Újzélandban, valahol az Isten háta mögött, egy kolléga keresztezte az utamat. Ő nyugati irányban futott a világ körül, én kelet felé, – így hát nem sok időnk volt a csevegésre. „Úgy-e, könyvet ír az utazásról?” – kiáltott rám a partról, mikor a hajóm nekiindult. „Könyvet?” – kérdeztem, – „könyvet?” „Hogy csinálják azt?” – Roppant egyszerűen. Először is kell, hogy valami szempontja legyen, aztán…” – Akkor füttyentett a gőzös és a vontatóhajó rántott egyet rajtunk.