-
A rómaiak
0800 FtA rómaiak a legenda szerint a lángoló városuk alól menekülő trójaiak utódai voltak. A régészet szerint Kr. e. a 2. évezredben Itáliába vándorló törzsek keveredéséből születtek. Történetírói szerin egy isteni ikerpártól származtak, kiket egy anyafarkas táplált tejével. A kezdetben maroknyi pásztornép előbb Itália, majd a Földközi-tenger, végül az ókori világ nagy részének ura lett. Törvényt adott az embereknek, jogot, civilizációt, városi életet, hidat, vízvezetéket. Megőrizte és megtartotta más, régebbi kultúrák kincseit. Ezernyi dolog van mai életünkben is, amit a rómaiaknak köszönhetünk. A rómaiak megismerteti az olvasót az ókor legnagyobb népének történetével, eszméivel, mindennapi életével.
-
Az első édenkert
02 000 FtA Paradicsom – mondják egyesek – feltétlenül egy földrajzilag pontosan meghatározható helyen terült el, mégpedig alighanem a Vöröstenger valamelyik homokos, kicsiny szigetén. De a gondolatvilágunkban, mítoszainkban élő Édenkert egészen bizonyosan az őskori vadon, ahol először kószáltak emberek, ahol, mint a Bibliában áll, megtermett mindenféle fa, melyben az embernek szeme gyönyörködhetnék és mely eledelre jó volna. ott, ahol Ádám névvel nevezze minden állatokat. Ott, ahol egyik fia megtanulta megszelídíteni a juhokat, ahol másik fia művelni kezdte a földet és először termelt kenyérnekvalót. S ha ez így igaz, nem kevés okunk van rá, hogy a Földközi-tenger térségének egészét tekintsük az emberiség első Édenének, mint én is tettem – könyvem címében. Az elején, amikor gondolkozni kezdtem erről a könyvről és a hozzá kapcsolódó televíziós sorozatról, eredeti szándékom mindössze annyi volt, hogy áttekintem földünk e lenyűgözően szépséges részének természetrajzát, hiszen olyan sokan járunk ide szabadságunkat eltölteni, s itt lényegesen több lehetőségünk nyílik ősi állapotukban megmaradt tájakon kóborolni, állatokat, virágokat nézegetni, mint azokon a helyeken, ahová életünk és munkánk köt. Így persze az egész nem lett volna több, mint Európa néhány természetrajzi szempontból különlegesen szép helyének bemutatása, a védett területeké, ahol a mediterrán állat- és növényvilág nagyjából az iparosodás előtti állapotban él még ma is. De ha vizsgálódásomat pusztán ezekre korlátozom, akkor a Földközi-tenger környékének csak egy parányi töredékét mutathatom be, és mellőznöm kell egész sereg helyet, ahová pedig a legtöbben és a leggyakrabban járunk látogatóba. Ezeket a tájakat viszont csupán a múlt fényében érthetjük meg. Végtére is ezek a világ legősibb civilizációjának tájai. Nagyobb hatást az emberiség sehol másutt nem gyakorolt környezetére, illetve sehol másutt nem mutatkozik összefüggőbb, részletesebb és bőségesebb bizonyítéka tevékenységének. Így azután a könyv apránként mind több régészeti és történelmi elemmel gyarapodott, és megkísérli az ábrázolni, hogyan változott az évszázadok során szellemi magatartásunk a természet világával szemben, hogyan bántunk vele, és mint alakítottuk ki az élő-közösségeket, amelyeket nem láthatunk. Ilyesfajta felmérést természetesen a világ bármely területén elvégezhetnénk, de a Földközi-tenger térsége különlegesen jogosult érdeklődésünkre. Nem csupán közkedvelt nyaralóhely ez. Az emberiség itt vette először művelésbe a földet, itt játszódott le a kihasználás teljes ciklusa. Mindaz, ami itt történt az elmúlt évezredek folyamán, a világ más részein csak most kezdődik el.
-
Csend, vétkek, szenvedély
02 400 FtAlice Munro novellái gyakran egy-egy regényt sűrítenek magukba, prizmásan mondják el történetüket, amelyek időben egymástól távol eső (sorsfordító) epizódokból, a novella különböző szereplőinek nézőpontjából, a napló- vagy levélforma és a narráció váltogatásából rajzolódnak ki. Többnyire határterületen játszódnak: a lázadás és a biztonság, a szabadság és a boldogság, a józan unalom és az életveszélyes szenvedély, a bizalom és a naiv hiszékenység, az igazság és a hazugság, a sors és a véletlen, a lehúzó környezet és a személyes döntés, a jelen és a múlt, a racionalizmus és a fanatizmus, a természet feletti képességek és az olcsó csalások határán. A valóságban pedig valamilyen kisvárosban, ahol hőseiket a kitörés vágya, a lázadás, vagy visszatekintve a megérteni vágyás motiválja. Néha nem is tudjuk, melyik szereplőre figyeljünk, ki a hőse az írásnak, de az igazi főszereplő általában az, akinek a tudatában, lelkében összeáll a mások vagy akár a maga sorsa. A főhős egy-egy idős asszony, egykori későn érő, a környezetéből kiemelkedni vágyó lány, aki valamilyen véletlen hatására vagy tudatosan tér vissza a múltjához – gyakran a konkrét földrajzi térbe is –, hogy felidézze, megértse, feldolgozza, ami vele vagy a körülötte élőkkel történt.
