-
A penitenciatartás lélektani megvilágításban
0Bár megismernék a katolikus egyház penitenciatartási gyakorlatának természeti és természetfeletti értékeit azok, kiket a körülmények téves ítélete vagy ismerethiány távol tart. És bár azok, akik elég szerencsések ahhoz, hogy a bűnbocsánat ezen forrásához járulhatnak, bár megismernék annak minden áldását. Nemcsak a bűnök bocsánatát, nemcsak az újrakezdés örömét, nemcsak a megszentelő kegyelem növekedésének kincsét és a segítő kegyelmek támogató erejét kísértések idején. Hanem bár megismernék azt a békét és örömöt, melyet egy bölcs lelkiatya irányítása mellett a jellem kialakulása, főleg pedig az Isten-szeretet mélyülése a siralomvölgy szegény vándorának biztosít.
-
Éber figyelemmel – Igaz szeretettel
0„Nem tekintem magam igazából sem tudósnak, sem költőnek. Csak próbálkozom megjárni az igazsághoz vezető ösvényeket, s a látottakat a szó segítségével közvetíteni. Mindez annak köszönhető, hogy pap lettem, lehetek.” „[…] aki valóban Krisztust választotta mesterének, annak az életének első felét inkább a küzdelem, a látványtalanság jellemzi, ám az élete második felében az erényekben kivirágozottság, a tevékeny élet, a megtalált életállapot, valamint a birtokba vett hivatás és ezért az igazi életöröm a domináns.” Ez a kötet 2014 és 2023 között elhangzott beszédek, írások gyűjteménye. Egy katolikus pap-rétornak az írásai. Tudom, hogy nem szívesen használt kifejezés ma ez a rétor vagy szónok szó. Ajánlottabb az igehirdető, vagy a homiléta terminus. Én mégis maradtam a régi kifejezés mellett. Miért is? Mert Krisztus a rétorok rétora, s a közelében lenni egyszerre nagy kitüntetés és alázat; örök odafigyelés és megküzdés. Krisztus rétorának lenni egyfajta mózesi feladat. Újra és újra fel kell menni a Hegyre, az Úr igéiért, s aztán Tőle ihletetten levinni azokat a várakozóknak, az éhezőknek, hogy az igék által ők is vágyakozzanak arra, hogy elinduljanak, immár személyesen is a megküzdés Hegyére. – Kuminetz Géza
-
Imádság, elmélkedés
0Mindenekelőtt imádkoznia, elmélkednie, szemlélődnie szükséges annak, aki üdvözülni szeretne. Ez bizony rögös út, keresztjárás a kísértések őserdeiben, eredménye viszont Isten boldogító színe látása a Jézus Krisztus iránt való tökéletes szeretet rendszeres gyakorlásában. A keresztény lelkiségi írók e rögös utat választva továbbá azt is felismerték, hogy a „via crucis” egyáltalán nem elérhetetlen, hiszen a mi bölcs Teremtőnk minden egyes embernek megadja erre a lehetőséget, a kegyelmi életet, éspedig a katolikus Anyaszentegyház szentségeinek méltó vétele által, amelyhez azonban Isten iránti végtelen szeretet, türelem és alázat kell. Ezen írók művei közül leginkább Kempis Tamás világhírű könyvéhez, a „Krisztus követésé”-hez hasonlítható Alkantarai Szent Péter (1499-1562) ferences szerzetes jelen kötete. A benne való elmélyülés méltán ér fel egy jól elvégzett lelkigyakorlattal. Szerzője ráadásul Budapest leglátogatottabb szakrális építménye, a Belvárosi Ferences Templom védőszentje. (Ifj. Tompó László)
-
Lelki harc
0Lorenzo Scupoli néhai theatrinus szerzetes az újkori katolikus aszketikus irodalom egyik legkimagaslóbb képviselője. 1589-ben megjelent, eleddig anyanyelvünkön csaknem hozzáférhetetlen ezen műve mit sem veszített időszerűségéből. Felöleli ugyanis a keresztény élet úgyszólván összes ismérvét: az Istenbe vetett bizalom fontosságát, önmagunk megalázásának jelentőségét, az akarat, az értelem jelentőségét a Teremtő követésének szolgálatában, a bennünk lévő testi-lelki szenvedélyek valóságos természetét és szabályozását, a bűnök elleni állhatatos küzdelem módozatait, az erények nemeit, rossz hajlamaink legyőzésének lehetőségeit, az imádság fajtáit, az elmélkedés nélkülözhetetlenségét Krisztus nyomdokain való járásunkban s végül, de nem utolsósorban az Oltáriszentség helyes vételéről, a méltóságteljes szentáldozásról. – Ifj. Tompó László
-
Máriáról sohasem elég…
0Életem legnagyobb szépségének: az Édesanyámnak… Nem hézagpótló elég termékeny Mária-irodalmunkban ez a kis könyv. Semmi igénye más, mint hogy aki kezébe veszi, szeresse jobban Máriát, Jézus Urunknak szépséges édesanyját. Ott születtek meg a fejezetek a csurgói Szent Szűz térdeplőjén. Egyszerűek, mint a csácsbozsoki rét százszorszépe. Mit törődik ez a kis százszorszép azzal, hogy észreveszik-e az emberek? Nem számít, hogy eltiporja a csizma lépte, letépi a fővárosi kiránduló, elvágja életét a rétet kaszáló úrbéres gazda – a kis százszorszép beleöltözik sokfodrú ünneplőjébe, belemosolyog a világba, emberekre, küszködő, acsarkodó és rosszindulatú testvérekre: nézzétek, milyen szép vagyok! Mindent a naptól nyertem! Áldjátok érte az Istent az évszak minden napján. Ezzel a kis könyvvel egy-egy százszorszépet akarok tenni útjelzőnek a Mária-ünnepek felé. Áldjátok érte Máriát az esztendőnek minden napján. – Schnattner Szigfrid OSB