„1942 és 1943… Don kanyar… A Magyarországról német parancsra elhurcolt munkaszolgálatosok tragédiájának színhelye. Végig a 4000 km-es orosz rónákon, a rombadöntött falukon visz az út a sok 10.000 ember haláláig. Az ujságíró éles szemével és a költő ihletett hangján irja le György István a kálváriát, a tengernyi szenvedést, kínzásokat, a voronyezsi, korotojaki történelmi fekete napokat, a hosszú évek ábrándjait, álmait. Az otthon vágya, a szerelem viszi őt mindenen át. Másfél év az oroszországi hómezőkön ruhátlanul, kiéheztetve, kitéve a fasiszták ördögi szadizmusának. Alig maradtak. Utána Borba hurcolják. A bori bányákban váltott pribékek veszik át őket, de végre annyi év után mégis csak meglátja az otthont. Otthon semmi sem várja már…
Külföldön napok alatt fogyott el a könyv és jelenik meg állandóan új és új kiadásban. Ez a mű történelmi dokumentum és lira. Igaz, könnyes, örökbecsü írás. Benne a magyarságnak, a zsidó-ságunk és az embernek tragikus sorsa.”