-
Gerda Taro
02 500 FtGerda Taro igazából a Robert Capa-legendárium része. Sokak számára ebben a könyvben kezd először saját élettel, önálló személyiséggel bíró lénnyé válni. Halála után majd nyolcvan évvel. Igaz, soha nem késő… Életének eleje, közepe alig érdekes. Aztán 1936 közepén megsűrűsödnek körülötte a történések, egyre gyorsabban közeledik 1937. július 25. A spanyol polgárháborúban ott van az andalúziai fronton, majd 1937. július 25-én a brunetei ütközetben, ahol a német Kondor-légió támadásánál halálosan megsebesül, és másnap belehal sérüléseibe. Ezrek temették Párizsban, ott, ahol százak sem ismerték éltében. Sírszobrát Alberto Giacometti készítette, nevével tele voltak az újságok. Ahogy meghalt, mindjárt főszereplő lett és mellette Capa az epizodista. Aztán persze újra visszaállt az eredeti szereposztás, emléke idővel megkopott, Capa mítosza, legendája bekebelezte az övét. Gerdából lábjegyzet lett, Capa barátnője. Taro amúgy is erős hendikeppel indult: rövid élet jutott neki osztályrészül, csekély számú, biztosan neki tulajdonítható fotóból álló életművet tudhat a magáénak. Mindehhez járult még a háttér: galíciai német zsidó felmenők, lengyel útlevél, párizsi temetés, a kommunista billog. Családját a nácik irtották ki a holokauszt idején, Capát egy észak-vietnami akna ölte meg, barátai szétszéledtek, minden készen állt ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra elfelejtsék. Kellett a női emancipáció erősödő hulláma, a feminista hátszél, hogy Gerda Taro neve ismét fontossá legyen, hogy személye leváljon az őt csak 17 évvel túlélő Capáéról. Önálló kiállítás a képeiből, a rátalálás izgalmában született számtalan tanulmány, cikk, rádióműsor. Következett a mexikói bőrönd (2007) a spanyol polgárháborús negatívokkal, melyek közt csaknem 70 évnyi lappangás után Capa felvételei mellett Gerda és David Seymour negatívjai is előkerültek. A bejelentés nyomán Taro újra berobbant az érdeklődés középpontjába. Számos, addig Capának tulajdonított képről derült ki, hogy Gerda fényképezte. Át kellett értékelni Robert Capa és Gerda Taro életművét, de Capára ebből is csak fény és nem árnyék vetült. Gerda Taro. Aki kitalálta Robert Capát. A könyv címe kicsit félrevezető. Pontatlan. Esetleg aki nevén nevezte Capát, bár ez sem kielégítő. De ha elfogadjuk, és ne adj isten, tényleg kitalálta volna, akkor tegyük hozzá: aki kitalálta Capát, és akiből nélküle soha nem lett volna Gerda Taro. Így igazságos. Ez a könyv segíthet megteremteni Taro önálló figuráját, a szuverén Gerda Tarót, akit elemezni, bírálni és dicsérni lehet s akit majd újra oda lehet állítani Capa mellé. Mert azért mondhatunk bármit, ők összetartoznak.
-
Ki az úr a háznál?
02 000 FtVilágszerte otthonok ezreiben sokkal inkább a gyerekek, s nem a szülők szabják meg a családi életet és csinálnak belőle rettentő zűrzavart. Zaklatottan, könnyektől terhesen telnek a reggelek, a leckeírás fölér egy rémálommal, minden étkezés merő fejfájás, és ami a lefekvést illeti jobb nem is gondolni rá. A szobafogság módszere, amelyhez az elmúlt két évtizedben sűrűn folyamodnak a szülők, többnyire nem hoz eredményt. Dr. Beth Grosshans gyermekpszichológus arra a következtetésre jut, hogy a gyerekek oly gyakran mutatott zavaró magatartásformái a rakoncátlanságtól a szorongásig legtöbbször azért alakulnak ki, mert a szülők hatalmat ruháznak át a gyerekre. A Büntetésen innen szobafogságon túl fejezeteiben a pszichológus megmutatja, miként esünk mi, szülők, működésképtelen viselkedési minták fogságába, majd kezünkbe adja azokat az eszközöket, amelyek segítségével nemcsak kilábalhatunk, hanem gyermekeinket is rávezethetjük a rendezettebb, tiszteletteljes, együttműködő magatartás szeretetére. Dr. Grosshans először azzal a négy szülői stílussal ismerteti meg olvasóit, amelyek leggyakrabban borítják föl a családi erőegyensúlyt. Azután bemutatja a létrát ezt az öt lépésből álló, könnyen követhető programot, amelyet otthon és nyilvános helyen egyaránt jól használhatunk. Dr. Grosshans mindennapi helyzetekben alkalmazható, konkrét utasításokkal és szövegkönyvekkel szolgál, megmutatja, hogyan vessük be a létrát, ha gyermekünk viselkedése aggodalomra ad okot, hogyan orvosoljunk dührohamokat, szorongásos félelmeket, evés miatti csatározást, alvásproblémákat és a szobatisztaságra szoktatás nehézségeit. Útmutatása mellett hamarosan béke és összhang veszi át azoknak a konfliktusoknak a helyét, amelyeket még a szobafogságon innen szereztünk.