„A parkoló körül nem látott semmi gyanúsat. Behúzta a függönyt, égve hagyta a villanyt, és bezárta az ajtót. A folyosón megállt, és ahogy a filmekben látta, a padlótól pár centire összehajtogatott papírdarabot dugott az ajtó hasadékába. A kollégium alagsorát folyosó kötötte össze az Anatómiai és Kórélettani Intézettel. Itt futottak a központi fűtés csövei, az elektromos kábelek, és rossz idő esetén a diákok is erre jártak át. Susan nem tudta, nem követik-e, csak azt tudta, hogy ha igen, nem adja meg könnyen magát, és igyekszik lerázni az illetőt. A legtekervényesebb úton haladt. Az Anatómiai Intézet főépületéből átment egy átjárón a központi épületbe, s onnan a könyvtáron keresztül ki a Huntington Avenue-ra, ahol taxiba vágta magát. Pár száz méter után szól a sofőrnek, hogy forduljon meg, és vigye vissza oda, ahol felvette. A kocsiban maradt, felhajtotta a kabátgallérját, hogy ne ismerjék fel, és körülnézett, nem követik-e. Nem követték. Megnyugodott ás szólt a sofőrnek, hogy vigye a Memorial kórházba.”