-
Fekete bársonyban
0A Fekete bársonyban a XVI.század második felében játszódik, nagyrészt Hispániában. Passuth László egy rögeszmésen megnövesztett nagyhatalom bomlásának történelmi folyamatát és hangulatát idézi föl. A megoldhatatlan belső problémák baljós gyorsasággal szaporodnak, s a külpolitikai események is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe szorítják Hispániát: a spanyol hajóhad vereséget szenved az angoloktól, a tartományok önállóságuk kivívására törekszenek, s a gigantomániás II.Fülöp tanácstalanul és igazi segítség nélkül vergődik az események sodrásában.
-
Fönn a Jeruzsálemhegyen
0Sarusi 1981-ben keletkezett „munkáskarrier-regényét” veheti most kézbe az olvasó. E munkájában a pannon világ, az előbbiektől polgárosultságával, nyugatiasabb műveltségével elütő Dunántúl mutatkozik be. A valahol Alsó-Pannonországban, valamilyen Tó mellett, az alacsony-Kőrisnek nevezett havas alatt, előbb a Jeruzsálemhegynek nelvezett faluban, majd a környék központjában (megye, járás? Sarusinál „szék” székhelyén), Esseghvárott játszódik a regény, amelynek első oldalain a főszereplő, Tányérnyaló pincérinasként buzgólkodik, hogy a történet az emberileg bukott vezérigazgató már-már tragikus (időnként tragikomikus) önmarcangolásával záruljon.
-
Fortuna szekerén okossan ülj
0Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és az utószót írta Vargha Balázs
-
Freskó – A szemlélők
0Szabó Magda két regénye, a Freskó és A szemlélők olvashatóak a könyvben.
-
Gyilokjáró
0„A kör bezárul: a gimnazista, aki a Kutatóárok-ban elindul, hogy szembe találja magát a nagy európai csend fél százada után az első világháború kataklizmájával, nyugtalan, belsőleg meghasonlott férfivá érik a Rézkor két háború közötti korszakának évtizedében. A Gyilokjáró-ban már csak hat esztendőt igyekszik feltérképezni, 1933–1939 között, a nagy európai s még inkább a hazai események síkján, de éppúgy saját sorsában is, amelyet magán-világtörténelemnek nevez.” Passuth László
-
Heltai Jenő versei
0Születésének századik évfordulójára jelentetjük meg az első, igazán nagyvárosi költő, Heltai Jenő verseit. Szakítva a népieskedők korszerűtlen lírájával, a Modern dalokban (1892) egy sajátos nagyvárosi réteg, a pesti művészfiatalok világát eleveníti meg; a romantika és pátosz tagadását, az élcelődést és játékosságot, a könnyeden maliciózus szerelmet, a francia sanzonok szellemétől átitatott nagyvárosi portrékat. Kabarédalaival iskolát teremtett. Könnyed iróniája, dallamos verselése, újszerű, nagyvárosi stílusa felfrissítette a költészet nyelvét -meg-teremtve az igazi modern lira jelentős előz-ményeit. Nem véletlen tehát, hogy dalait nemcsak szavalták, hanem énekelték is, s szinte minden egyes új verse egyszersmind új szenzációt keltett.
Korai versei után viszonylag hosszú időn át nem ír verset, csupán színpadi játékaiba menti át költői fantáziáját, csillogó ötlet-gazdagságát. Öregkori lírájában a személyes érzések mellett már a más sorsúak iránti részvét, a háború és fasizmus elleni tiltakozás, a felszabadulást követte őszinte lelkesedés hangja is helyet kap. Ezek a költemények méltó befejezői egy olyan költői pályának, költői világnak, amelyben a jóság, a meleg emberi érzés mindig ott búvik a keserű fintorok mögött is; humanizmusa nem kötelező póz, hanem átélt, megélt emberi valóság. -
Így írtok ti I-II.
