A helytörténetírással kapcsolatban az utóbbi években több megszivlelésre érdemes tanulmányt olvashattunk. Ezek kivétel nélkül mind azt a nemes célt szolgálták, hogy tudományos szempontból emelkedjék a színvonal és így olyan könyvek hagyják el a sajtót, amelyeket a köztörténetíró is haszonnal és tanulsággal forgathasson. Amennyire lehet vitatkozni a helytörténetírásban alkalmazásra kerülő felfogás és irány tekintetében, – hiszen e szempontok az idők folyamán változás alá esnek, – éppen annyira kétségbe nem vonható és egyben legfontosabb követelménynek kell tekintenünk minden helytörténeti tárgyú munkával szemben a lehetőséghez képest elvégzett legalaposabb anyaggyüjtést: vonatkozzék ez az anyaggyüjtés egyrészt a már megjelent művek, tanulmányok és közlemények gondos átnézésére és megrostálására, másrészt a még rejtve lévő levéltári adatok felszínrehozására..