-
A háborúnak vége
0„Három nap egy férfi életéből.
Három nap egy spanyol férfi életéből.
Vége a háborúnak, amely azonban még ránehezedik az egyének sorsára. A jelen: egy éledő ország, egy elaggott, nagyon fiatal ország. A nyaralók paradicsoma: tizennégymillió turista lógatja lábát a vízbe, a tranzisztorok lármájában.
Diego sorsa a forradalom, még ha néha az álom vagy fájdalom alakjában jelentkezik is. Három nap Diego Mora életéből, Párizsban; Spanyolország ránehezedik távoli jelenlétének teljes súlyával. Három nap, amelyet Juan – az elvtársa, fivére – keresésének szentel, akit veszély fenyeget.” -
A hagyomány szolgálatában
0„Válogatásom majd fél évszázad műhelymunkájáról ad számot. Részben folyóiratokban rekedt dolgozataim jelentősebb részét gyűjti össze, másfelől régen elfogyott könyveimből idéz egy-egy részletet. A szövegek elvi mondanivalóin nem módosítottam, még akkor sem, ha itt-ott már másként, érettebben fogalmaznám meg. Úgy véltem, hogy a kötetnek nemcsak az eredményeket kell bemutatnia, hanem számot illik adnia egy kutatásban eltöltött életpálya szellemi, módszerbeli hullámzásairól, kereséseiről is. A dokumentációkat az áttekinthetőség érdekében több helyen megrövidítettem, összevontam. A kötet laza taglalását érdeklődési köröm szabta meg. Életművemet elsősorban a népi hitélet, illetőleg a szegedi hagyomány és emberség vizsgálata jellemzi. Könyvem is elsősorban ezt az érdeklődést tükrözi. Végül néhány emberi portrét, illetőleg művet mutatok be, amelyek talán rólam is elárulnak egyet és mást” – írta könyvéről Bálint Sándor, néprajztudós, a szakrális hagyományok kiváló ismerője, a „szögedi nemzet” hűséges fia, aki már nem érthette meg munkája megjelenését.
-
A jégpalota. Húsz rövid történet Oroszországról
0Serena Vitale olasz írónő különleges könyvet kínál olvasóinak: kimondatlanul is azt a megfejthetetlen rejtélyt igyekszik, ha nem is megoldani, de legalább izgalmas és romantikus példákkal bemutatni, mely évszázadok óta izgatja az európai embert: a nagy orosz, misztikus, bűnös és megváltásra váró lélekről, a duhaj mulatozások, kápráztató fényűzések és beláthatatlan, havas pusztaságok hőseiről, a férfifaló cárnőről és a világ elől inkognitóba vonult, vezeklő cárról, a szent orosz együgyűről és a kártyavirtuóz párbajhősről idéz fel lenyűgöző történeteket, s a sor még folytatható, hiszen nem kevesebb, mint húsz különös karakter sorakozik fel a könyv lapjain.
-
A pátriárka alkonya
0„Tudom, mi adta az ötletet, hogy egyszer megírom egy diktátor történetét.
Caracasban történt, 1958 elején, amikor Pérez Jiménez megbukott. Pérez Jiménez akkor már nem volt ott. A kormányzó junta egy mirafloresi villa szalonjában tartott ülést, és az előszobában ott voltunk valamennyien, az összes caracasi újságíró, hajnali négy óra volt: ott töltöttük az egész éjszakát, hogy megtudjuk az ország további sorsát, amely akkor dőlt el, abban a szobában.
gyszer csak, az éjszaka folyamán első ízben, kinyílt az ajtó, és kijött egy katonatiszt, tábori egyenruhában, sáros csizmában, hátrálva, géppisztolyát a szoba felé szegezve, ahol Larrazábal és a többiek éppen eldöntötték Venezuela sorsát, és elhaladt köztünk, újságírók között, hátrálva, abban a csizmában, lement a szőnyeggel borított lépcsőn, beült egy autóban, és elhajtott. -
A teremtés nyolcadik napja
0„1902 kora nyarán John Barrington Ashley coaltowni lakost bíróság elé állították azzal a váddal, hogy megölte Breckenridge Lansinget, aki ugyancsak Coaltownban, ebben a dél-illinoisi bányavároskában lakott. Bírái bűnösnek találták, és halálra ítélték. Öt nappal ezután, kedden, július 22-én hajnali egy órakkor megszökött őreitől a vonatról, amely a kivégzés helyszínére szállította.
