A nevelés és az oktatás eredményességének leírása megvalósíthatatlan vállalkozás. A pedagógiai munka összetettsége, a jelenségek és folyamatok szövevénye, a résztvevő személyek tevékenységének, egymásra hatásának és a történések mozgatórugóinak megismerhetetlensége a próbálkozást eleve kudarcra ítéli. S ha még a gyerekek puszta ismeretkincsének és néhány alapkészségének mérése meg is kísérelhető, ezek képességszintű háttere, a viselkedést befolyásoló érzelmek, értékek, motívumok alakulása és egyéni különbségei többnyire „fekete doboz” marad. S mindez sokszorosára növekszik, amikor a gyermekcsoportok fejlődését, az iskola nevelési hatékonyságát szeretnénk megismerni. Ugyanakkor erős bennünk az igény, hogy pedagógiai munkánk fogadtatásáról tájékozódjunk, hogy visszajelzést kapjunk a gyerekekben zajló változásokról, hogy céljaink, szándékaink, nevelési módszereink nyomán tanítványainkkal alakuló közös tennivalóink minőségi jellemzőiről és kölcsönös kapcsolatunkról információkat szerezzünk. Fontos számunkra, hogy érzik magukat a gyerekek az iskolában ás tulajdonképpen mit tanulnak meg (a szó széles értelmében), milyen útravalót visznek magukkal.