01912-ben látott először napvilágot az Így írtok ti – a fiatal Karinthy Frigyes irodalmi paródiasorozatának azóta irodalomtörténeti fogalommá nemesedett első gyűjteménye. A műfajhoz haláláig hű maradt: több-kevesebb rendszerességgel későbbi köteteiben és azóta a Széchényi Könyvtár hírlaptárában porladó újságok hasábjain is gyakorolta az irodalmi karikatúrát; írói életművek, hangok és pózok karikatúráját és műfajok karikatúráját. „Az irodalomban is benne élt, és mégis igazában kívülről nézte – írta róla halála után, tanulmányában Babits Mihály -, pályájának természetes indulása volt az irodalmi karikatúra. Az irodalom lehetőségei érdekelték: hogyan írnak az írók és hányféle módon lehet írni? Paródiasorozat voltaképp az irodalom lehetséges formáinak végigpróbálás és leleplezése: irodalmi fantasztikumok és utópiák. A közönség az Így írtok ti után valami Így írok én-féle kiállást várt – folytatja Karinthy írói természetének, géniuszának jellemzését Babits Mihály -, de Karinthy nem volt hajlandó »egyéni« stílust és modort vállalni. Az irodalomnak éppoly kevéssé volt tekintélye előtte, mint az életnek. Itt is híjával volt minden nagyképűségnek és ellensége minden modorosságnak; itt is a logikát kereste, a fogalmak tisztázását, a tiszta mondanivalót, amelyet annyiszor eltorzít egy író »egyénisége« és önmutogatása… Igazában puritán volt, s minden grimásza a grimászok kicsúfolása. Mondatain szinte meztelenül jött át az, amit mondani akart, s kíméletlen tudott lenni minden tetszelgéssel és cifrázással szemben. Talán ő volt a legkomolyabb írónk.”
-
Janus Pannonius versei
0Egyetlenegy magyar nyelvű verssor sem maradt utána, mégis a magyar líra első nagy, korszakos alakja, Balassi, Csokonai, Petőfi, Ady és József Attila rangos elődje, „drága és jeles tudós … kinek mása ő előtte nem volt Magyarországba, kiváltképpen az versek szörzéseibe…” (Heltai Gáspár), ez az ízig-vérig humanista ifjú, aki „nemzetségére nézve magyar, erkölcsében olasz, tudományában csodálatos, sőt inkább bámulatot keltő” (Guarino de Verona), az első magyar költő, kinek „szép híre, neve” nem állt meg az országhatárnál, kinek munkásságát olyan világhírű gondolkodók tartották nagyra, mint Erasmus és Carducci; az első magyar költő, akinek műveiben az emberi személyiség a maga természetes pompájában valósul meg, a testi szenvedély, a személyes öröm és a személyes fájdalom, a köznapi tragédia éppógy témája, mint az országos kataklizmák, az apokaliptikus víziók sora, az első egyéni hangú, mély érzésekben és gondolatokban gazdag európai, aki mégis sajátosan magyar, noha latin nyelven alkotta műveit, elsőként fedezve fel a magyar tájat a maga termésuetes szépségében, a magyar várost a maga sajátos kulturális értékeivel, aki „költészetének kiválóságával nem csupán kortársait múlta felül, hanem az egész régiséggel is felvette a versenyt” (Zsámboki János), példa és követendő minta a magyar humanista költőnemzedéknek, s végig kísérhető, töretlen fényű hatás a későbbi korok magyar nyelvű irodalmában.
-
Jelet hagyni
0Kondor Béla költészete zseniális életművének egyenrangú része. Verseiben nem a festő vízióját fordítja a szavak nyelvére; a színek és formák fontos szerephez jutnak lírájában, de a képekkel takarékosan bánik. A költő nem ismétli a festőt. Azt mondja el versben, amit képben nem lehet, aminek festői világában nem juthat hely. Látomását a világról a festő az ikonok objektivitásával fogalmazza meg. Képei szigorú közegében nincs helye semmilyen esetleges motívumnak, még a személyes panasznak sem. Az ember szorongása, küzdelme a szeretetért, tudása jóról és rosszról a festészetben világképpé nő, de mint személyes szenvedés fel is oldódik az ábrázolás monumentalitásában. A versek a „privát” szomorúságából szakadnak ki, szinte formátlanul, tartózkodó fájdalmukkal mégis fölötte a köznapoknak. Halk döccenéseik kikopogják, amit a képeken elfojt a fekete robbanása, elnémít az arany csendje: a művész szívhangjait.
-
-
Két fogoly
0Takács Péter és Almády Miett szerelmi regénye ma is élvezetes olvasmány. rövid ideig tartó boldog házasság után mindketten Foglyok llesznek – Péter hadifogoly Szibériában, Miett pedig saját hűségének, majd hűtlenségének a foglya. A két helyszín fejezetről fejezetre cserélődik, s a jól megrajzolt fő- és mellékszereplők életútját a mai olvasó is bizonyára kiváncsian követi a fordulatos és érzelmes történet során.