-
Ahonnan látni az eget
0Talányos történetek. Tóth Krisztina új kötete az elmúlt években született elbeszéléseit és tárcanovelláit tartalmazza – egy repülő légörvénybe kerül, egy idős asszony a gyógytornásznál felejti a karóráját, és többé nem lehet elérni, egy nő ellop egy piros kabátot a céges buliban, valaki nem találja a szemüvegét, rejtélyes üzenet érkezik, hogy meg kell etetni egy ismeretlen kutyát. Az Ahonnan látni az eget a jelenről szól, a velünk, körülöttünk élő emberek életének egy-egy hétköznapi epizódját emeli ki és mutatja meg: az olvasó pedig hol a háttérben meghúzódó válságokat, tragédiákat, hol pedig a mindennapi abszurditást, a felszabadult nevetést viszi magával belőlük. Tóth Krisztina kis történeteink nagy mestere – éleslátása, humora, finom megfigyelései méltán teszik napjaink egyik legjobb írójává.
-
Az ötödik pecsét
0A regény cselekménye 1944-ben, a nyilas terror napjaiban játszódik. Négy kisember beszélget estéről estére egy kocsmában az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről, lelkiismeretről. A könyv megfordítja a mindennapi históriát: ezek az emberek, amikor komolyan, őszintén végiggondolják a sors kínálta lehetőséget – embertelenség árán menekülni az embertelen pokolból –, elbuknak, de amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést, egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak.
-
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
0„Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:
Fiú! Fiú! – És rögtön utána, mint a félrevert harang: – Rumot, mert megfullad!
A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világrajöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia.” -
Emléklapok. (A világ útvesztője I.)
0Marguerite Yourcenar Comenistól kölcsönözte különös műfajú, rendhagyó lírai családtörténetének összefoglaló címét (A világ útvesztője.) Az írónő nem saját életének intimitásait tárja elénk, nem önmagába, befelé tekint, hanem anyja XIV. századig visszavezethető családjának, a Quartier-nak a történetét felvázolva fürkészi a történelem távlatából szereplői életét. Kitűnő kor- és társadalomtörténetet ad, valóságos „szociológiai” tanulmányt ír Flandriáról, ahol katolikus ősei városi tanácsosok, követek, Liége főpolgármesterei voltak.
-
Hajó a ködben
0Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei – a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük – a családtagok roppant vagyona folytán – egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik.
-
Hollóidő
0Egyszerre valóságos és képzeletbeli a táj, ahol Szilágyi István, a Kő hull apadó kútba szerzőjének újabb regénye játszódik. Mintha a béke szigete lenne Revek városa, a török hódoltságba került dél-magyar Duna-tájon, a három részre szakadt Magyarországon. Szinte várszerű a lelkipásztori porta, ahol Terebi Lukács tiszteletes él háza népével – dévaj menyecskékkel, kóbor prédikátorokkal, illetve Fortuna Illés mesterrel, a rebellis lelkű szökött katonával meg egy sihederkorú, apátlan-anyátlan deákkal.
-
Húsz óra
0A cselekmény összesen húsz óra alatt pereg le, e 20 órába sűríti bele a szerző hatalmas erővel a korszak összeütközéseit (1945-től a könyv megírásáig.) Az összeütközések a falu volt szegényparaszti társadalmán belül történnek, háttérül a személyi kultusz súlyos évei, illetve az 1956-os forradalom napjai szolgálnak.
-
Kakuk Marci I-II.
