Bártfa jelenkori feltámadását épp annak köszönheti, hogy megállt fölötte az idő. A XX-XXI. század népvándorlása, a rendszerváltással megélénkülő turizmus és az abban rejlő lehetőséget fölismerő új Szlovákia teszi újraéledését lehetővé. Bártfa átfogó városrekonstrukció során születik újjá. Csodálatosan helyreállított történelmi városrésze, a középkori várostalak és bástyák övezte belváros, központjában a főtérrel, a téren a Szent Egyed-templommal és a gótikus városházával 2000 óta a Világörökség része. A tér északi végében áll a háromhajós, kelet-nyugat tájolású, szintén gótikus Szent Egyed-templom. A templom története négy korszakot ölel fel. Az első monostortemplomot még a ciszterciták építették a XII-XIII. század fordulóján. Túlélhette a tatárdúlást, de legalábbis a tatárok távozása után újjáépíthették, mert a már hivatkozott királyi okirat néven is nevezi a Szent Egyed-templomot. A második építési korszak az Anjouk uralkodásának idejére esik. Az 1320-ból származó királyi oklevélről, mely a német telepeseket adókedvezményben részesíti, kiderül, hogy a „Civitas Bardpha”-nak papja és plébániája van, ami nem lehet más, mint a Szent Egyed-templom. Nagy Lajos 1352-es keltezésű oklevele név szerint említi templomunkat. Az uralkodó ezen oklevelével engedélyezi az évente megrendezett vásárt, mégpedig Szent Egyednek, a templom és a város védőszentjének az ünnepe (szeptember 1.) után.

A Kossuth-díjas filmrendező és művelődéstörténész, Jankovics Marcell és Méry Gábor fotóművész példaértékű szövetkezésének újabb pompás dokumentumát veheti kötetünkkel kezébe az olvasó. A páratlan kincsekben és építészeti megoldásokban gazdag, történetükkel a messze múltban gyökerező, egykori felső-magyarországi, illetve szepességi templomokat bemutató albumaik után most a késmárki Szent Kereszt-bazilikába kalauzolják el őt.

Héthárs (szlovákul Lipany, németül Siebenlinden, latinul Septemtiliae) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. A Csergo-hegység délnyugati lábánál, a Tarca (szl. Torysa) partján fekszik, 389 m tengerszint feletti magasságban, Kisszebentol 12 km-re, Eperjestol 26 km-re északnyugatra, a 68-as út mentén. Osrégi település, már a honfoglalás elott létezett. Az öreg – ma 68-as számú – országút, hadiút, egyben kereskedelmi útvonal használata a magyar honszerzést követo intézkedésekkel kezdodött meg: Anonymus gesztája szerint ,,az ott lakók intelmeire, eros csapat élén Böngér fiát, Bors vezért küldték ki a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepuakadályokkal erosítse meg, egészen a Tátra-hegységig”.[…]

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület Kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll.
Alapjaiban román kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbították a hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864–1879 és 1895–1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

A Kossuth- díjas filmrendező és művészettörténész, Jankovics Marcell és Méry Gábor fotóművész, a már jól ismert szerzőpáros újabb kötetét veheti kezébe az olvasó. A páratlan kincsekben és építészeti megoldásokban gazdag, történetükkel a messze múltban gyökerező, egykori felső-magyarországi temlomokat bemutató, A lőcsei Szent Jakab-templom szárnyasoltárai, A kassai Szent Erzsébet-dóm, A bártfai Szent Egyed-bazilika, A szepeshelyi Szent Márton-székesegyház, A szepesszombati Szent György-templom, A bakakabányai Szent Miklós-templom, A késmárki Szent Kereszt-bazilika című albumaik után most a Szmrecsányi Szűz Mária templomba kalauzolják el az érdeklődőt.