Erdélyi József önéletrajzának második része ez a könyv. A magyar költészet legkisebb királyfija ebben a részben vívja meg döntő harcait ellenfeleivel, akik rontására törnek, az elsőségért, a dicsőségért. A háború utáni magyar irodalom félelmetes, rejtett erőiről vall ez a könyv, amely döntő jelentőségű dokumentum lesz egyszer, hiszen ezek az erők formálták a látható irodalmat. A legizgalmasabb regénynél is izgalmasabbak ezek a vallomások: a magyar szellem küzd bennük az elnyomó idegen törekvések, s az igaz ember az emberi hamisságok ellen. A költő diadalmasan vívja meg nehéz harcait, mert fegyvertelen ugyan, a tisztaságon és a hűségen azonban nem diadalmaskodik a pénz, az irigység és az ólombetűk serege sem. Az izgalmas vallomások között idillek egész sora ragyog fel: a költő legszebb verseinek születésében gyönyörködhetünk.