Bezerédj Istvánnak előkelő helye van a mult századbeli politikusok vezérkarában. Kiváló szónok. Kortársai „magyar Demosthenes” cimmel ruházták fel. Szerintük azonban az ,emberiségért, az örök jogért s igazságért lángoló lelkesedése olykor túlságokra is ragadta”, amiért „a hideg, számító politikusok gúnyainak is kitette magát”. Valóban az ő nagyságát nem csupán politikai diadalainak szemszögéből kell nézni és lemérni. Barátai, leghevesebb ellenségei egyértelműen megállapították róla, hogy a politikusnál sokkal nagyobb ember és emberbarát. E téren elmondhatjuk, a – legelső! Mert nemcsak mint szónok hirdeti a nagy emberi jogokat és igazságokat, hanem tetteivel is példát adott nemcsak kortársainak, hanem az utókornak is. Bezerédj István mély érzésű, meleg szivü, vallásos, igaz ember, ki a Krisztusi hit, a szeretet verőfényében fürdeti meg nagy emberbaráti elgondolásait. Jövőbe látó szeme nagy szociális igazságokat vesz észre. Jókor megérzi előszelét a később bekövetkezett nagy reformoknak. Mint valami finom különleges szerkezetű szeizmográf már előre jelzi a még ma is tartó földalatti morajt, a szociális problémák feltartóztathatatlan előretörését. S jobbágyszabadító szerződéseivel, önként adózásával, Szedres község alapításával megkezdett telepítési munkájával villámhárítót igyekszik felállítani minden erőszakos forradalmi megmozdulás ellen s nemes példaadásával nem kis része van abban, hogy nálunk a szociális belső átalakulás a világforradalmak széles kilengéseit nem követi s kivéve a nem magyar eredetű, rövid ideig tartott kommunista véres félre siklást, – a békés evolúció medrében folyik le. Csipkelődő, tréfás gúny ragasztja rá Bezerédjre az „örök igazság” nevet. Kitalálója azonban nem is sejti, hogy milyen jellemző igazságot mondott ki ezzel az ártatlan két kis szóval! Szebben, tömörebben nem jellemezhette volna ezt a makulátlanul tiszta és nemes embert. Mert az olcsó élcelődés színarany valósággá formálódott, akárcsak a galvanoplasztikai eljárással a szénporral befeketített viaszminta. Ez a Bezerédjn ragadt, lekicsinyléséül odavetett elnevezés fejezi ki az ő igazi nagyságát, lelke színarany tartalmát, egész karakterét. Mert ő valójában talpig az igazság, az emberszeretet szeplőtelen Graal lovagja. Nagysága éppen abban rejlik, hogy mindég a kis emberek nagy igazságáért küzd egész életén át. S küzd abban az időben, amikor anyai részről való nagybátyjának, a jobb ágysorson először segíteni kívánó Felsőbűki Nagy Pálnak a rendi országgyűlésen azt vágja szemébe egy elkeseredett követi hang: Non stultiset! Vagyis, hogy ne – bolondozzék!