„Azt mondták, hogy a világhírű nagybányai telep feloszlóban van, mert a homokpuszták távolából, a kecskeméti Kada két kézzel, teli marokkal szórván a becses ígéreteket, elcsalogatja a bányai ligetből a drága mestereket”- Krúdy Gyula ellentétpárba állítja a régit az újjal, a nagybányait a kecskeméti művészteleppel (A magyar Barbizon. Nagybánya, 1909. nov. 1.). A nagybányai művésztelepből a fiatalok egy része, az újat hozók, új (neó) utat kereső művészek kiválni készültek. A kiszakadók, forrongok, a neósok csoportjának a vezetője, Iványi Grünwald Béla fogalmazta meg a kecskeméti kolónia művészeti programját (1909). Az anya-művésztelepből történő kiválás, elkülönülés átmenetileg bizonytalanságot keltett ugyan, távlatosan azonban pozitívan hatott vissza Nagybányára: sürgetően kikényszerítette a műtermek fölépítését s a művészek, művészet rangjának újra megerősödését segítette. Az anyaművésztelep méhében megszületett új, a kecskeméti: a magyarországi művészet-fejlődés új láncszemét, új etapját jelentette. S hogy ez az új művészeti állomáshely milyen szervezeti, művészeti, stiláris (neósok, Kassák-kör stb.) és tanulási metódusokat jelentett – e kötet témája. A kecskeméti művésztelep korszakait, vezető mestereit, szabadiskolai és főiskolai tanfolyamait, a mesterek korrektúrájának mibenlétét, a művésztelep legfontosabb kapcsolódó elemeit (Kecskeméti Szőnyegszövő, Kecskeméti Képtár) időrendi egymásutániságában tárgyalja a könyv, a téma első monografikus földolgozása.”