-
Két kezdő bohóc
0„… regényei és novellái, függetlenül attól, hogy az elbeszélő első személyben szól-e, voltaképpen egyetlen összefüggő önéletrajzot alkotnak. Szép Ernőnek, a költőnek, nem volt prózai fantáziája, mindig élményeiből indul ki…” – jellemezte Réz Pál egy régebbi tanulmányában Szép Ernő prózaírói munkásságának ebből az általa készített novellaválogatásból is szembeötlő vonását. De hát melyik Szép Ernő írta ezeket a novellákat? – kérdezheti az olvasó, aki ismeri az író alakja köré szövődött legendákat. A naiv gyermek, az édes, elveszett ártatlan? Vagy a „pesti okos fiú”, a szalonok és orfeumok hölgyeinek kedvence, vérengző kártyacsaták hőse? Vagy a fáradt öregember a második világháború után, aki 1953-ban bekövetkezett haláláig már így mutatkozott be: „Szép Ernő voltam?” Különös, de ha versei néha igazolják is a közkézen forgó legendák közül valamelyiket, a novellák nem. A novellaíró, talán mert nem lírai hőse, hanem szemlélője az életnek, sem a gyermeki gyámoltalanság, sem a bohém világfi szerepét nem ölti fel: már fiatalon is túlérett, megfáradt, az emberi szenvedés és nyomorúság látványától elcsigázott szellem, aki a legendák helyett Komlós Aladár jellemzését igazolja: „Alig lehetnek valakinek éberebb idegei, mint neki.” Aki a bohém Pestből is csak ennek a tarka és szomorú világnak a mélységes ismeretét és persze a gyöngéd iróniát őrzi meg.
A novellák, amelyekből e kötet teljességigényű válogatást ad, csak egyetlen legendát igazolnak maradéktalanul. Tudvalevő, hogy az első világháború idején hadba vonuló Szép Ernő a kardjára vésetett németül egy jelmondatot: „Élni és élni hagyni.” A két világháborút megjárt író a novelláiban úgyszólván senkit, még egy állatot sem pusztít el. -
Kívül a körön
0Tárgyukban és módszerükben változatos, szemléletük szerint mégis összetartozó írásokat gyűjt egybe Szabó Magda tanulmánykötete: íróarcképeket, verselemzéseket, kritikákat, esztétikai elmefuttatásokat, írói-önéletrajzi vallomásokat, emlékezéseket. Az esszék az írónő sokoldalú érdeklődéséről adnak hírt: Szabó Magda érzékletes, árnyalt portrékat fest irodalmunk népszerű vagy kevésbé ismert, méltatlanul elhanyagolt nagyjairól – Jókairól, Szenczi Molnár Albertról, Apáczai Csere Jánosról, Kármán Józsefről, Kerényi Frigyesről –, az explication de texte-ek módszereit szellemesen, eredetien megújító verselemzésekben tárja föl Szentjóbi Szabó László, Gyulai Pál, Nadányi Zoltán és mások verseinek titkait, a sznobokkal perlekedve mutatja ki Dickens művészetének értékeit, érvényességét, élet és irodalom kölcsönhatását vizsgálja a tulajdon regényeit és drámáit tárgyaló írásokban, művelődésünk és közéletünk kérdéseihez szól hozzá „postá”-jában – végül pedig lírai vallomásokban idézi meg a „Holtig haza”, Debrecen hagyományait és jelenét.
-
Köd
0Tartalom
Köd
Novellák
Sámson madara
A veréb
Egy falusi mizantróp
Az étlen farkas
Nirvána
Egy néma apostol
A mártír
Márta
Nemes rozsda
Ultima ratio
A filantróp
A nádsíp
A tigris
Madárpanasz
Una poenitentium
Őszi eső
Magdolna
Spleen
Farkasnyomor
Napraforgó
Gritti
Ének a zenéről
Országúton
Mea culpa
Ács Margit: Egy századvégi „magyar Tantalus” -
-
Kutatóárok
0Az író vallomása: „Onnan kezdem önéletrajzom történetét, amikor – tizennégy éves korom küszöbén – kitör az első világháború. Ettől kezdve annak az évtizednek feltérképezése, melyet ebben a könyvben megkíséreltem, csak úgy volt lehetséges, ha egy felnövő fiú külső és belső életét egybe tudom kapcsolni azokkal a világtörténeti eseményekkel – sorsfordulatokkal, háborúval –, melyeknek tanúja voltam s különös módon néha kissé szereplője is.
