Nincs olly bölcs a’ világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a’ földkerekén, kitül egyet ‘s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz, ‘s így reméllhetem a’ Közönség engedőleg fogja ezen Értekezést fogadni. Én azt szeretem hinni: minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szivében – ha bár sejtetlen is – magán, felebarátin ‘s mindenen, a’ mi őtet környezi, szüntelen javítni. Ezen a’ tökéletesbhez ellentállhatatlan vonzódás legszebb tulajdona az emberi léleknek; ‘s a’ mint halhatatlan része jobban ‘s jobban fejledez, annál inkább nő ‘s erősödik az benne. ‘S e’ szünetlen vágyás következésében leend lassan lassan a’ vad Esquimaux emberré, az által emelkednek egész nemzetek előbb utóbb tökéletesb, virágzóbb, boldogabb létre, ‘s annak mindennapi előmenetelét gátolni akarni, éppen olly hasztalan munka, mint annak ugylétét tagadni, öncsalás.