-
Börtönversek 1950-53
0Az itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski bűntetőtáborában. A „csináltam” igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisitő táboraiban, papir és irószer nem állt a rabok rendelkezésére. Igy ezeket a verseket „fejben csináltam”…
Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kivül hagytam. Ha az első négy sort elkészitettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tizszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és igy tovább, mig a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig irtam? száz sort, ötszázat, ezret…
A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak meriteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kivánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkivül valószinűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a bűntetőtábort feloszlatta…
F. Gy. -
Román megszállás Magyarországon
0„A néhai Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy ezt a naplóját nem publikálás céljából írta. Amikor azonban sikerült elolvasnom, felfedeztem, mint a világháború időszakának fontos történelmi dokumentuma, és abban a szerencsében lett részem, hogy Bandholtz tábornok özvegyétől, Mrs. Inez Clair Bandholtztól engedélyt kaptm arra, hogy hozzáférhetővé tegyem a napló tartalmát a történelem és a diplomácia tanulmányozói számára. Úgy érzem a napló szobrot állít egy becsületes, tisztességes és emberséges amerikainak, aki honfitársai legjobb típusát képviselte egy szerencsétlen országban…” Fritz-Konrad Krüger előszavából
-
Test és lélek
0„Nemegyszer villant fel előttem a kép, ahogy e könyv kéziratából halálom után legjobb barátaim egy-egy részletet őriznek fiókjukban, és olykor előveszik. Aztán bőröndbe kerül, és pincében eszi meg a penész, mint megannyi emigránstársam annyi, az enyémnél jóval fontosabb munkáját… A 80-as évek kezdetén melankóliámat kétségbeesett harag váltotta fel. Nem lesz időm elkészíteni az antológiát, öregszem, és ez ellen nincs orvosság a patikában. Nekiestem a napi 12-14 óra munkának. Ezúttal igyekeztem felkészülni arra, hogy ez a könyv csak a jövő ezredben posztumuszként jelenik meg, valamikor 2010 táján, vagy még később… Egyedül jó és szép verseket kerestem, de semmi módon nem határoztam meg előre, melyik népet vagy kort részesítem előnyben, és munka közben igyekeztem, már amennyire ember képes erre, objektív lenni. Eredményként a kötet szinte egyenlően tartalmaz hétszáznál néhánnyal több európai és hatszáznál néhánnyal több európai és hétszáznál néhánnyal kevesebb arab, héber, japán, kínai, perzsa és szanszkrit verset. Így a könyv nemcsak alcímében viseli a ‘világlíra’ kifejezést, hanem valójában azt igyekszik reprezentálni.” (Részlet az előszóból)
-
Vitorlán Kekovába
0Faludy György két éve megjelent Versek című műve – mint a fülszövegben állt – azért nem viselte az Összes versek címet, mert a páratlan Mester folytatja és folytatja az írást. Az életmű tehát távolról sem lezárt. A folytatásnak, az új munkának a terméke ez a mostani vékony, de nagyszerű kötet, századunk amolyan történelmi panoptikuma, történései és rémségei vegyítve fanyar, de nagyon kellemes eseményekkel. Bizonyítván a 88 esztendős költő örök ifjúságát.