0A híres és népszerű regény kilencedik kiadását tartja kezében az olvasó. Sikerére mi sem jellemzőbb annál, hogy az idők folyamán Tersánszky J. Jenő Kakuk Marcija jelképes alakká növekedett, és sajátos egyedülállóságában a magyar irodalom kimagasló személyisége lett, rangos ember a regényhősök sorában, jóllehet csak egyszerű piaci polgár volt – azaz csavargó. Nem voltak nagy tettei, jelleme sem éppen makulátlan, mégis meghódítja az olvasó szívét, mert az őt körülvevő szennyes világban Kakuk Marci a maga módján megállta a helyét, még ha a törvényes erkölcsök erkölcstelen képviselői szemében csak afféle „törvényen kívüli” gyanús elem volt is.
-
Kasszandra
0Az immár Európa-hírű írónő e legutóbbi művében, amely újabb olvasókat hódított meg Chirsta Wolf számára hazáján, az NDK-n kívül is, az ókori mitológiából ismert trójai királylányt, Kasszandrát állítja e régi témája ellenére is modern, aktuális, izgalmas regény középpontjába. Az érdekesen, feszültséget keltően visszapergetett cselekmény során a csalódott, visszautasított „isteni” szerető, Apollón által a jövőbe látás, jóslás képességével megajándékozott-megátkozott Kasszandra,a görögök bosszújára – a nagy háborúban Tróját éri a vereség után előre tudott halálára – várván, a híres mükénéi oroszlános kapu előtt, felidézi életét, mindazt, amit hű honleányként Trójában a királyi udvarban és szeretett városával kapcsolatban átélt: örömöket, majd a nagy tragédiát.
-
Kiűzettünk városunkból
0Ezen a napon étkezésünkről sem gondoskodtak, még a répaleves is elmaradt. Este hiába vártuk a vacsorát. A barakkban nem alhattunk, de a takarókat kihozhattuk. A szabad ég alatt, a nagy tér kemény földjén, takaróba burkolózva töltöttük az éjszakát. Üres gyomorral, éhesen, csendesen beszélgettünk a másnapi kivonulásról, az előttünk álló útról. Hová visznek, mit forralnak a nácik? A bátrak, erősek, az elszántak ellenállásra buzdítottak, ha az őrök fegyverüket használnák. Ezer ember nem hagyhatja legyilkolni magát! Mit tehetünk? Megrohanni a németeket, hangzott a válasz. Mindenkit nem tudnak lelőni, valaki megmarad.
-
Kukockij esetei
0A Kukockij esetei című regény különleges helyet foglal el az eddigi életműben. Igazi elbeszélőkedvvel, a klasszikus orosz próza legjobb hagyományait követve – és azokat a mai kor embere számára „fogyaszthatóan” megújítva – mesél el egy nagy ívű, a XX. század közepének Oroszországában játszódó családtörténetet, amelyben azonban a család csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető családnak.
-
Lassú teher
0Az utoljára több mint húsz éve megjelent kötetben Tar Sándor huszonhat írását olvashatjuk három ciklusba rendezve. A történetek a szerző szociográfiájának és megrendítő, de a humort sem nélkülöző prózájának legfényesebb pillanatait idézik. Tar mindent tud, amit mesterségéről tudni lehet és tudni érdemes: nemcsak a világot, az abban élő embert is ismeri, emellett mesterien szerkeszt, prózájában a különböző elemek remekül ötvöződnek.
-
Lélekedzés
0Társadalmi és történelmi perspektívájú ez a pompás pszichológiai regény, amelynek hosszú, pompás, pontos Mercedes-útjain egy mindent tisztázó és lezáró párbeszéd mondatait fogalmazza, készítgeti magában, szüntelenül a lelkét edzve, szüntelenül egy göböt érezve a gyomrában, egy vezérigazgatói sofőr. A kesztyűtartóban kés, a Főnök magnetofonjában Mozart-zene.
-
Megmaradt Szobotkának
01982 tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét.
-
Mennyei ügyekben utazom
0A regény cselekménye a 30-as évek elejének Amerikájában játszódik. Főszereplője George Marvin Brush – foglalkozására nézve tankönyvügynök és úgy mellékesen – privát szorgalomból – fogadatlan próféta. Nem kevesebbet szándékol, mint hogy személyes példamutatásával, elveinek szakadatlan kinyilatkoztatásával megtéríti – egész Amerikát.
