-
A katolikus egyház és liturgia Magyarországon
0Török József katolikus egyháztörténész közel két évtizeddel ezelőtt jelentkezett első liturgiatörténeti munkájával, azóta e témakörben tucatnyi részlettanulmányt tett közzé. Franciaországi tanulmányai adták az alapötletet a történeti tények új szempontú számbavételéhez. Ugyanis a világi papság által képviselt, jelentős részben adminisztratív jellegű egyházi élet csak kerete annak az egyházi életnek, amelyben mind a lelkiségi irányzatok, mind a frank-római liturgián belüli rítus-változatok fontos szerephez jutnak. A szerző módszertani alapállásának megfelelően az ideologikus elemek helyett a kultúra-alkotó szempontokat emeli ki, és ezáltal a magyar történelmi múltról alkotott képünket képes jelentősen kiszélesíteni. A kötet az egyház 19. századi történetének vázlatával zárul. A függelékben négy életmű (Lukács püspök, Mátyás király, Pázmány Péter és Ipolyi Arnold) bemutatására kerül sor.
-
A magyar bortermelő lelki alkata. történelmi tanulmány
0„… minél nehezebben tudjuk megmozdítani az ősi alkatot,… annál inkább meg kellett feszíteni minden erőnket a célbavett változtatás, a reform érdekében. Amint már Széchenyi is így tett, és így tettek és tesznek bortermelésünk tanult vezéremberei…” – írja Szekfű Gyula, de napjainkban ismét aktuálisnak tekintett mondanivalókkal teljes 1922-es kismonográfiájában. Kupa László sokoldalú értékelésével újra hozzáférhetővé tett kötet mind a történettudomány, mint a hazai bortermelők számára.
-
Kós Károly levelezése
0„Körömszakadtig hűségesek kell legyünk szegény Erdélyünkhöz, nemhogy megtagadjuk – gyáva és önző könnyebbségért, kényelemért és konjunkturáért –, ami önmagunknak való ostobaság lenne.” – írja Kós Károly egyik levelében. Ez a felfogása vezérelte, űzte, hajtotta a munkára, a harcra, kedvelt kifejezéssel élve az örök tusakodásra. Ha kellett, templomot, iskolát, házat tervezett, ha kellett, regényt, színművet írt, ha kellett, sakkfigurákat alkotott, ha kellett, könyvet tervezett, nyomtatott, illusztrált, vagy plakátot festett, ha kellett, politikai pártot szervezett, kalotaszegi népgyűlést tartott, és ha kellett, levelet írt, sosem tagadva meg a hozzáfordulótól gondolatai bőségét – vagyis mindig tette a dolgát.
Alkotásai emberség és magyarság, az általános emberi és a honi érdekek összehangolása céljából születtek. Kitörölhetetlen jelet hagyó nemzeti kiválóságainknak egyik szimbólumává nemesült. Életművének szerves része, sok más alkotói megnyilvánulása mellett, kiterjedt levelezése, amely számára mindenkor fontos közlésformának számított, és amelynek különféle darabjai már sok helyen és formában napvilágot láttak. Sas Péternek, az erdélyi művelődés elkötelezett kutatójának köszönhetjük, hogy immár kézbe vehetjük Kós Károly összegyűjtött és bőséges jegyzetanyaggal ellátott leveleit, közöttük nagy számban olyan szövegeket, amelyek korábban még nem kerültek közlésre.
A kötet anyagának különös értéke abban rejlik, hogy bár szó esik bennük magánéleti eseményekről, ,kis ügyekről” is, gondolatgazdagsága okán méltán állíthatjuk, hogy a jeles erdélyi alkotó munkásságának fővonulatába tartozik. Ezért nem meglepő, ha e személyes hangú írások olvasása közben szinte egyvégtében jutunk el a bölcs öregemberre valló és filozófiai mélységeket felnyitó megjegyzésig: „…megtanultam megelégedni azzal, amit a sors a számomra juttatott; az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépséget, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitnia a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.” -
Mimi
0A regény egy fiatal magyar bárónő hősi küzdelmeit rajzolja meg a korabeli süllyedő világban. Galánffy Mimi, a kor felfogásával szemben, mély barátságot köt a szergényparaszti sorban élő Marival és a zsidó származású Eszterrel. Később, családja ellenzését és osztálya szokásait félretéve, feleségül megy a társadalmilag alatta lévő Péterhez.
-
Tengerek tengelye. Ibér terjeszkedés az Atlantikumban a 15-16. században
0A kötet végén angol, spanyol és olasz nyelvű összegzéssel. „A történelem olyan, mint a bifsztek sült krumplival, akárhol kéri az ember, mindenütt ugyanolyan az íze” – írja egy helyütt az argentin író, Julio Cortázar. Afrika, majd még inkább az Új Világ felfedezésének és gyarmatosításának története esetében sincs ez másképp. Tények, tézisek közhelyekké rögzültek az idők folyamán, a 16-17. századi ibér gyarmatosítás egyedi vonásai, ízei egybemosódtak, az Európa-centrikus látásmód pedig a konkvisztádor képét tolta előtérbe. Ilyen helyzetben, véli a szerző, aki az ELTE Portrugál Tanszékének kutató docense és az Európai Expanzió Program alapító vezetője, egy népszerű formába megírt mű is alakalmas lehet bizonyos tévképzetek eloszlatására, ha a tényeket más megvilágításban tárgyalja, ha az olvasók ismereteit bővíti, árnyaltabbá teszi, kérdéseket fogalmaz meg, és válaszokat keres rájuk.