Kötetünk a magyar betűtervezőket mutatja be, akikről csak kevesen tudnak, sőt, akiknek munkája gyakran név nélkül maradt, vagy mint Tótfalusi Kis Miklós példája mutatja, sokáig lappangott. (…) Különösen érdekes és aktuális része e könyvnek napjaink betűkultúrája, amely ráébreszt bennünket, hányan s milyen sokféle stílus és karakter, típus és hangulat szerint terveznek betűket idehaza. (…) Bemutatásuk talán segíti, hogy a Magyar Betű Társaság és a hazai tervezőgrafika is ismertebbé váljon, hiszen alig van olyan pillanata életünknek, hogy papíron, képernyőn vagy a városban ne kerülne valamilyen nyomtatott információ, mozgó tipográfia vagy utcaképi felirat a szemünk elé. (…) Eszembe jut Kner Imre elszánt korteskedése és sikere a jó tipográfiáért, Reiner Imre nemzetközi elismertsége, Gábor Pál napjainkig élő emblematikus munkáival, a Nagy Zoltán képviselte betűtervezői oeuvre, Virágvölgyi Péter az írásoktatás hitével és Zigány Edit, nagy betűtervezők halkszavú tanítványa. A bemutatás legizgalmasabb része azonban itt következik. Bízom benne, öröm lesz mindannyiunknak!