-
Merszi, avagy Sipov kalandjai
0Sipov, a moszkvai rendőrség nyomozója, zsebtolvajspecialista, aki egy szép napon váratlanul kényes megbízást kap: Tolsztoj grófot s a gróf Jasznaja Poljana-i birtokán folyó állítólagos szervezkedést kellene szigorúan szemmel tartania – természetesen busás fizetség ellenében. Sipov hálás a sorsnak, hogy ily hirtelen kiemelte őt a névtelen-pénztelen rendőrkopók sorából, s hálából egyre küldözgeti kimerítő jelentéseit a gróf „titkos üzelmeiről”. A grófot ugyan még nem is látta, sejtelme sincs arról, mi folyhat a birtokon, a csengő rubelek sorra a kocsmárosok zsebébe vándorolnak, de légből kapott beszámolói olyan meggyőzőek, hogy a legmagasabb elismerést is kivívják, neve az uralkodó körökben is közszájon forog.
-
Messiások
0Kalandregénybe illő fordulatokkal teli történet – az élet írta, a regényíró most elénk tárja. Spiró György a tőle ismert alapossággal mutatja meg a hit, a vallási közösségek mindenkori emberi motívumait, s festi meg azt az időszakot, melyről hősei „nem sejtették, hogy az álmessiások, a szekták és a kvázivallások kora jött el, hogy immár a nemzeti eszmében és a forradalmak korában élnek.” A Messiások hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket.
-
Motor, kinek pörögsz?
0Egy kisregény és néhány elbeszélés alkotja kötetét, melyben a második világháború megrázó katasztrófáinak és katarzisainak erkölcsi és lélektani reakcióit ábrázolja igen ökonomikusan és egyszersmind bensőségesen.
-
Örökbecsű limlom
0Az Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról.
-
Pantaleón és a hölgyvendégek
0Pantaleón Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa a szervezés valóságos géniusza. Legújabb megbízatása azonban minden eddiginél kényesebb: létre kell hoznia egy hölgyvendég-szolgálatot, hogy az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység szabályozott és ártalmatlan módon vezethesse le nemi gerjedelmeit.
-
Párducpompa
0Posta, trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató – Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk előtt a sorban. Gogol szelleméhez hűen: ha nevetünk, magunkon nevetünk. Már pedig abszurd humorból és empatikus iróniából itt nincs hiány. A Párducpompa elbeszélései groteszken realista pillanatfelvételek, lírai lassítások, precíz megfigyelések arról, miképpen élünk és félünk a mai Magyarországon. Pontos történetek az útvesztésről út közben.
-
Péntek vagy a Csendes-óceán végvidéke
0A Robinson-mítosz – a lakatlan szigetre vetődött magányos ember elképzelt viselkedésének s e viselkedés rugóinak – sajátos újraértékelése folyik a Péntek lapjain: a költői és filozófiai szinten folyó elvonatkoztatás nem válik a kalandosság kárára; fojtott, de egyre növekvő izgalommal követjük az új Robinson s még inkább az új Péntek testvér-kalandját, mely az ismert történettel összehasonlítva bőven szolgál meglepetéssel.
-
Regény a pesti színházakról
0Sok éven át türelmetlen kíváncsisággal kutattam a múltat, amely a szemünk előtt porlad el, mintha soha nem is létezett volna. Megpróbáltam képzeletben legalábbis végigjární a régi-régi Pest utcáit, megkíséreltem gondolatban felidézni azt a napot, amikor Ditrói Mór Kolozsvárról felérkezett Budapestre…
Szerettem volna visszavarázsolni annak a nyurga vidéki színésznek alakját, aki térdig érő ferencjóskában, hóna alá csapott esernyővel állított be a hatodik állandó pesti színházhoz a Lipót körútra, s akinek kollégái kertelés nélkül a szemébe mondták: „No, maga ugyan nemigen fog itt boldogulni, barátom!” Néhány héttel utóbb Faludi Gábor, a színház egyik igazgatója ugyanennek az ifjúnak – Hegedüs Gyulának – már ezt mondta: Te leszel Magyarország legelső színésze!« Hegedüs mosolyogva, szerényen így válaszolt: Megelégszem, ha a Vígszínház első színésze leszek!
