Graham Hancock egyik legnagyobb hatású könyve az Istenek kézjegyei. A heves vitákat kiváltott munka egy nagyszabású nyomozás krónikája, amelyet Hancock arra az elméletre épít fel, hogy a prehistorikus időkben létezett egy ismeretlen, virágzó civilizáció. Úgy véli, a titokzatos jelek és írások a múltból üzenni akarnak nekünk. Apránként, mint egy óriási kirakós darabkáit illesztgeti össze egyesével a világ nagy rejtélyeit – többek között a Nazca-vonalakat, az egyiptomi és közép-amerikai piramisokat, az Antarktisz alatt húzódó elveszett kontinenst –, és egy olyan új tablóképpé kovácsolja, amely gyökereiben kérdőjelezi meg az emberiség őstörténetéről alkotott eddigi tudásunkat. Hancock mindeközben nagy mesélő is, könyve igazi kalandregénybe oltott tudományos munka, amely lélegzetelállító utazásra invitálja az olvasót. A több mint húsz éve töretlenül népszerű Istenek kézjegyei új kiadása a szerző kiegészítéseivel, egy vele készült BBC-interjúval és a radiokarbonos kormeghatározásról szóló tanulmánnyal egészül ki.

Hetvenedik születésnapján élete egyik legjelentősebb könyvével jelentkezik a magyar spirituális irodalom mestere. A szeretetről ír. Műve őszinte önvallomás. Gazdag tanítás de ugyanakkor társkeresés is. Az olvasó szeretét keresi. Azt mondja: „A szeretetről beszélni egyedül nem lehet. Csak együtt.” Szól a szerelemről, a barátságról, a női és a férfisorsról. A párkapcsolatról, a szexualitásról és a magányról, társunk elvesztéséről, a saját lelkünkkel való barátságról, az öregségről, a családról a gyermeki és az anyai szeretetről, korunk érzelmi zűrzavaráról s az elmúlhatatlan égi szeretetről. A szeretet a legnagyobb szavunk. Minden örömünk és gondunk mögött ez az egyetlen szó rejlik. A jóskönyv élni segített. Ez a könyv továbblép. Szeretni segít.