-
Lagúnák
0Az Udvari asszony regényének nevezhetnénk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein, azt, hogy legyen benne valami „démoni tárgyilagosság” önmagával és az udvarokkal szemben, azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne.
-
Magyar népmesék I-III.
0A meséket válogatta és jegyzetekkel ellátta: Dégh Linda, Kovács Ágnes
-
Maradj velem, mert beesteledett
0Tolnai Gábornak, az utóbbi másfél évtizedben keletkezett esszéi nemegyszer már inkább szépírói alkotások – Radnótiról szóló egyik-másik írása is ilyen –, kiváltképpen ilyen pedig ez a könyve, ebben is irodalomtudós, a műveltség és az eleven élet vizsgálója: arcképeket, arcképvázlatokat rajzol külföldi nagy költőkről, Quasimodóról, Ungarettiről, Anna Ahmatováról, de magyar barátairól, pályatársairól, így Darvas Józsefről, Simon Istvánról is. De nemcsak arcképeket rajzol, hanem megeleveníti az itáliai élet légkörét is, nemcsak a mait, hanem a régit is, és nemcsak Michelangelo páratlan személyiségét és művészetét varázsolja az olvasó elé, hanem világhírű hazánkfiának, Amerigo Totnak – vagyis Tóth Imrének – vonzó alakját, lenyűgöző művészetét is. Minden írását átszövik bensőségesen személyes gondjai, érzelmei, vallomásai – olyasféleképpen, ahogyan a freskófestő alkotásába önmagát is belefesti.
-
Nagyenyedi fügevirág
0Kötetünk a Rigó és apostol és az Istenek és falovacskák című két nagy sikerű esszékötetének írásait tartalmazza, kibővítve két újabban megjelent írásával.
-
Nápolyi Johanna
0„Johannával - írja Passuth László – huszonhét éves koromban találkoztam, az avignoni várban. Egészen más volt, mint ahogy ifjúkorom emlékvilágában kialakult könnyűvérű, férjgyilkos nápolyi királynő figurája. Az avignoni Pápák Várának hagyománya tragikus sorsú, ártatlanul üldözött, ragyogó szépségű s szellemű fiatal nő képét rögzítette az utókor számára.
-
Négy szél Erdélyben
0A regény Erdély történelmének néhány évét idézi fel, azt a néhány évet, mely Báthory István fejedelemmé választásától megkoronázásáig, lengyelországi trónra jutásáig eltelt. A regény jelentős része annak a nagyarányú korképnek, mely Passuth László műveiben összefüggően kirajzolódik a XVI. és XVII. század Európájáról.
-
Nem mondhatom el senkinek
0Aki szereti Karinthyt, tudja jól: költőnek is nagy volt, Különös, szabálytalan, besorolhatatlan, mint minden műfajában. Ötlet-telitalálatai itt a paradoxonszerű végleges megfogalmazásokban villannak: némelyikük – az Előszó kétsoros tömör ars poeticája vagy a „Strungle for life” zárórímének hősi-etikus tilalma – annyi más karinthyádához hasonlóan, szállóigeként vonult be a köztudatba. Van olyan verse, amelyben látomás hegyesedik végül önmagát is – mint a Judik Etelt gyászoló Halott –, amelyben az ötlet tágul rettentő vízióvá. Jelezve egyúttal azt is, hogy Karinthy hiába érzi az Arany János „Nagyon fáj! Nem megy!”-ét, ötleteinek gyötrő szikrázása sosem tud megszűnni.
