Nem a Balsac-féle híres harmincéves asszonyról lesz itt szó, akinél a korhatár kilenc évvel kitolódott, nem élete virágát élő szépasszonyról szól ez a könyv, hanem arról az országról, melynek megszemélyesítője, „Marianne” – Franciaország. Mennyivel nehezebb dolog országokról, népekről, szokásokról, tájakról, jelenről, múltról írni, mint egy asszonyról, akinek az élete olyan tiszta és egyszerű is lehet, mint a felhőtlen tavaszi égbolt Párizs felett. Ma a különböző világnézetek forgatagában, amikor minden, amit eddig szilárdnak hittünk, kimozdult a helyéből, amikor minden új nap előre nem látott változásokat hozhat, talán Franciaországról írni a legidőszerűbb, hogy megismerhessük, helyesen ítélhessük meg ezt a szomszédot, amellyel a Német Birodalom évszázadok folyamán annyiszor csapott össze harcban-háborúban vagy a szellem párviadalain, de amelyek egyúttal a szellemi és kultúrális ösztönzést köszönhette. Az 1939 tavaszán történt események arra késztették a franciákat, hogy országukat gazdaságilag, katonailag megerősítsék. De még mindig nem tudták eldönteni, melyik irányhoz csatlakozzanak, annak ellenére: hogy tisztán felismerték a Német Birodalom szándékát: olyan helyzetet teremteni, mely teljesen kizárja újabb világkatasztrófák lehetőségét. Franciaország 1939-ben sorsfordulóhoz érkezett. A Birodalom átképzése „Marianne”-t is felrázta álmaiból.