A Nevetés a sötétben már-már lektűr (bár ezt írni szinte istenkáromlás Nabokov esetében) vagy éppenséggel annak is olvasható: olyan, bohózati elemekkel teli szerelmiháromszög-történet, amely kifejezetten filmre kívánkozik. Nabokov részben annak is szánta a művét, legalábbis motoszkált a fejében a megfilmesítés gondolata, miközben írta (1932-ben az eredeti, orosz változatot, 1938-ban pedig az angolt). Ugyanakkor bravúros regény ez is, csak máshogy, mint a többi mintha a varázslómester azt bizonyította volna vele, hogy egyszerű eszközökkel is tud varázsolni: szinte banális sztorival (egy férfi halálosan szerelmes lesz egy nála jóval fiatalabb nőbe, aki őt nem szereti, de tönkreteszi az életét), melodrámai fordulatokkal és véletlen egybeesésekkel S a végeredmény mégis egy olyan, nemcsak letehetetlen, hanem felejthetetlen mű, amely kegyetlenül, s ugyanakkor mély együttérzéssel ábrázolja a szerelmi, az erkölcsi és a tényleges vakságot.

Ötödik regényében, a Swing Time-ban Zadie Smith ismét „hazai pályán játszik”, hiszen a könyv két főhőse, a névtelen narrátor és gyermekkori barátnője, Tracey abban a nyugat-londoni városnegyedben, Willesdenben nő fel, ahol az írónő született. Az olvasók már ismerhetik ezt a kevert lakosságú külvárosi vidéket a szerző két másik, részben szintén a származásnak, a fekete rasszhoz való tartozásnak az ember egész életútját meghatározó voltáról szóló regényéből, a Fehér fogakból és az NW-ből. A narrátor és Tracey egyaránt vegyes házasságból származó gyermek, ám Tracey családjában az anya, míg a narrátoréban az apa fehér. A két lány a helyi tánciskolában ismerkedik össze, s közös szenvedélyük szoros kapcsot teremt közöttük, ám útjaik hamarosan elválnak. A barátnőjénél tehetségesebb Tracey profi táncosként próbál karriert csinálni, míg a narrátor egy New Yorkban élő világsztár énekesnő (és táncos), Aimée személyi asszisztense lesz, és e minőségében – sok más feladata mellett – részt kell vennie az Aimée által egy kis gambiai faluban alapított iskola beindításának munkálataiban. A New York-i luxus után az afrikai szegénységgel és az ottani embereknek a legsötétebb kilátástalánságon is felülkerekedő életerejével szembesülő fiatal lány végül visszatér Londonba, ahol újra találkozik Tracey-vel… Zadie Smith, aki fiatal éveiben maga is táncolt, sőt jazzénekesként is színpadra lépett, könyve főszereplőinek életét egy folyton változó ritmusú táncként ábrázolja. A regény lapjain felbukkanó legendás táncosok – Ginger Rogers, Fred Astaire, Bill „Bojangles” Robinson, Michael Jackson és Jeni LeGon –, akiknek videóit Tracey lépésről lépésre kielemzi, illetve a gambiai falu „névtelen” lányai és asszonyai, kiknek törzsi tánca annyira lenyűgözi a narrátort, mind részesei annak az ősidőkből eredő tradíciónak és hitnek, amely szerint a tánclépések varázserővel bírnak, s képesek megváltoztatni az ember sorsát.

Szabad-e végrehajtani az új, kegyetlen hatalom parancsait ott, ahol ez csak a szélsőséges politikai érdekeket szolgálja? Ez a súlyos dilemma gyötri a fiatal Wilfried Wilst, aki nem sokkal Belgium 1940-es megszállása után csatlakozik az antwerpeni rendőrséghez, hogy elkerülje a kötelező munkaszolgálatot. Csakhogy most épp azok letartóztatásában kell segédkeznie, akiknek az „új rend” a létezését sem tűri el, és miközben kollégája és barátja, Lode menteni próbálja a zsidókat, más ismerősei készséggel kiszolgálják az ország aktuális urait. Mindkét fél a maga oldalára akarja állítani, és a pártatlanság illúziója egyre kevésbé fenntartható: Wils, aki legszívesebben mindenek fölött állna, akaratlanul is részesévé válik a XX. század múlhatatlan botrányának… Hol húzódik a határvonal a politikai-hatalmi téboly passzív szemtanúja és aktív cinkosa között? Megvédhetjük-e magunkat a történelem által ránk kényszerített radikális döntésektől, és megóvhatjuk-e az eljövendő nemzedékeket tetteink következményeitől? Ilyen kérdéseket feszeget Jeroen Olyslaegers egyszerre kíméletlen és szórakoztató regénye, amely fanyar humorral és bravúros nyelvezettel eleveníti fel a második világháború már megannyiszor körüljárt, mégis újabb és újabb számvetésekért kiáltó őrületét.