1945-ben a háború pusztította Európában egy új világrend volt kialakulóban, amelyben a győztes világhatalmak hazánk számára is függetlenséget és demokráciát ígértek. Népünk az őszi szabad választásokon hitet is tett a demokrácia mellett, s a nagyhatalmak még a békekötés előtt elismerték a magyar kormányt. Ennek koalíciós összetétele ellenére a többségi Független Kisgazdapárt és a Moszkva által támogatott Magyar Kommunista Párt között rövidesen élethalálharc indult meg. A tét a polgári demokrácia továbbfejlesztése volt, szemben a „népi demokráciának” álcázott, proletárdiktatúra felé tartó népfronttal. A küzdelem 1946 végére patthelyzetbe torkollott. A kommunisták attól féltek, hogy a küszöbönálló szovjet kivonulás után a polgári kormányfő, Nagy Ferenc marad az ország élén, és a parlamenti többséggel rendelkező Kisgazdapárt alkotmányos úton átveszi a teljes hatalmat. Hogy ezt megakadályozzák, Rákosiék egy koncepciós pert folytattak le, amelynek célpontja a Kisgazdapárt volt. Ez a nemzetközi bonyodalmakat is kiváltó „köztársaság-ellenes összeesküvés” (amelyet Rákosiék „magyar közösségi összeesküvésnek” kereszteltek át) vádjára épített műper ezzel a kötettel tárul először igazán hiteles formában, és eddig még meg nem jelent dokumentumokkal is alátámasztva a nyilvánosság elé. Szerzői, Csicsery-Rónay István és Cserenyey Géza a kor avatott tanúi. Mindketten Nagy Ferenc bizalmas munkatársai voltak. Előbbi az akkor Független Kisgazdapárt Külügyi Osztályának vezetője, utóbbi Nagy Ferenc európai megbízottja az emigrációban.