A szinte még gyerekfővel írt Vérmező, 795. május csillogó szenvedélyessége hamarosan kiszorul Karinthy lírájából;a gördülékeny pátoszt csak az ígéretes korszak és az ígéretes életkor egybefonódása lobbanthatta ki – ez teszi a verset a magyar líra egyik legszebb zsengéjévé. Az első verseskötet publikálását (Nem mondhatom el senkinek, 1930) megelőző húsz év számra kicsiny verstermése az egész Karinthy-oeuvre műfaji és hangulati változatosságát tükrözi: a vékony kötetben versnovellák vershumoreszkkel, verskiáltvánnyal váltakoznak. Élete utolsó éveiben az alig negyvenöt éves Karinthy váratlanul gazdag öregkori lírát teremt. A magyar költészet ez idő tájt lezajló korszakváltásával együtt haladva, de a maga külön útján, köznapi hangú, elbeszélő jellegű verseket ír, kényelmes, lazán ritmizált, hosszú sorokban. Ezeknek a látszólag kedélyesen beszélgető költeményeknek szinte az egyetlen témájuk a halál. A szűkölő halálfélelem. Az elszámolás a teljesített és nem teljesített feladatokkal. Számvetés a pályatársakkal meg az új nemzedékekkel, akiket már új eszmék vezetnek, gőzök bódítanak, és ki tudja, érdekli-e őket, amit az öreg író „kiárusít”. És végül leszámolás a korral, amelynek az ifjúkori reményeket megcsúfoló iszonyata nagyon is a korhoz tapadó közege a halálfélelem kortalan emberi szorongásának. Kései verseinek kötetkiadását – igazolva a versek sugallta előérzetet – Karinthy már nem érte meg. Az Üzenet a palackban nem sokkal a halála után, 1938-ban jelent meg.
Kötetünk anyagát néhány, az eddigi gyűjteményekben nem olvasható vers, sanzon teszi teljesebbé. -
Novellák
0A novellák Örkény jellegzetes groteszk, ugyanakkor mélyen emberi látásmódját tükrözik, finom humorral és társadalomkritikával átszőve. A kötetben szereplő írások a hétköznapi élet abszurditásait és emberi drámáit elevenítik meg.
-
Novellák I-II.
0z írónak az a mindene amit ír. Az az ő kincse, sorsa, becsülete, bélyeggyűjteménye, gyümölcsöse, családi háza. így aztán, ha hozzáfog összeszedni legjava írásait, mint én most e novelláimat, valójában leltárt csinál élete összes szerzeményeiről. Egy ilyen válogatás fölér egy önéletrajzzal, méghozzá olyan önéletrajzzal, melyben se letagadni, se elkenni, se szépíteni nem lehet a dolgokat.
-
Óda a repüléshez
0ÓDA A REPÜLÉSHEZ
Munka közben kinéztem
ablakomon, a kavargó hószilánkok
sűrűjébe, s az üvegen át is hallottam,
hulltukban sustorognak, s egymáshoz ütődve
zengnek a jégpihék: s eszembe te jutottál
barátném, mert a szirmokkal roskadó magasban
repülő búgott, valami árút, vagy utasokat
szállító repülőgép. Barna barátném, eszembe te jutottál:
férjed pilóta, s mesélted szerelmes rettegésed!
S míg elképzeltem fönt a gépet, ahogy
a légcsavar a havat szikrázva kavarja,
s a gép vezetőjét, aki műszereire, majd
a fehér éjbe tekint; vad gyermekkorom
lobbant föl újra szívemben; mert
pilótaakartam lenni én is! Repülő, aki
nevetve legyőzi a lét, a föld vonzerejét.
Ó, én is az akartam lenni, mint a te férjed!
Repülő, egeket szántó, hatalmas! Hány
játék, hány fulladt kisérlet, hány füzet
őrzi jegyét? Szállani én is akartam;
már az iskola udvarán, ahol kitárt
karokkal, berregve futottam, nagyobb
port rebbentve, mint a libák!
S hogy bongani kezdte az iskola-harang
a tudomány aznapi befejeztét, haza is
kitárt karokkal szálltam. Ó, hányszor is! -
Ragály és oltalom
0Kötetről kötetre épülő, de egynemű költői világ Bisztray Ádámé, lírai tónusát egyik kritikusa találóan így jellemezte: „Az elégikus hanghordozás, amely a pannon rezignáció és melankólia eredendő líraiságához kapcsolódik, klasszicizáló veretességgel, zamattal és artisztikummal társul.” (Bertha Zoltán, Kortárs ’85/3) Ez a néhány vonás joggal juttatja eszünkbe Berzsenyit, hiszen Bisztray Ádám az ő késői szelídebb, halkabb utódja abban is, hogy visszahúzódó magányban, a világnak a személyes életre szűkült szegleteiben a nemzet, a kultúra gigantikus gondjaival küzd meg parittya nélküli Dávidként.