Mi maradt ezekből a nagy színészekből és a régi kulisszákból, az alig százesztendős Budapest egykori díszleteiből, amelyek között hőseink, a színészek megfordultak? Azt írták róluk a kritikák, hogy mindörökre felejthetetlenek maradnak. Aztán mégis elmerültek, együtt a kritikusokkal, közönségükkel, emlékező kortársaikkal. Elmúlásukba nem akarok beletörődni. Ezért kerestem esztendőkön át nyomaikat, igyekeztem felderíteni a körülményeket, amelyek között tehetségük kibontakozott, meglelni cselekvéseik indí-tóokát.”
Pest-Buda egyesítésének századik évfordulója különleges hangsúlyt és aktualitást ad Bános Tibor dokumentumregényének, amely a fővárosi színházak történetét, mindenekelőtt a Nemzeti Színház felépítése körüli csatározások tekervényes, meredek lejtőkkel tarkított útját s ennek az útnak izgalmas állomásait és fordulatait követi nyomon.
De a színházépületek az elbeszélésnek csak keretéül szolgálnak, melyben színháztörténetünk legendás alakjai Bajza József, Kántorné, Déryné, Paulay Ede, Ditrói Mór, Varsányi Irén, Hegedüs Gyula, Jászai Mari, Fedák Sári, Csortos Gyula, Törzs Jenő, Bajor Gizi, Hevesi Sándor, Nagy Endre, Bárdos Artúr, Horváth Árpád, Pünkösti Andor és mások – elevenednek meg. -
Római muzsika
0Az 1905-ben született s élete egy részét külföldön töltött szerző, az egyetemes magyar irodalom egyik legműveltebb literátora Római muzsika című háromrészes naplóregényét alázatos főhajtásnak szánta az Örök Város és Itália szellemi nagysága és öröksége előtt.
-
Sáskajárás
0E könyv szerzője harminchét éves korában autóbaleset áldozata lett. Egy rendkívül ígéretes írói pálya ért ezzel véget, de nem ért véget műveinek élete. Az amerikai irodalomban ma is nemzedéktársai: Fitzgerald, Faulkner, Hemingway mellett tartják számon. Egyik legérettebb remeke a bibliai utalást tartalmazó, jelképes címet viselő Sáskajárás; Hollywood periferikus, de talmi csillogású világára annál jellemzőbb alakjai közé vezeti az olvasót.
-
Saturnus fia
0Mi nem lehet egy Dürer-könyv – ha szépirodalmi jellegű – a XX. század vége felé?
Az író, Szentkuthy szerint:
„1. Nem lehet a 30-as évek táján divatba jött „regényes életrajz”, afféle biographie romancée, nem lehet pedig azért, mert ez a fajtalan műfaj, melyre az irodalomtörténet méltán hengerítette rá a sírkövet, az ónaturalista, ópolgári szabványregény elavult szellemében és elavult eszközeivel dolgozott… -
Saville
0Mint egy tizenkilencedik századi klasszikus nagyregény, úgy kezdődik Colin Saville, a bányászcsaládban született fiú története, de olvasója majd a nevelésregény műfaj egy mindenestül angol változatának is véli-ítéli, és ítélheti fejlődésregénynek, művészregénynek, számos részletét egy feszült légkörű pszichodráma jeleneteinek – ám mindenestül mai ez a regény, történelem és családtörténet együttese, nagy fejezet a huszadik századi angol munkásosztály történetéből, azaz: szintézis. Szintézis olyan értelemben is, hogy írója – aki 1933-ban született – tíz évig dolgozott a művén, épp a szintézis szándékával. (Fiatal író volt, amikor a Saville-t írni kezdte) Önéletrajzi elemek művészi áttételétől sem mentesen: az író is egy yorkshire-i bányász fia, Colin Saville-étől eltérő utat járt meg, mégis azonosat, bányászgyermekként indulva, s oda megérkezve, ahol tehetsége szerint nagyobb, teljesebb élet részese lehet.