Jelen kötetünk anyagának összeállítása ás kéziratos megfogalmazása után ismertük meg László Gyula „Őstörténetünk” /1981/ cimü korszakalkotó jelentőségű munkáját, amelyben – első pillantásra talán meglepő módon – ennek ellenére mégis az e kötetben kifejtett gondolatainkkal igen közeli párhuzamban álló nyelvkialakulási és paleoetnogenetikai szemléletmódot találhat az olvasó. Közelebbről megtekintve azonban e feltűnő hasonlóságokat – sőt néha egyezéseket – László Gyula fejtegetései és a magunk elgondolásai között, szövegünk olvasásakor bárki könnyen felismerheti, hogy László professzor korábbi útmutatása, elsősorban „Őstörténetünk legkorábbi szakaszai” cimü alapvető munkájának beható tanulmányozása nélkül, az abbém felvetett számos új, termékeny gondolat továbbfüzése, az ott közölt régészeti és nyelvi nyomok követése nélkül bizonyára sohasem jutottunk volna el az előző kötetben felvázolt őstörténeti, és az alábbiakban következő paleolingvisztikai szemlélet kidolgozásáig. Éppen ezért már itt szeretnénk felhivni tisztelt olvasóink figyelmét arra a nem lényegtelen körülményre, hogy – az e kötetben található gondolatmenetek tanúsága szerint – a jelenleg rendelkezésünkre álló történelmi, kultúrtörténeti, embertani, demográfiai, nyelvi és egyéb adatok többoldalú vizsgálata és egybevetése útján levont következtetéseink igen nagy mértékben megegyeznek László Gyula újabb kutatási eredményeivel, holott ezekről csak utólagosan szereztünk tudomást.