Az új versek új, vagy legalábbis felerősödött eleme a magabízóbb önérzet, a maga igazának és igaza értékének csöndes, de határozott tudata. Az ilyenfajta férfias költői hangnak akkor legércesebb és legmeggyőzőbb a csengése, ha az ember túljut élete felén, s a tapasztalatok bizonyossága is érződik már rajta.
Miben találhatott támaszt, ha környező világunkban nemigen talált, sőt, épp ellenében kellett támaszt keresnie? Új versei elárulják, hogy magányát egy felismerés nyitotta fel: amit ő jónak, védeni-, mentenivalónak tud és hirdet, századok alatt kipróbált, nemzedékről nemzedékre öröklődő elve és biztosítéka az emberhez méltó létezésnek. Szent György maszkja alatt vallja meg: „Ha én mondom se én emlékezem…” -
Régimódi történet
0Szabó Magda új regénye formája szerint oknyomozás: az írónő egykori levelek, naplók, újságcikkek, családi ereklyék, idős emberek elbeszélései, tulajdon gyermekkori emlékei alapján nagyszüleinek és szüleinek alakját, történetét rekonstruálja. Az Ókút mélyébe száll le, hogy eljusson a forrásig. Mégsem emlékirat a Régimódi történet, nem is egy emlékirat előjátéka: vérbeli regény.
-
Rézkor
0„Az az évtized (1923-1933), melyet a Rézkor-ban próbálok felidézni, sokrétű, nehéz kor. Elejét még a háborúvég perzseli; merényletekkel, inflációval. A vége már nagy-európai korszak, hazai neobarokkunk tükröződésében, sajátos konszolidációval s ugyanakkor frankperrel, pusztító gazdasági válságszelekkel, melyek megérlelik a bankzárlatot. Egy Kolozsvárról a nagyvilágba sodródott fiú jegyváltása volt a latin civilizációval az Olaszországban töltött két esztendő. „
-
Rivalda
0Egy elképzelt pesti eszpresszó törzsvendégei: öreg írók, hírlapírók, festők és színészek mesélik el a „Rivalda” anekdotáit, minden este hét és tíz óra között. A miniatűr törzsasztalkák körül üldögélnek, isszák a feketét, és anekdotáznak. Önmagukat szórakoztatják. Emlékeznek a régi, hírneves színészekre, írókra, művészekre, kicsikre és nagyokra, versenyeznek, hogy ki mondja el a legmulatságosabbb történetet. Van ennek a törzsasztalnak valamiféle kedves-bájos önképzőköri jellege, a vendégek örökös torzsalkodásaikkal és ugratásaikkal, régi írásaik vagy alakításaik megszépítő emlegetésével valóban különös figuráknak tűnnek fel – kívül a város zaja zúg, belül mintha megállt volna az eszpresszóban a levegő.
-
Sárkány alszik veled
0Beszélgetések könyve.
„Kérdezőből lassan kérdezetté öregszik az ember. pedig be jó volt ifjú riporterként ide-amoda száguldani kolozsvárott, ezzel-amazzal interjút készíteni a Világosság-nak!…” (Sütő András) -
Sirokkó
01934. október 9-én délután Marseille-ben agyonlőtték a Franciaországba látogató Sándor jugoszláv királyt, s az autóban mellette ülő Barthou francia külügyminisztert.
Sándor királyt, mint a merénylő karján talált embléma bizonyította, a bulgáriai macedón terrorszrvezet tagja lőtte le, de minthogy a nemzetközi rendőrség jól ismerte e szervezet szövetségét az Usztasá-val (Horvát Felkelő Forradalmi Szervezet), magától kínálkozott a feltevés, hogy a gyilkosságban az utóbbi keze is benne volt. Ezt a következtetést a merénylet előkészítésének rendőri vizsgálata is igazolta. A szálak – többek között – a magyarországi Jankapusztára vezettek, ahol Usztasa kiképzőtábor működött.
A regény nem követi adatszerűen a történelem menetét: a társadalmi paranoia – a fasizmus – mikromodelljét igyekszik megszerkeszteni.
Hernádi stílusa egységbe fogja régi műveinek elemeit, a leíró részek asszociatív kapcsolatokat teremtő, szürrealisztikusan merész képeit és az aszketikus, célba fogalmazott párbeszédeket.