• A csehi-család

    0

    12 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Ábel az országban

    0
    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Az országépítő

    0

    Kós Károly 1934-ben megjelent legjelentősebb szépprózai munkáját, az államalapító István királyról szóló Az Országépítő című történelmi regényét a Nyugat kiváló kritikusa, Schöpflin Aladár így méltatta: „István anyja által beleoltott hivatásérzetből, természetes ösztöneinek legyőzésével végzi el nagy művét. Hogy küldetését, a magyar állam megteremtését, a nemzet egységesítését végrehajthassa, azokat kell fegyverrel leigáznia, akikhez a szíve hűz, azoknak az idegen lovagoknak fegyvereivel, akikkel érzelmileg nincs közössége… Kós Károly elgondolásában csak mellékes szerepet játszik István művének vallási része. Ő nem a szent királyt látja, hanem az országépítő államférfit, aki a különböző, nagyrészt fajilag és nyelvileg is különböző törzsek konglomerátumából megteremtette az egységes magyar nemzetet, és egyhatalmi szervezetbe összefoglalta Magyarországot. Ez a tagadhatatlanul érdekes és szuggesztív koncepció azonban inkább csak alappilléreit adja meg a regénynek, a történet menetét… szélesen, nagy kedvteléssel, kitűnő elbeszélő ízzel, szinte Jókaira emlékeztetve mondja el az író…”

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Erdély

    0

    Nehezen bocsátom ezt az írásomat útjára. Nagyon félek, mi lesz a sorsa, mert úgy érzem, hogy ez az írás nem elég erős és nem elég érett az önálló életre. Pedig legtovább dédelgetett és legkedvesebb gyermekem. Talán ezért is nem tudtam éretté nevelni, mert nem az eszemmel, de a szívemmel neveltem. Nem látom hibáit és nem látom gyengeségeit, nem tudom kritizálni, csak szeretni. De talán az életem, amit a sors még számomra kiszabott, rövidebb lenne arra, hogy Kalotaszeg méltó könyvét megírhassam. Talán nem tudnám akkor sem, ha hosszúra nyúlna is életem. Tehát elmesélem azt, amit a szívem diktál róla és adom úgy, ahogy tudom ma: tökéletlenül, egyenetlenül, rendszertelenül, de szeretettel.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Erdélyi Csillagok

    0

    Róluk szól: Kemény János, Dávid Ferenc, Pázmány Péter, Misztótfalusi Kis Miklós, Apor Péter, Mikes Kelemen, Kőrösi Csoma Sándor, Kemény Zsigmond, Ady Endre, Gyulai Pál, Petelei István, Mikó Imre

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Erdélyi tetők

    0

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Hajh, rózsafa

    0
    8 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Három játék

    0

    A nagy erdélyi magyar író három színjátéka, melyekkel új hangot hozott a mai magyar színpadra, s új utat vágott a zsákutcába jutott modern magyar drámaírásnak. A székely népi élet színes talajából nőnek ki e színjátékok mondanivalói és emelkednek a mindenki számára üzenetet hozó nemes emberi gondolatig.
    E kiadás csak az Erdélyi Szépmíves Céh pártoló tagjai és előfizetői számára készül. Könyvárusi forgalomba nem kerül.

    6 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Két fény között

    0
    12 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Kormos üvegen

    0

    600 Ft
    Kosárba teszem
  • Magyari rózsafa

    0

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Nagycsütörtök

    0

    Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadás.

    800 Ft
    Tovább olvasom
  • Ne félj

    0

    5 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Ne félj!

    0
    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Romon virág

    0

    HALK HANG HALOTTAIMHOZ Piroska Testvér, A földben s az égben, Te por a porban, Fény az üdvösségben – Anyámmal együtt ugy-e megbocsáttok, Hogy nem hintem a sírotokra mind Ágyam mellől e tengersok virágot? Könyörögtetek, tudom, ott fenn értem, S imátok Istent közelebb találta, Mint bárkié e borús földi téren. Tudom, gyakran meglátogattatok Ha éjjel zajtalanul nyilt az ajtó, S vigasztalást, enyhülést hoztatok. Mennyi rózsám van, s hány látogatóm – Ők elmennek s a rózsák hamva hull, De Ti velem maradtok mindörökké, Örök rózsákkal, láthatatlanul.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Romon virág

    0
    2 500 Ft
    Tovább olvasom
  • Szabad Vagy I-II.

    0

    „Nem is tudom pontosan, hányan ültünk az asztalnál. Fele az ebédlő világosságában ragyogott, fele elveszett a tornác homályában. Lehettünk vagy harmincan, mi Ernyeiek, mikor engem és Danit búcsúztattak. Én Enyeden érettségiztem, Dani Vásárhelyt. A családi tanács egész nyáron, pártokra oszolva, tárgyalta: mi legyen belőlünk. Mimagunk is eleget elmélkedtünk ezen. Egyikünk sem érzett határozott hajlamot a számbavehető életpályák iránt. Daniban az ősi Ernyei-ösztön viaskodott a család magasröptű terveivel. Legszívesebben otthonmaradt volna, a földnél. Éppen olyan bolondul szerette, mint apja s testvérei. De a familia nőtt, terebélyesedett, a föld pedig akkorácska maradt, amennyit még Dani nagyapja, az öreg Énok meg tudott állítani belőle. Különben is, ha benne magában nem, a többiekben annál inkább dolgozik az Ernyeiek másik, nyugtalanító ösztöne, hogy valami nagyot műveltessenek vele a világban. Szerencsétlenségére olyan ésszel tréfálta meg az Úristen, hogy minden csak úgy beleragad. Nem sok megerőltetésébe került, hogy a vásárhelyi Kollégyom első diákja legyen…”

    1 600 Ft
    Kosárba teszem