„Ha mi, rómaiak, nem tudjuk sikerre vinni küldetésünket, a világakarat központja máshová kerül – az arabok, a latinok, a bolgárok földjére, vagy talán másokéra. De a szent tűz nem alszik ki soha. A világ az egység felé halad, és egyszer majd eggyé válik. A mi intézményünk azért született, hogy megvédje ezt a szent tüzet, és gondoskodjon arról, hogy ne hagyja el Konstantinápolyt, ahogyan valaha elhagyta a bukott Rómát. A második Róma itt áll, a Propontisz partján, harmadikra pedig semmi szükség. Most már érted, miért a Tűz Őrzője az én tisztségem neve? Hogy miért gondolom, hogy a folt a homlokom közepén egy tüzes pecsét nyoma? Egykor magam döntöttem úgy, hogy ez a sorsom bélyege. Vannak átlagos emberek, és vannak olyanok, akik magukra vették a nem mindennapi végzet terhét. Elég ezt az egyet elhatározni, és aztán csak ragaszkodni a döntésünkhöz…”
Borisz Akunyin, a világszerte népszerű orosz krimiíró ezúttal közkedvelt Fandorin-sorozatához méltóan emlékezetes karakterekkel és váratlan fordulatokkal teli történelmi kalandtörténetekkel jelentkezik. A tüzes pecsét elbeszélései a Kijevi Rusz díszletei között játszódnak, az óorosz birodalom megalakulását, virágkorát és hanyatlását övező nagyhatalmi csatározások és véres udvari intrikák közepette. Bizánc legjobb titkosügynöke legújabb küldetése során a Rorik vezette vikingekkel kényszerül szembenézni; egy nyomorék asszony titokban törvénytelen gyermeket szül a kijevi vezér fiának; egy fiatal fejedelem akaratán kívül összetűzésbe kerül sztyeppei szomszédjával, Tagiz kánnal – három évszázadokon átívelő történet, három különleges sors, melyek bármikor tragikus fordulatot vehetnek az orosz történelem kiszámíthatatlan viharában.

Lebegyev hőse a kilencvenes évek Oroszországban meggazdagodhatna, mint sokan mások – de őt nem a biznisz érdekli, hanem családjának múltja. Fáradságos kutatómunkával kideríti, mit hallgatott el a naplójában a nagynénje saját regényes életéből – s miközben egyre mélyebbre merül a sztálini múlt titkaiban, kiderül, hogy ez is lehet üzlet. Nem óriási üzlet ugyan, de vannak emberek, akik készek elég sok pénzt fizetni azért, hogy valaki utánajárjon: mi történt a szüleikkel, nagyszüleikkel. Így lesz a regény hőséből „kereső” – lassacskán terjed a híre, és egyre több olyan ember találja meg, aki az igazat akarja megtudni, miközben a nagy többség szeretné elfelejteni, hogy az ő családjának is köze lehetett a XX. század oroszországi tragédiáihoz, vagy egyáltalán – hogy ők egy gyilkos rendszernek és kornak az örökösei.

Hogy kerül egy maffiózó mobiltelefonja Jézus lábához? Milyen krimi az, amiben egy gumimatrac a gyilkos? Mi a csuda az a böngyörkefesztivál? Nem mindegy? Legyen zene, legyen tánc! Önök láttak már repülő macskát onlájn oktatás keretében? Vajon megöli D. Judit budai lakos a férjét ötvenhárom késszúrással? Hogy lehet egy embert lehúzni a vécén? Hogy kerül revolver, motor és vaskerítés a Duna mélyére? És ki szedi elő onnan? Ismersz olyan embert, akinek egy szempillaszálon múlott az élete? Ki az, aki élőben jelentkezik be apja temetéséről, és még az outfitje is illik a koporsóhoz? Ki nyeri a nagy bejgli-világbajnokságot? Ilyen és ehhez hasonló kérdések. Élő, húsbavágó sorsok. Férfisorsok, női sorsok. Szerelmek, csalódások, mániák, fóbiák, paranoiák, esküvők, gyászmisék, keresztelők. Bejgli, kocsonya, kávéhab, bogyiszlói paprika vodkával. Karanténon, vakcinán, járványon innen és túl. Zajlik a lájf!

Sajkodi magányomban határoztam el, hogy a saját szórakoztatásomra írok egy regényt. Saját szórakoztatásnak azt nevezem, amikor írás közben az ember nem a képzeletbeli olvasót látja, nem érdeklik az elvárások, és eszébe sem jutnak azok, akik elzümmögik, mi a jó és mi a rossz. Írni például nagyon jó. Csak úgy írni pedig a világon a legjobb, éppen olyan, mint a céltalan csavargás. Vagyis kaland. A kaland pedig maga a szabadság. Szabadok a hősök, és szabad a szerző is. Az én szabadságom végeredménye a Fültől fülig című fürdőregény. Egy ideig játszottam a gondolattal, hogy megírom a folytatását, de hősöm, Skrabek, a babonás bérgyilkos, lebeszélt róla. Nem akarta, hogy a regényben kitörjön az első világháború. Rázta az orrom előtt a borotváját, és arról győzködött, hogy békeidőben nyugodtabban tud dolgozni. Az volt a munkája, hogy elvágja az ügyfelei nyakát. Megállítottam neki az időt.