmi területre: így ő bezsebelheti a kisajátítási kártérítést. Maudot pedig meg fogja ütni a guta. A szerelmes Blott és a walesi környezetvédelmi lobby azonban közbelép… A világhírű szerző ebben a (szintén méltán világhírű) regényében a szemforgató brit környezetvédelembe harap bele jókorát, s a csak rá jellemző mulatságos módon irtja ki a szereplőgárda egy részét, sőt majdnem magát az olvasót is, aki ha nem vigyáz, megfulladhat nevettében…

„Menedzs-ellés – mondta Micimackó töprengve. – Nagyon hosszú szó. Bagoly mond ilyeneket. Kapcsolódik kellemes dologhoz? Például…hmm… mézhez?” (Micimackó)
„Vitathatatlanul és kétségbeejthetetlenül ez a kötet a menedzseléssel kapcsolatos fortélyosságok tudománytalan összefoglalása.” (Bagoly)
„A tigrisek nem szeretik sem a kukoricát, sem a mézet, de határozottan szeretik ezt a könyvet.” (Tigris)
„Tudom, hogy én nem számítok. Így az olvasók biztosan átugorják a rólam szóló részeket. Semmiség. Attól én még benne vagyok….” (Füles)
„Remélem, jó sokan elolvassák ezt a könyvet, és akkor lehet, hogy Nagyon Fontos Medve lesz belőlem.” (Medveczky Medve, azaz Micimackó)

„Tökét vakarja az ember ilyenkor. Már akinek van. Nekem például nincsen. Nagyon zavaró. Az utcán lőtte el egy rendőrgolyó, tévedésből.” A Szent Kujon megkísértése című kötet három csoportba elrendezett történetekből áll. Időbeli sorrendben első az 1960-as évek közepén a müncheni Új Látóhatár pályázatát megnyerő Hazatérés, utolsó a 2007-ben írt és megjelentetett Napló. A három csoportba osztott írások háromfélék. Az első csoportot rövid, többnyire komikus, illetve álomszerűen bizarr, abszurd történetek alkotják, a harmadikba valósnak érezhető történetek kerültek, amelyekben a kül- és a belvilág – a megírás módjában is – egymásnak ütközik és nem feloldásba szelídülő feszültséggel sejtet mai emberi bajt. A második csoportban három hosszabb szöveg-kollázs található. A téma mindhárom esetben más-más, de valós emberekre és helyzetekre utal, részben azoktól az emberektől származó szövegekkel. Egy felforgatott és kaotikusságában kozmikus távlatokba is villanó világ látomását keltik, hol Thököly korában, hol a 30 éves háború Németországában, hol 1953 tavaszán, amikor csaknem egy időben történt a Mount Everest megmászása és Sztálin halála. A Szent Kujon megkísértése történetei hol köznapi, hol humorosan bizarr, abszurd helyszíneket és helyzeteket jelenítenek meg, de mindig, akkor is, amikor távoli korokba viszik el az olvasót, a mi történeteinkről szólnak és keltenek eleven látomást. András Sándor 1934-ben született Budapesten. A washingtoni Howard University tanáraként dolgozott. Jelenleg Budapesten és Nemesvitán él.